"Nem hiszem, hogy mindig igazam van, vagy hogy én lennék az, aki mindent meg tud magyarázni. Csak egy ember vagyok, aki jobb akar lenni és jobb dolgokat akar tenni. Ennyi."
~Kim Namjoon

Az új lakás kicsi volt, dohos és kényelmetlen.
Az egész hely nem volt több egy aprócska hálószobánál, egy közös helyiségnél - ami egymagában töltötte be a konyha, az ebédlő és a nappali szerepét - valamint egy szűk fürdőszobánál. A falak valaha fehérek lehetettek, mára azonban sokkal inkább egy szürkés színt vettek fel. Az ablakokon penészfoltok éktelenkedtek, a padló pedig poros volt és kopott.
Jungkook azonban csillogó szemmel vizsgálta végig a lakást. Vigyorogva húzta végig a kezét a konyhapulton, és kémlelt ki az ablakon. Olyan arcot vágott, mint egy kisgyerek, aki álmai játékát kapta karácsonyra.
- Ez gyönyörű.
- Ha te mondod, Kölyök - morogta Yoongi, de azért neki is felfelé kunkorodott a szája sarka, ahogy a másikat figyelte.
- Mindenesetre se szekrények, se fiókok. Szóval, összeségében egy asztalunk van, amit bútornak titulálhatunk. Meg a pianínóm - mutatott a fiú a sarokban álló hangszerre, amit már korábban elhozatott a régi lakásából. - Rengeteg pénzembe kerül ennek az izének a hurcoltatása, de egyszerűen nem tudok elszakadni tőle.
- Nos, ha már az első szerelmed... - csipkelődött Jungkook, és nevetve kikerülte a pólót, amit Yoongi felé hajított.
Talán nem ezt hívták mások otthonnak, de Jungkook életében ez a hely állt a legközelebb hozzá.

***

A belvárosban számos helyen utcazenészek, táncosok, rapperek próbálták magukra vonni az emberek figyelmét, néha szinte olyan közel egymáshoz, hogy összeért egy-egy előadó közönsége. Szöul éjszakai élete tényleg nem volt semmi. A belváros hangos volt, és magával ragadó. Színesen villogó, hatalmas táblák hirdették az egymástól néhány lépésnyire álló bárokat és klubokat. Ilyenkor a hideg, éjszakai levegő megtelt nevetéssel, zenével, alkoholszaggal, cigaretta-füsttel és izgatottsággal.
Jungkook többször is megállt egy-egy énekes vagy táncos előtt, de Yoongi mindig tovább rángatta őt, egészen az egyik külvárosba tartó buszig.
- Hyung, nem itt lesz a verseny? - kérdezte Jungkook, ahogy Yoongi lenyomta őt az egyik ülésre.
- Ez egy underground rap-párbaj. Nem fogják a város kellős közepén tartani.

A hely, ahová mentek, sokkal kevésbé tűnt izgalmasnak. Itt nem lézengtek embertömegek az utcán még éjfél után is, nem voltak világító táblák, vagy fellépők. Minden kihalt volt, kivéve a távolból hallatszódó zene mély búgását. A hangot követve a fiúk egy kültéri színpadhoz értek, amelynek a nézőteréül csupán egy nagyobb sor lépcső és a fű szolgált. Sötét ruhába öltözött, baseballsapkás, dollárjeles nyaklánccal virító fiatalok látszódtak a gyér világításban. Az emberek nagy része hímnemű volt, de akadt egy-két bátrabb lány is, aki kimerészkedett az egyébként kihalt helyre.
Jungkook elhaladt egy rövid farmersortot és bakancsot viselő lány mellett, akinek a topja nem sokat bízott mások fantáziájára. A lány egy piszkos pillantást vetett Kookra, és megnyalta a felső ajkát. A nyelvéből egy piercing állt ki. Jungkook bután érezte magát, amiért óvatosan megragadta az előtte sétáló Yoongi dzsekijét, de nem szeretett volna elveszni ezen a helyen.

A két fiú keresett egy kényelmes helyet a fűben. Ahogy telt az idő, egyre többen érkeztek a helyszínre. Jungkook is egyre idegesebb lett, ahogy közeledett a kezdés, míg Yoongi csak röhögött a dolgon.
A színpadra egy nyurga, fekete szereléses férfi ugrott fel, és köszöntötte a nézőket, aztán fel is olvasta az első két versenyző nevét.
- Hogy működik ez a dolog? - kérdezte Jungkook az idősebb felé fordulva.
- Először tartanak egy válogatót, amiben mindig két-két versenyző lép fel freestyle rappel. Közülük egy juthat tovább, de ha mindketten bénák, és a közönség mindkettőjüket kifütyüli, akkor egyikük sem léphet fel újra. Ezzel eljutunk az elődöntőig, ahol saját számokat lehet előadni, aztán a két legjobb freestyle párbaja következik.
- Ez... bonyolultabb, mint képzeltem - ismerte be Kook.
- Nem viccelnek - nevetett Yoongi. - De már kezdődik is.
Jungkook ismét előre fordult, és valóban: a két első versenyző már a színpadon állt. Az egyik fiú idegesen szorongatta a mikrofonját, míg a másik egyhelyben állt, és leginkább unottnak tűnt.
Megszólalt az alap, és néhány másodperc után az idegesebb fiú rappelni kezdett. A hangja egy kicsit remegett, ahogy a mikrofont tartó keze is; ugyanakkor egy meglepően jó előadást tartott. Fél perc után következett az unott srác, akinek az előadása sem volt érdekesebb, mint a fiú maga. Jungkook máris tudta, kivel szimpatizál, és úgy tűnt, ezzel nincs egyedül. A közönség máris az első fiúnak drukkolt, és mikor az újrakezdte a rappelést, ujjongással fogadták. Természetesen ő nyerte meg a kört.

Őszintén szólva, a válogató nem volt az est leizgalmasabb pontja. Persze Jungkook idegesen várta Yoongi fordulóját, de egy-két jobb előadón kívül, nem sok érdekesség volt a versenyben; egészen addig, míg egy göndör, fekete hajú fiú fel nem lépett a színpadra. Furcsa kinézetű, fekete napszemüveget viselt az éjszaka közepén, amitől nem lehetett rendesen kivenni az arcát, de ezen kívül ugyanolyan fekete szerelésben volt, mint szinte mindenki más. Azonban, ahogy a szájához emelte a mikrofont, a hangulat megváltozott, és minden szempár a fiúra szegeződött.
- Nyomjad, tesó! - kiabálta egy Jungkook mellett álló néző. Kook is feltápászkodott a fűből, mert előtte mindenki felállt, és így nem látott semmit.
Csupán három percig tartott a párbaj, de a rapper földbe tiporta a partnerét. A fiú nemcsak, hogy szinte levegővétel nélkül rappelt, tökéletesen illeszkedve az ütemhez, de még a szöveg is meglepően jó volt, amit előadott. Mikor elhallgatott a basszus, a másik fiú megadóan felemelte a kezét, és még mielőtt eredményt hirdethettek volna, leugrott a színpadról, majd röhögve visszament a haverjaihoz, akik vigasztalóan veregették a hátát.

Yoongi összehúzott szemmel nézte a fenti fiút.
- Ez a srác profi - állapította meg.
- Csak nem féltékeny vagy? - vigyorgott Kook, mire kapott egy lesújtó pillantást.
- Csak azt mondom, hogy olyan elemeket használt, amiket tanítanak. Nem csak rappelésnél, hanem komponálásnál. Meg lehet mondani a különbséget.
Jungkook a szemét forgatta, de tudta, hogy a másiknak igaza volt. Talán valamelyik idol rapper jött le szórakozni kicsit a külvárosba. Ez megmagyarázta volna, miért viselt napszemüveget az éjszaka közepén.

- Hát, ez elképesztő volt! - ugrott fel a színpadra a műsorvezető. - Hölgyeim és Uraim, Runch Randa tolta nekünk a szöveget, amivel be is rappelte magát az elődöntőbe!
A műsorvezető újabb két párbajozót hívott fel, akik meglehetősen unalmasnak tűntek a Runch nevű fellépőhöz képest.
Aztán végre eljött az, amire Jungkook a legjobban várt.
- És most következzen Hurricane és Gloss párbaja!
Yoongi Gloss-ként versenyzett már korábban is, mivel a Suga nevet a hivatalos munkájához tartogatta.

- Drukkolj nekem – vigyorgott Yoongi, és a baseballsapkáját hátrafelé fordította, miközben felsétált a színpadra.
Jungkook az ujjait tördelve állt, és várta, hogy elinduljon a zene. Yoongi mellé egy nagydarab, erős felépítésű fiú lépett és a két versenyző belecsapott egymás tenyerébe, aztán kezet fogtak.
A Hurricane névre hallgató fiú kezdett, és Jungkooknak el kellett ismernie, hogy nem volt rossz.

A fiú nem tudhatta, milyen lesz Yoongi a másikhoz képest, hiszen még sosem hallotta őt élőben rappelni, legalábbis nem közönség előtt, csak mikor közösen vettek fel számokat. De az többnyire egy-egy szó vagy sor végtelen számú ismétléséből állt.

Fél perccel később végre Yoongi része jött, és a fiú felrobbantotta a színpadot. Olyan szenvedéllyel rappelt már az első pillanattól kezdve, hogy Runch Randa-hoz hasonlóan mindenki rá kezdett figyelni. Az emberek felálltak a fűből és a lépcsőről, hogy neki kezdjenek szurkolni.

Csupán három perc volt az egész, és abból az idő felében a másik fiú rappelt, de Jungkookot teljesen magával ragadta Yoongi előadása. Most először kezdte annak látni a fiút, ami valójában volt. Rapper.
Persze már azon a napon is, amikor először hallotta a First love-ot, és még azt sem tudta, ki volt Yoongi, tudta, hogy a fiú nagyon tehetséges. De egészen más volt hallani, és más volt látni őt. Sosem gondolta volna, hogy a nála hangyányival alacsonyabb fiú ilyen elképesztően adhat elő. Hiába volt Yoongi vékony, hiába volt alacsony, minden mozdulata, minden lélegzetvétele azt súgta, hogy ő oda tartozik a színpad közepére.

Jungkook levegőt is alig vett a három perc alatt, csak hogy halljon minden szót, amit a fiú mond. Hogy lehetett egyáltalán freestyle-ban ilyen jó szöveget kitalálni? A közönség hatalmas tapssal, és néhány bekiabálással jutalmazta a fiút. Érdekes módon azonban, a másik rapper viselkedett úgy, mintha neki szólna az ujjongás, míg Yoongi egyhelyben állt, és várta az eredményhirdetést. Mikor a műsorvezető kimondta a nevét, a fiú meghajolt, és lesétált a színpadról. Jungkook némán követte őt a tekintetével, amíg egy tompa puffanás, majd a hangszórókból érkező éles sípolás el nem vonta a figyelmét. A fentmaradt rapper kiverte a műsorvezető kezéből a mikrofont, és most veszekedett vele valamiről, amit a nézők nem hallhattak. A veszekedésből hamar lökdösődés lett, végül három korábbi rapper, akik a színpad közelében voltak, leszedték a férfit a pódiumról, és arrébb vitték a tömegtől, míg az Yoongi felé fordulva kiabált. Runch Randa eközben a műsorvezetőhöz ment, hogy megkérdezze, jól van-e.

Jungkook is elindult Yoongi felé, habár nem látta rendesen a fiút a tömegben. Lábujjhegyre állva próbálta kivenni őt a sok fekete ruhás ember között, kevés sikerrel.
- Hová mész? - kérdezte végül egy hang a háta mögül. Jungkook megpördült a tengelye körül.
- Jól vagy?
- Csak rám kiabáltak, Jungkook-ah - nevetett a fiú.
- Hyung, elképesztő voltál, és... - kezdte hadarni a fiatalabb, de Yoongi leállította.
- Majd később, mikor nem leszek ennyire a dolgok hatása alatt. Jelenleg úgy érzem, elrontottam az egészet.
Jungkook rögtön ellenkezni akart, de tiszteletben tartotta a másik kérését, és inkább csendben várta, hogy kezdődjön az újabb kör.

Az elődöntőbe csupán hat versenyző jutott be.
Itt már mindenki jó volt, de Jungkook nem izgult többé Yoongi miatt, miután látta, mire képes a fiú. Most már csak élvezni akarta az estét.
Harmadikként lépett fel Runch Randa, aki még mindig napszemüvegben volt. Suga mellett, az ő előadását várta legjobban a fiú. A rapper bizonyított a freestyle-nál, de igazán a saját maga által komponált mű számított, és őszintén szólva, eddig egyik saját szerzemény sem nyerte el Kook tetszését. Mindegyik unalmas alapra írt, monoton rappel kiegészített szám volt. Jungkook nem sokat tudott a műfajról, ha őszinte akart lenni, de a végeredmény laikusként nem volt megnyerő számára. És a zenét laikusok is hallgatják.

Runch zenei háttere azonban valami más volt. Eleinte halk morajlásként emberek beszélgetése hallatszott a hangszórókból, amely arra késztette a közönséget, hogy ők is elhalkuljanak. Ezután lassú zene kezdődött, majd mély hangján rappelni kezdett a fiú:

Tudom, film minden egyes élet
Mások a szereplők és más a történet
Mások a reggelek s mások az éjek
Forgatókönyvünk sem unalmas, tényleg

Vicces, igazán nem lehet okom panaszra
Azért napról-napra javítgatok rajta
Hogy büszke lehessek magamra
Büszke lehessek végre magamra

De tudod, néha hihetetlenül utálom magam
Őszintén szólva, elég gyakran utálom magam.
Mikor felszínre tör az utálat, Ttukseom*-ba megyek,
Csak állok ott, míg teljesen a sötétbe nem veszek

Emberekkel, kik vigyorognak
És sörrel, mi előcsalja a vigyorokat.
Tétován közeledik a rémület, majd elragad,
Jobb is így, hisz mindenki másnak megvan a maga párja,
Én pedig örülnék, ha egyszer felnézhetnék egy barátra

A világ csak egy szinonima a kétségbeesésre;
S én csak egy másik szó vagyok a világvégére;
Minden boldogságom és szorongásom egy helyen
Ismétli önmagát a szeretet és minden mi kegyetlen.
Ha egyszer találkoznék a Han fölött elmerengve
A túloldali fickóval, az a sorsom miatt lenne?
Lehet, hogy egy korábbi életben mellette suhantam el,
Vagy éppen minden nap találkozunk, csak nem ismerem fel.

Sötétben boldogabbnak tűnnek az emberek
Mindenki más tudja, hogy merre megy,
S céltalan énem az egyetlen, kit elnyel a fergeteg
De megnyugtat, hogy része vagyok e hömpölygő tengernek
Ttukseom, mi felemészti az éjszakát,
Számomra teljesen más világot kreált
Ki akarok szabadulni
Ki akarok szabadulni a szabadságból
Mert boldog vagyok és egyben boldogtalan
Ahogy a Ttukseom-i éjszakában megpillantom magam.

Ó bárcsak képes lennék szeretni magam.

A fiú még többször elismételte az utolsó sort, aztán lehajtotta a fejét, és megvárta, hogy a zenének is vége legyen.
Ahogy elhalt az utolsó hang is, néhány hosszú másodpercig hallgatott a tömeg, aztán egyszerre kezdett el mindenki tapsolni és kurjongatni. Jungkook mellett Yoongi is tapsolt, és kiáltott egyet. A fiatalabb örült, hogy Yoongi nem volt féltékeny, így ő is megengedhette magának, hogy hangosan megtapsolja a másik rappert, aki elképesztő előadást tartott nekik. Nem csak a zene tett mély benyomást a fiúra, hanem a szöveg is. Sőt, főleg a szöveg. Ő is át tudta érezni szinte minden szavát a dalnak, ami miatt különösen tetszett neki.

- A Reflection című dalt hallhattátok Runch Randa előadásában! - kiáltotta a műsorvezető.
- Tuti, hogy profi - ingatta a fejét Yoongi, mikor kezdett elhalkulni a tömeg.
- Akárcsak te - felelte Jungkook.
- Nem tudom, hogy túl tudok-e tenni rajta.
Jungkook aggódva pillantott fel.
- Ne nézz így rám - nevetett a rapper. -Egyébként sem nyerni jöttem. Persze, nem jönne rosszul a pénz, de tényleg csak azért vagyok itt, hátha egy ügynökség is küldött valakit. Egy percig nem fog bántani, ha egy ilyen rapper ellen veszítek.
Kook mosolyogva bólintott, miközben a negyedik előadás is elkezdődött.

Ötödikként Yoongit szólították, aki ezúttal lekapta a sapkáját, és Jungkook kezébe nyomta azt.
Most Yoongi volt az egyetlen előadó, akin semmi rapper-szerű kiegészítő nem volt.
Ahogy teltek a hetek, a fiúnak egyre jobban kezdett kopni a mentaszínű festék a hajából, alatta pedig - mint Jungkook később felfedezte - hidrogénszőkére szívatott tincsek rejtőztek. Így állt ma színpadra Yoongi: fekete dzsekiben, repedt térdű farmerban, bakancsban és összekócolódott szőke tincsekben.

Felhangzott a First love első zongora-akkordja, és Suga rappelni kezdett. Először kevés figyelmet kapott, habár sokan emlékeztek rá az előző körből, és már a kezdéstől szurkoltak neki.
Egészen más volt előadva a dal, mint csupán hallani. Egészen más volt hallani is úgy, hogy Jungkook ismerte Yoongi történetét. Másoknak talán csak egy egyszerű előadás volt ez, de Jungkooknak és persze Yoonginak, valami sokkal több. Az idősebb arról beszélhetett, amit szeret: a zenéről. Az egyetlen szenvedélyét, az élete értelmét jelentette a zene. A szerelmét, ahogy ezt a dal is mondta. Az első szerelmét. Talán Yoongi mogorva volt és antiszociális, mégis valaki olyan volt, aki tiszta szívből tudott szeretni valamit.
Ahogy egyre intenzívebbé vált Yoongi rappelése, a fiú visszaemlékezett a napra, mikor az idősebb elmondta neki, hogyan próbálta feladni a zenét, és hogyan került ez majdnem az életébe. Azonban, ha nem is ölte meg magát, mégis fel kellett adnia a zenéért cserébe a családját. Az anyagi biztonságát. A gyermekkora utolsó éveit.
Jungkook homályosan kezdett látni, ahogy könnyek töltötték meg a látóterét. Nem ő volt az egyetlen, aki elérzékenyült, néhányan azok közül is törölgették a szemüket, akik valószínűleg csak kísértek egy rapper barátot az előadásra, de ők maguk nem voltak túl "kemények".
Nem is a szöveg volt a szám kulcsa, ami ilyen reakciót váltott ki az emberekből, inkább az, ahogy Yoongi előadta a szöveget, ahogy fel volt építve a dal. A hangulata. Az intenzív rap-rész után Yoongi néhány másodpercig csak lihegett, de mindezt a mikrofonba, mintha ezzel is fokozni akarná a szám mondanivalóját. Az utolsó néhány akkord következett, aztán Runch-hoz hasonlóan, Yoongi is hatalmas ovációt kapott.

Természetesen a két döntős is ők lettek. Mire elérkezett a fellépésük, a közönség egy része már olyan részeg volt, hogy akármi tetszett volna nekik. Szerencsére, ebben a fordulóban nem ők döntöttek, hanem egy három fős zsűri.
Jungkook nem volt ideges többé: Yoongi benne volt a két legjobb előadóban, és csak ez számított.
A két fiú pedig még jobban hangzott együtt, mint külön. Ez egy nyíltan barátságos mérkőzés volt: a kettő egymás része alatt segítette a másikat harmonizálással. Olyan volt, mintha egy labdát passzolgatnának egymásnak, és nem mintha párbajoznának.
Most is ünnepelte őket az elázott közönség. A két rapper a színpadon maradt, és várták az eredményt. Néhány perc után felment a műsorvezető is az emelvényre, de a közönség helyett a két fiúhoz fordult, és súgott nekik valamit, amire ők bizonytalanul bólintottak.
- Nos, Hölgyeim és Uraim, elérkezett az eredményhirdetés ideje! Köszönjük minden résztvevőnek a fáradozását, mindenki elképesztő volt. Kivéve, aki nem. - A közönség felnevetett.
- És akkor jöjjön, amire mindenki várt: hosszas mérlegelés után a zsűri úgy döntött, hogy a párbaj győztese nem más, mint... - Itt a férfi majdnem fél perces szünetet tartott, mintha egy tévéműsor vezetője lenne.
- A győztes... Runch Randa és Gloss! - Jungkook értetlenül állt egy pillanatig, aztán megértette: a párbaj döntetlen lett!

A fiú a színpad elé furakodott, ahol megölelte Yoongit, majd hagyta, hogy mások is hadd gratuláljanak neki.
Mikor az első hajnali napsugarak megjelentek az égen, a tömeg szállingózni kezdett. Yoongi megveregette Jungkook hátát.
- Menjünk haza.
Kifelé kezdtek sétálni a helyről.
- Hyung, most akkor mi lett a díjjal?
- Megfelezték. Megkérdezték, hogy benne lennénk-e, és mind a ketten igent mondtunk.

Már majdnem a buszmegállónál tartottak, amikor valaki megragadta Yoongi vállát. Ahogy megfordultak, a másik győztes állt előttük, aki valószínűleg futott utánuk, mert lihegve támaszkodott meg a térdén egy pillanatra. Jungkook hátrált egy lépést, biztos, ami biztos. A rapper egy fejjel magasabb volt mindkét fiúnál, és nem lehettek biztosak benne, mit akar.
- Várj egy kicsit. - A fiú gyorsan lekapta a napszemüvegét, és elmosolyodott, amitől apró gödröcskék jelentek meg az arca két oldalán. Jungkook megkönnyebbülten lélegzett fel.
- Kim Namjoon - nyújtotta a kezét.
- Min Yoongi - fogott vele kezet a rapper.
- Le vagy már szerződve valahová?
Yoongi nemet intett a fejével.
- Nos, hallottál már a Big Hit Entertainmentről?

Megjegyzések:

1. A Reflection fordítása KOV BOG Youtube-felhasználó tulajdona, egyetlen sorba nyúltam bele, hogy rímeljen. Általában én fordítom a megjelenő dalszövegeket, de nagyon tetszett ez a fordítás. Az eredeti videót megtekinthetitek itt:

https://youtu.be/K6htPvNzliU

2. A Reflection nem kifejezetten rap-szám, de a ficben vegyétek úgy, hogy az. A lényeg, hogy Rapmon írta :)

3. *Ttukseom egy koreai sziget.

4. A két név, Runch Randa és Gloss valóban Namjoon és Yoongi underground rapper neve volt.

5. A First love-ból nem raktam be részletet, mert az első fejezetben már volt, de egy magyar fordítást itt találhattok:

https://youtu.be/WIe-6ckr0sQ

6. Végre felbukkant Rap Monster!

Aka Kim Namjoon:

Na jó, nem:

Ez ilyen hosszú fejezet lett magamhoz képest.
Köszönök minden olvasást, csillagot, kommentet! :)
Új rész jövőhéten.
~ Ally D