Alig két héttel később Annabeth ismét azon a bizonyos útvonalon lépkedett, mikor fülében hirtelen elvágódott Liam hangja, csakohogy pár másodperccel később Zayn kezdjen énekelni a lány csengőhangjaként. Kihúzta a mobilt kabátja zsebéből, és majdnem szívritmuszavart kapott, mikor meglátta a "Harold" feliratot táncolni a képernyőn. Vett egy mély levegőt nyugtatásképpen, és rányomott a fogadás gombra.

-Szia Harry! - szólt a telefonba mosollyal az arcán.

-Annabeth! Szereztem neked jegyet! - kiabált az énekes, mire a lassan ballagó lány kihúzta az egyik fülest, ugyanis szerette volna, ha legalább egy füle épségben marad.

-Komolyan? Oké, szóval ha ez eddig nem lett volna egyértelmű, akkor most elmondom, hogy imádlak! - vigyorgott szélesen a lány, és a fejét rázta, annak ellenére, hogy a vonalban lévő fiú nem láthatta ezt.

-Nagyon helyes Drágám, engem lehet imádni. Csak nyugodtan, én nem bánom - fojtott nevetés volt hallható a fiú mellől, de a lány egyelőre nem nevette el magát.

-Niallt jobban bírom, de hitetgesd magad nyugodtan! - szólt vissza Annabeth csípőből, mire a vonal túlsó végén meghallott négy jellegzetes nevetést. Felismerte Zayn halkabb kacagását, Louis rekedtes, magas hangú röhögését, az előbb említett Niall hangos, és kontrollálhatatlan hahotázását, illetve Liam mindenkinek vidámságot sugárzó, szinte éltető nevetését is. Ő is kuncogni kezdett, és alig néhány pillanat múlva csatlakozott Harold is.

-Én vagyok a kedvenced? - hallotta meg kedvenc Ír manója akcentusát, miután elült mindenki nevetése.

-Nincs kedvencem, mert egyformán csodálatosak vagytok mindannyian. Ha megölnének sem tudnék választani. - válaszolt a lány őszintén. Számára mindig lehetetlen volt választani a fiúk közül, hiszen mind különlegesek voltak. Más-más stílusok összekerültek, és létrehoztak valamit, amire senki más nem lett volna képes. - Nagyon csönd van, és nem akarom tudni mi történik most, de azért elmondjátok hogy mikor vagyok hivatalos egy One Direction koncertre?

-Jövő szombaton kislány! - szólalt meg ismét Harry.

-Tudtad, hogy idősebb vagyok nálad? - érdeklődött Annabeth. Soha nem szerette ha kicsinek hívták. Nem tudta mire vélni, ugyanis magasabb volt az átlagnál, de minden ismerőse szerette kislánynak hívni. Semmi logika nem volt benne. Az egyetlen lehetséges ok az volt, hogy nem látják elég erősnek őt. Azt hihették, hogy egy gyenge emberrel állnak szemben, pedig ez egyáltalán nem így volt. Ettől függetlenül Annabethnek mindig rosszul esett, ha nem is annyira mint a folyamatos bántások amiket csecsemőkora óta kap a édesapja miatt.

-Komolyan? - értetlenkedik a Holmes Chapeli fiú.

-Komolyan. Kemény két hónappal, de idősebb vagyok. - nevet fel végül a lány, elengedve múltbeli sérelmeit. - Mondjuk... Payno csak pár héttel idősebb Niallnél, mégis mekkora viselkedésbeli különbség van köztük.

-És mivel magyarázod Louis felnőtt bébi viselkedését? - szólalt fel a banda igazi babája, Nialler.

-Szerintem csak így próbál megszabadulni attól a tehertől, hogy ő a legidősebb. Sokszor a csapatok legidősebb tagjai nagyobb felelősséget éreznek magukon, mint a többi, ami amúgy teljesen normális. Viszont ti egy különleges eset vagytok, és Tommonak felesleges emiatt aggódnia, mert ott van Daddy Leeyum, aki mindent kézben tart. - magyarázta Annabeth. Semmi sem biztos, de véleménye mindenkinek lehet, nem igaz?

-Igazad lehet... - szólal meg most először az említett.

-Jólvan Drágáim, lassan odaérek a kávézóhoz, szóval azt mondjátok még el, hogy hogyan jut el hozzám a jegy!

-Írd meg az e-mail címed, oda küldöm majd. Ki tudod nyomtatni, ugye? - érdeklődik a göndörke.

-Persze, megoldom. Köszönöm Harry! - Annabeth időközben már kedvenc kávézója előtt álldogált, de nem akart bemenni fülhallgatóval a fülében. Sosem teszi, cserébe minden kiszolgálót ismer, és mindig volt témájuk, amiről beszélgethettek amíg a lány megissza az éltető nedűt.

-Én köszönöm Gyönyörű! - hallatszik Harry mosolygós hangja, miközben Robbie, a ma reggeli dolgozó integet Annabethnek a kirakatüvegen keresztül.

-Sziasztok fiúk! - köszön el végül a lány mindenkitől, és elővigyázatosan kihúzza füléből fél fülesét, tudva milyen hangosak tudnak lenni a vonal túlsó oldalán lévő emberek.

-SZIA ANNABETHHHHHH - hallatszik a várt ordítozás öt különböző hangon. A lány még felnevet, majd bontja a vonalat, és besétál az apró, ám egyre népszerűbb reggelizőhelyre.

~A koncerten~

Annabeth soha nem volt a hosszas, órákon át tartó készülődés híve. Nem értette hogyan lehet annyi időt eltölteni a szekrényajtóban, a tükör előtt, a cipősszekrény fölött állva, és esetenként a kabátok között válogatva. A lánynak mindez általában fél órát vesz igénybe, és ez most is sem volt másképp. Haját előrelátóan kiengedte. Táncos családból származik, és a fotózás mellett edzésre jár minden második nap, így biztos volt benne, hogy ha mást nem is, ugrálni tuti fog. Egy fehér, pillangós haspóló és egy szintén fekete szakadt farmer. Ennyi volt a nagy összeállítás. Taxival tervezett menni, de kabátjára azért szüksége volt. Egy órával a koncert kezdése előtt elindult, ugyanis bennfentesként nem csak a koncert után, de előtte is bemehetett a backstagebe. Nem Meet&Greet jegyet kapott, hanem VIP kártyát. Ha akarná, akár a kordonokon belülről is nézheti a koncertet.

Az út alig 20 perc volt, de bejutás annál több időt vett igénybe. Sokáig tartott, mire átverekedte magát a hatalmas tömegen, és megtalálta a neki kellő bejáratot. Azt az információt kapta, hogy van egy olyan kijárat, amivel egyenesen a közönség soraiba jut, ám csak Paul tudja hol van. A fiúk így nem fogják tudni hol van, és az is előfordulhat, hogy keresni fogják.

A biztonságiak beengedték, és elmondták neki merre menjen, illetve sok szerencsét kívántak neki. Ha Annabeth nem ismerte volna a fiúkat, ezen igencsak meglepődött volna. Viszont tekintve, hogy a kezdetektől jelen volt, és követte a srácok fejlődését, felkészülve kopogott be a megfelelő ajtón. Illetve... a kopogás finom szó. Hatalmas volt a hangzavar mindenhol, így inkább éppen nem törte be az ajtót, de legalább biztos lehetett abban, hogy a bent tartózkodók tudnak érkezéséről. Egy pillanatra síri csend lett a nyílászáró túloldalán, de alig egy pillanattal később gyors léptek hallatszódtak, és egy bizonyos göndör hajú félisten szélesre tárta a bejáratot.

-ANNABETH! - Kiáltott fel a fiú, amint meglátta a fiatal lányt, és rögtön karjai közé is szökkent. A fekete hajú majdnem elvesztette egyensúlyát, de még éppen sikerült megkapaszkodnia. Amint biztonságosan állt a lábain, szorosan Harry köre fonta egyelőre kabátba bújtatott kezeit. - Már nagyon vártuuuuuuuunk!

-Siettem ahogy tudtam, de van kint pár ember. Ez jelentősen megnehezítette a dolgom - nevetett fel a lány, mikor elengedték egymást. Styles rögtön karon is ragadta, behúzta a meglehetősen nagy helyiségbe, majd becsapta mögötte az ajtót. Bent mind az öt fiú teljes díszben állt, amin Annabeth meg is lepődött. Nem is kicsit. Bent volt még Paul, illetve egy ismeretlen nő, aki Liamre pakolta éppen a különböző hangosító berendezéseket. - Sziasztok! - Köszönt a többieknek mosolyogva.

-Annabeth, ő itt Niall - mutatott Harry a feléjük sétáló szőkére, - a kanapén ülő madárfészek fejű Louis, mellette a fekete hajú félisten Zayn - fordul most az ülőgarnitúra felé. - Jesy éppen Liamet drótozza be, Pault pedig a szoba bal hátsó sarkában találod - gesztikulál mindenki kedvenc turnémenedzser-testőre felé. - Emberek, ő pedig itt Annabeth, a legönzetlenebb ember akivel találkoztam!

-Az szerintem te vagy, de fényezz nyugodtan! - szól közbe a lány egy önelégült vigyorral. Általában sokkal félénkebb, de az adrenalin felturbózta. Hiszen itt áll az öt kedvenc embere előtt. Akik tudtukon kívül segítették át őt élete legnehezebb szakaszain. Az egyikük pedig épp feléje sétál, nagy valószínűséggel egy gyógyító ölelésért.

-Szia Annabeeeeeeeeth! - Harryvel ellentétben, Niall óvatosan vette karjai közé a lányt. Lassan fonta karját dereka köré, és fokozatosan kezde el szorítani. A pletykák igazak voltak, Niall tényleg szívből ölelt. Úgy szorította Annabethet, mintha a szakadék szélén állva tartaná. A lány pedig teljes mértékben elveszett. Kapaszkodott a szőkeségbe, és próbálta elrektározni az érzést.

-Niel menj arrébb, én is meg akarom ölelgetni! - szólal meg hirtelen egy erős akcentusú magas hang. Alig pár másodperccel később tett is társul a kéréshez, Niallt pedig a húzás miatt kénytelen elengedni Annabethet. Mindketten felnevetnek, és a lány máris Louis karjai között találja magát.

A lány láthatóan magasabb a fiúnál, de nem engedi hogy az lábujjhegyre álljon. Mikor mégis megpróbálja, visszanyomja telitalpra, és begörnyed, hogy Lou át tudja karolni a vállát. A fejét nyakába fúrja, mintha minimum hónapok óta legjobb barátok lennének. Az igazság az, hogy a lány már három éve a legjobb barátja fiúknak, támogatja és szereti őket, most pedig végre itt van velük, és kimutatja ezt.

-Menj arrébb Lou, én jövök! - szólal meg a legédesebb akcentus, amit Annabeth valaha hallott. A Doncasterből származó energiabomba elengedte, miután adott egy puszit a bal arcára. A bradfordi angyal pedig azonnal félrelökte bandatársát, rögtön a carlisle-i lány háta körül voltak karjai. Annabethnek olyan érzése volt, mintha már az Elíziumban lenne.

-Azt hittem nem szeretsz ölelkezni. Mindenki ezt mondja rólad - szólal meg vigyorogva a lány.

-Talán. De veled kivételt teszek, mert Harry ódákat zengett arról, hogy milyen amikor átölelsz valakit, akit szeretsz - motyogja Zayn a lány vállába.

-Igaza volt Harrynek? - néz fel a lány egyenesen az említett szemébe büszkén.

-Teljes mértékben. Lezsugorsugarazlak és a zsebemben foglak tartani, hogy ha szükségem van rá elővegyelek, és addig szorítsalak, amíg elfelejtem a gondomat.

-Én benne vagyok. Bármikor szívesen ölelgetlek titeket! - nevet fel a lány. Ő már tudja, hogy ez lesz élete valahavolt legjobb napja. Boldogabb már nem is nagyon lehetne. Talán ha Paul örökbe fogadná....

-Rögtön gondoltam - szólal meg Liam a háttérben. Rajta van minden hangcucc, amihez Annabeth hozzá se tud szólni. Odasétál ő is, mire Zayno elengedi a továbbra is szélesen vigyorgó nőszemélyt, aki így Daddy karjai közé kerül. A lány biztonságban érzi magát. Most Liam hajolt le őhozzá, majd adott egy puszit a feje búbjára, végül pedig elengedte.

-Szia Annabeth! Tőlem is szeretnél ölelést? - kérdezi Paul, miközben felé sétál.

-Igeeeen! Midenképpen! - nevet fel az említett, és kitárja karjait. Paul nem viccelt, tényleg megölelte őt, majd mosolyogva nézett rá.

-Tíz percetek van kezdésig. Menjetek a színpad mögé, ott várakozzatok! Annabeth még öt percre odamehetsz, aztán gyere vissza ide. Én még kezdés előtt visszajövök érted ide, és kiviszlek hogy tudd nézni a konceret. Neveld meg őket, okés? - kacsintott rám.

-Igenis kapitány! - szólaltam meg, majd megragadtam Zayn kezét és elkezdtem kifelé húzni. Kint elengedtem, és némán megkértem, hogy vezessen oda, ahova menniük kell.

-HANGOSABBAN! - üvöltötte el magát Louis.

-IGENIS KAPITÁNY! - szálltam be rögtön a játékba.

-Ki lakik odalenn, kit rejt a víz? - énekli Liam.

-SPONGYABOB KOCKA! - üvöltjük egyszerre vissza neki.

-Sárga a színe és lyuk rajta tíz - énekli Ni, és látszik rajta, milyen nehezen tartja vissza a röhögést.

-SPONGYABOB NADRÁG!

-Kár hogy a levegő csak szobadísz! - sikítja (?) Zayn.

-SPONGYABOB KOCKA!

-De az élet eleme csakis a víz - énekli ki tisztán Annabeth, mire egy pillanatra csönd lesz, majd kitör belőlük a röhögés. Az öt színpad mögötti közös percüket hozzájuk méltó idiótaságokkel töltötték, majd Annabeth ölelésbe húzta egyszerre mindnyájukat.

-Vegyetek le a lábaimról megjobban! - nyomott egy puszit a fiúk arcára, majd egy utolsó mosoly után elindult vissza az öltözőhöz.

Paul ígérete szerint már ott várta, mosollyal az arcán. Úgy nézett ki, hogy majdem mindenki osztozik a lány határtalan örömén.

-Gyere, kiviszlek a nézőtérre! - ragadja karon Paul Annabethet. - Nagyon szeretnek téged. Mindannyian. Rengetet segítettél Harrynek, ő ódákat zengett rólad, most pedig kiderült, hogy teljesen igaz volt minden amit mondott. Okos ötlet nem a kordonokon belülről nézni a koncertet, az túl egyszerű lenne nekik. Viszont... remélem készen állsz arra, hogy a világ megismerje a neved. Hangot fognak adni a keresésednek, és maguk mellett akarnak majd tartani.

-Azt nem mondanám, hogy felkészültem. Csak reménykedek. És nem azért, mert rajongó vagyok. Hazznek már tuti, de szerintem a többinek is a barátja vagyok. Ha mellettük maradok, az csak miattuk lesz. Az egész rajtuk múlik.

-Kész vagy elviselni az utálalot, amit sokaktól fogsz kapni? - néz rám átható pillantással. A lány lelke viszont tiszta, az igazat mondja ki.

-Értük bármit elviselnék. Az ő boldogságuk és jólétük elsődleges számomra, ezen pedig semmi és senki nem tud változtatni - jelenti ki teljesen komolyan.

-Hiszek neked Annabeth. Sok szerencsét és jó szórakozást! Találkozunk még - nyitja ki az ajtót, amely kivezet a nézőtér soraiba. A lány kilép a stadiumba, és elképed a látványon. Emberek millióit látta, mind egy valamire vártak. Illetve inkább öt valakire. Teljesen különbözött mindenki, miden lehetséges szempontból. Mégis összehozta őket egyetlen egy közös dolog. Egy kedvenc banda, akinek végre eljutottak a koncertjére. Mind ugyan olyan izgatottak voltak öt idióta miatt.

Ebben a pillanatban megszólalt a zene, a koncert pedig elkezdőtött.

Josh megszólaltatta a dobot, a zenekar többi tagja pedig őt követve kezdte játszani a One thing dallamát.

Oksi szoval ohmmm....
Előfordulhat hogy egészen véletlenül eltűntem pár évre, elnézést, de szerencsére nem olvassák annyian a könyvet hogy ezen aggódnom kelljen.
Ha bárkit érdekel, mióta legutóbb posztoltam gimis lettem, lett pár függőségem, elhanyagoltam néhány dolgot, de mélyen belül még mindig ugyanyúgy szeretem ezeket a fiúkat, mint régen.

Az oka annak, hogy ezt kirakom összesen annyi, hogy a My Policeman átkerült HBO-ra, én megnéztem, nosztalgiáztam egyet és megtaláltam ezt a kis draftot.

Teljes szívből ajánlom két barátnőmnek, akkikel már nem beszélünk annyit, mint régen, de ugyanúgy szeretjük egymást, ők tiakinga66 és sarcasmismyonly1

Ha bárki olvassa ezt, írjuk ide a Little freak szövegét, mert az szól éppen, és mindig kértem dalszöveget a fejezetek végén.

Puszi a pocikra❤️