Gyere Szöulba.
Tae erre a két szóra meredt már percek óta a telefonját tartva.
Miért?
Amint elküldte az üzenetet, a program máris jelezte, hogy Jimin éppen ír neki. Aztán a pontok eltűntek, és nem is kerültek elő. 

Taehyung felnézett a telefonjából, és Gracie-re meredt, Milly borjújára. Az állatok békésen legelésztek a fűben a fiú körül; ő vigyázott rájuk, amíg szabadon voltak engedve egy időre.
Az ölében Bigbang Bang bang bang című száma kezdett rá teljes hangerővel.
- Gyere Szöulba - ismételte meg Jimin, ezúttal szóban, ahogy Taehyung fogadta a hívását.
- Jiminie...
- Komolyan, Tae. Jungkook is itt van. Szöulban. A Big Hitnél.
- Mi? Kookie ott van veled? - nyíltak nagyra Taehyung szemei.
- Igen. Mindketten ugyanabban a csapatban leszünk, ha minden jól megy.  Tae... a kiadó szeretne egy markánsabb hangot, és... Ha már Kookie is itt van, arra gondoltam...
- Te is tudod, hogy nem fog menni.
- Hiányzol, Tae.
- Te is hiányzol nekem, Jiminie. De nekem itt a helyem. A nagyinak szüksége van a segítségre.
- Tudom. Csak sokat gondolkoztam rólunk, hármunkról, és arról, hogy...  - Jimin elhallgatott.
- Hogy?
- Tényleg farmer szeretnél lenni, Taeyung?
Most a másik fiú némult el.
- Nem akarom, hogy feladd az álmaid, Tae. Tudom, hogy most az tűnik helyesnek, hogy a nagyidnál maradj, de később? Tudom, hogy sosem bánnád meg, hogy ott maradtál vele, de azt nem bánnád meg, hogy feladtál mindent? Nem jöttél velem művészeti iskolába, nem mentél egyetemre, nem jársz el táncolni, nem tanít senki énekelni. El sem tudod képzelni, milyen hatalmas élmény gyakornoknak lenni egy ügynökségnél! Tudom, hogy semmi közöm a döntéseidhez, Taehyung-ah, de nekem az is az álmom része volt, hogy veled és Jungkookkal együtt teljesítsem be a sajátjaimat. És fáj, mert tudom, hogy te is ezt szeretnéd. Szóval, csak gondold át, jó?
Taehyung egy percig csak a földet bámulta maga előtt, miközben a vonal másik végén Jimin szipogott.
- Rendben - válaszolt végül, aztán kinyomta a hívást. Abból még nem lehetett probléma, hogy átgondolja.

                                                                                                    ***

- Fiam, mostanában olyan arccal mászkálsz a házban, mint akinek fáj valamije - nézett a fiúra a nagymamája.
- Nem is - villantott rá Taehyung egy széles mosolyt,  ahogy elé rakta a teáját és elindult kifelé.
- Nem-nem, ez elől nem szöksz el! Ülj le szépen, és mondd el, hogy mi a baj.
Taehyung összeszorított ajkakkal telepedett le a kanapéra a nagyijával szemben, de nem szólt egy szót sem.
- Nos?
- Butaság - motyogta a fiú.
A nő felnevetett.
- Ha olyan butaság lenne, már rég elmesélted volna.
- De tényleg az... Tudod, mikor kiskorunkban Kookie-val és Jiminie-vel voltunk még Busanban, mindig azt játszottuk, hogy híres énekesek leszünk, mint a Bigbang tagjai.
A nagyi csak hümmögött, hiszen jól ismerte Taehyung által már a csapatot. Ha a fiú a tévében meglátott akár csak egy reklámot is velük, egyszerűen nem lehetett csatornát váltani.
- Jimin most az egyetemen modern táncot tanul, és nemrég az egyik kiadónál gyakornok lett, szóval nemsokára énekes lesz. És ennek nagyon örülök, de egy kicsit sajnáltam is, amikor először mondta. Aztán arra gondoltam, hogy végül Jungkook sem lett énekes, szóval nem olyan szörnyű, de aztán két nappal ezelőtt Jimin felhívott, hogy Kookie is ugyanannál a kiadónál van, mint ők. És még egy csapatban is lesznek. Együtt. Énekesek.
- Te pedig úgy érzed, hogy kihagytak. Hogy te vagy az egyetlen, akinek nem sikerült - fejezte be a fiú helyett a nagymama.
- Igen - bólintott Tae. - De közben szeretek itt lenni, szeretek Veled lenni, az állatokkal, imádom a természetet... És itt olyan békés minden. Különben sem biztos, hogy felvennének. Válogatóra kell menni, és ha még be is kerülnék, talán évek múlva debütálhatnék csak. Már ha egyáltalán kiválasztanának rá... De ha még össze is jönne, nem biztos, hogy lenne egyáltalán bárki, aki hallgatná a zenénket és... Még az sem biztos, hogy ugyanabban a csapatban lennék, mint ők ketten.

- Taehyung-ah - szakította félbe őt a nő hangja.
A fiú egyre idegesebb lett, ahogy a beszélgetésük előrehaladt.
- Igen?
- Énekelj nekem valamit.
- Tessék? - lepődött meg a fiú.
- Talán rossz a füled, fiacskám? Énekelj. Nekem. Valamit. Most.
Tae néhány másodpercig csak bámult a nőre, aztán lehunyta a szemét, és mély, érzelmes hangján énekelni kezdett.
-I heard that you're settled down / That you found a girl and you're married now.
I heard that your dreams came true. / Guess she gave you things I didn't give to you.

Taehyung évek óta nem énekelt mások előtt. Idegesnek kellett volna lennie, a szívének hevesen vernie a mellkasában; de az igazság az volt, hogy abban a két percben, amíg énekelt, nem létezett más, csak a hangok, amelyekre egymás után gondolt, és amelyek egy pillanattal később tökéletes puhasággal estek le az ajkairól. Kiegyensúlyozottabb volt ebben a kis időben, mint az elmúlt években bármikor.

Mikor befejezte a dalt, a fiú még néhány másodpercig nem merte kinyitni a szemeit; egy idő után azonban mégis felnyitotta őket, mivel semmilyen reakciót nem kapott.
A nő merőn bámulta az unokája arcát, aztán elfordította a tekintetét.
- Nem volt valami nagyon sietős  teendőd, mielőtt idejöttél? A tyúkok alól is össze kéne szedni a tojásokat.
Tae meglepetten vette tudomásul a reakció hiányát. Zavartan felállt, és kiment a házból. A nagyija egy rejtély volt, annyi szent.

***

A fiú egy pillanatra sem tudta kiverni a fejéből a nagyijával való beszélgetését.
Másnap együtt ebédeltek a szüleivel és a nővel, akit egészen addig próbált elkerülni. Nem tudta eldönteni, éppen hányadán is álltak egymással.
Habár a fiú nagyon örült, hogy a szülei kivételesen otthon voltak egy napig, mégsem tudott teljesen feloldódni a társaságukban. A felnőttek beszélgettek vacsora közben, Tae öccse és húga pedig az étellel játszottak, míg a fiú hallgatott.
Ahogy befejezték az utolsó falatot is, Tae anyja felállt, és kért még egy pillanatot a családtól.

Néhány másodperccel később az anyuka egy szépen becsomagolt dobozzal tért vissza, amit Taehyung elé tett az asztalra.
A fiú meglepetten nézett fel.
- Nincs semmilyen évforduló, nem?
- Csak akkor adhatok ajándékot, amikor ünnepelünk? - nevetett fel a nő. - Na bontsd ki!
Tae óvatosan tépte le a papír, majd nyitotta fel a doboz tetejét. Egy fekete bőrdzseki feküdt a doboz alján, szépen összehajtogatva. Tae felemelte a ruhát, aminek a nyakán és a mandzsettáján piros-zöld csíkos minta volt. A fiúnak azonban egészen addig, amíg  meg nem látta a dzseki nyakán a logót, nem esett le a tantusz.
- Anya! - nézett a nőre elhűlve, nagyra nyílt szemekkel.
- Akartam neked valami szépet venni. Tetszik?
- Persze, hogy tetszik - felelte a fiú. - De Anya, Gucci?!
A nő felnevetett.
- Nem szeretném, ha lenéznének a nagyvárosi gyerekek, mert neked nincsenek márkás ruháid.
Tae a dzsekivel együtt az ölébe ejtette a kezeit.
- De miért...?
- Beszéltem tegnap a nagyival. Többé nem tart igényt a segítségedre, majd felfogad egy kisegítőt. Te pedig mehetsz Szöulba. Felhívtam egy titkárnőt is az ügynökségnél, ahová menni szeretnél. Jövőhéten meghallgatnak.
- Nagyi... - nézett fel Taehyung, érezve, hogy a torka összeszorul, a látása pedig elhomályosodott a feltörő könnyektől.
A nő a kezébe vette az unokája arcát, és a hüvelykujjával letörölte a könnyeit.
- Nem szeretném, ha örökre egy földön dolgoznál, Taehyung-ah. Szeretném, ha többre vinnéd annál. Ha énekes szeretnél lenni, hát legyél az. Aztán nehogy valami tinglitangli unalmas nótákat csináljatok, mert mérges leszek!
Tae csak bólintott, mivel képtelen volt megszólalni ebben a pillanatban. Nem csak a meghallgatás, nem csak az ajándék, de a tudat, hogy Jiminnel lehet, mérhetetlenül boldoggá tette. Végre szabad volt.
Az apja átkarolta a vállát, és a fülébe súgta:
- Akárhogy is lesz, én már azért is büszke vagyok rád, hogy megpróbálod. 

Néhány órával később Tae egyedül feküdt az ágyán, egy Gucci dzsekibe burkolózva, a plafont bámulva. El sem tudta hinni, hogy mindez vele történik. Előhalászta a telefonját a farmerja zsebéből, és az időt meg sem nézve, tárcsázni kezdte a barátja számát.
Néhány csörgéssel később Jimin álmos hangja szólalt meg a telefon túloldalán.
- Valami gond van, Tae Tae?
- Jövőhétig meg kell tanítanod táncolni, Jiminie. - Azzal Taehyung mindent elmesélt a legjobb barátjának, aki egy pillanat alatt teljesen éber lett a hírek hallatán.
A két fiú sírva-nevetve beszélgetett egymással másnap hajnalig, és együtt tervezgették a jövőjüket.

Megjegyzések:

*Ajánlott zene:

https://youtu.be/LmmV2b23DV0

* A dal, amit Tae énekel: Adele - Someone like you

https://youtu.be/KLWD2n3a17I

* Avagy rövid és képzeletbeli története annak, miért szereti Taehyung annyira a Guccit, I mean...

* És hello, V

Nem is tudom, honnan a képek, KlementinaVad

* Meh, rövid fejezet

Köszönöm, hogy elolvastad!

~ Ally D