amelyben Frodó elesik egy bőröndben (többször)

Frodó hálózsák zörgésére ébredt, a szemét dörzsölgetve felült az ágyában. Samu éppen kifordult a folyosóra, és ahogy Frodó látta, magával vitte az egereket is. Mégis mit akart azokkal az egerekkel? Az ő egereivel?

Kicsusszant az ágyából, felhúzta a pizsamájára fekete kapucnis pulóverét, majd kióvakodott a folyosóra. A fürdőszobából átható, fehér fény szűrődött ki.

– Szia, szépségem... – Samu suttogó hangján hallatszott, hogy mosolyog. Frodó a falnak lapulva előrehajolt, bekukucskált a fürdőszobába.

Samu a kád előtt térdelt, egy egeret tartott a kezében. Frodó lábujjhegyen előrébb settenkedett, a nyakát nyújtogatta, hogy belásson a kádba.

Valami szőrös, barna és nyolclábú futott át a porcelánon, mire Frodó felordított, ijedtében a falnak rohant.

– Te... Te... Te... Elhoztad azt a szörnyeteget? – zihálta. – És meg akartad vele etetni Legolast?! Gyilkos!

– Nem – emelte fel a kezét Samu védekezően –, nem, én soha! Én csak... csak be akartam őket mutatni egymásnak... Végül is most már testvérek, nem?

Frodó kikapta Samu kezéből az egeret, és a mellkasához szorítva azt elviharzott, miközben megesküdött, hogy mikor Budapestre érnek, belelöki Samut a Dunába.

*

Miután Frodó és Samu könnyes búcsút vettek az egerekről, és Kovácsné is bepakolt hatalmas bőröndjébe – Frodó sejtése szerint biztos csupa unalmas, nőies dolgokat –, elindultak a pályaudvar felé. Maga sem tudta, miért kellett az édesanyjának is csatlakoznia hozzájuk, de a nő elmondása szerint „meglepetéssel készült". Frodó nem ellenkezett ezután. Még mindig fájt a foga arra a beígért hentai mangára.

Mikor megérkeztek a pályaudvarra, Lilla és Mariann a jegypénztárnál álltak, Lilla félig-meddig már a Marceline cosplayében, míg Mariann valami tréningruhában, kontyba kötött hajjal iszogatta barátnője kávéját.

– Nekem is hoztatok kávét? – karolta át a vállukat Frodó. Mariann halk sikkantással próbálta megvédeni az italát a kiömléstől.

– Vedd meg a saját kávédat! – könyökölte oldalba a fiút Lilla. Samu feljebb hangosította a mobilján a zenét, a fülhallgatójából kirecsegett a Backstreet Boys. Vagy... valami. Frodó nem tudhatta, nem volt meleg.

– Frodóka – szólalt meg Kovácsné gyönyörű, csengő hangján, amitől Frodó hátán végigfutott a hideg. – Nekem is jólesne egy kávé. Miért nem mész el Samukával, és veszel nekem egyet?

– Miért kell ehhez Samu? – háborodott fel Frodó. – Felnőtt férfi vagyok, egyedül is meg tudok venni egy kávét!

– Még csak tizenhét vagy – mondta Lilla, ugyanabban a pillanatban, mikor Samu kivette a füléből a fülhallgatót.

– Tessék? – Pislogott. – Mintha a nevemet hallottam volna...

– Menjetek párban, nehogy elvesszetek. Rendben van, Frodóka? – mosolygott a fiára Kovácsné, és ettől Frodónak a torkán akadt minden ellenkezés.

– De az... buzis... – lehelte azért, utolsó mentsvárként.

– Ó, igen – mondta Kovácsné, és nem úgy tűnt, hogy valaha is szerette volna befejezni a mondatot.

Így hát Frodó kénytelen volt lebirkózni magáról súlyos hátizsákját, és elindulni a debreceni vasútállomás dzsungelében, hogy a vonat érkezéséig fentmaradó húsz percben kávét szerezzen az édesanyjának. Ja, és Samut is utánatuszkolták.

– Ne is jusson eszedbe! – torkollta le a fiút gondolkodás nélkül Frodó, mielőtt az megszólalhatott volna. Samu megmerevedett a mozdulatban, ahogy a zsebébe nyúlt a pénztárcájáért.

– Nocsak, már egy hölgynek kávét venni is buzis? – húzta fel a szemöldökét Samu, ahogy az automata oldalára kiragasztott italkínálatot vette szemügyre.

– Az anyámról van szó, te gyökér – morgott Frodó. – Különben meg ez az én házam, én fizetek!

Samu jobbra-balra pislogott.

– Mármint a pályaudvar?

– Tudod, hogy értem! – füstölgött Frodó, majd belerúgott az automatába csak a miheztartás végett. Felnyüszített a fájdalomtól.

– Téged tényleg megölne, ha egy pillanatra nyugton maradnál? – sóhajtott fel Samu, majd közelebb lépett Frodóhoz.

– Mit akarsz? – tolatott vissza Frodó ingerülten, fél lábon. – Ne gyere közelebb!

– Ha annyira fáj a lábad, hogy nem tudsz ráállni, meg kell néznie valakinek! – fakadt ki Samu.

– Mi az, hogy nem tudok ráállni? Kikérem magamnak, én simán rá tudok... – Frodó felszisszent, ahogy súlyt helyezett a másik lábára. – Állni...

– Miért vagy ekkora idióta? – sóhajtotta Samu. – Ha eltöröd a lábad, nem jöhetsz fel Pestre.

– Nincs eltörve – vágta rá Frodó. – Csak egy kis zúzódás. Különben meg, férfi vagyok, az én csontjaim erősebbek, és nehezebben törnek.

– Nem hiszem, hogy ezt bármilyen biológiai bizonyíték alátámasztja.

– A Youtube-on láttam, szóval igaz!

– Te tényleg mindent elhiszel, amit a Youtube-on látsz? – Samu összefonta maga előtt a karját. – Mi volt a csatorna címe? Fasiszta mesék kicsiknek és nagyoknak?

– Nem vagyok fasiszta! – csattant fel Frodó. – Csak úgy gondolom, hogy férfiak felsőbbrendűek minden téren, és Magyarország a világ legjobb országa, aminek politikailag és gazdaságilag nagyhatalomnak kéne lennie, de nem lett, mert...

– Ki ne mondd, hogy Trianon! – mordult rá Samu, rávágva a kávégép egyik gombjára. – Csak vegyük meg ezt a rohadt kávét, és menjünk vissza, mielőtt elkésünk.

Frodó sziszegve megmozgatta a lábujjait, aztán rájött, hogy fájdalmat kifejezni buzis. A kávégép morgott és hörgött és fújtatott. Aztán elhallgatott.

– Na – ütött Samu ököllel az automata fémtestén mosolygó nő arcára.

Frodó élesen beszívta a levegőt.

– Hogy bánhatsz így egy hölggyel?

Samu belerúgott a kávégép aljába.

– Most mi van?

– Itt prédikálsz nekem arról, hogy szexista vagyok, miközben te ütögetsz nők képeire! – fonta mellkasa köré karjait Frodó.

– Frodó – szorította meg Samu a fiú vállát, mielőtt az kibújhatott volna az érintés alól. – Ugye tudod, hogy ő nem egy igazi ember?

– Szóval azt mondod, a nők nem igazi emberek?

– Ennyi, nekem elegem van ebből – jelentette ki Samu, majd a kapucnijánál fogva vontatni kezdte a fiút a jegypénztár felé.

– Hé, ez fáj! – sipította Frodó, de aztán rögtön befogta a száját. Akkor már túl késő volt. Samu meghallotta, és hirtelenjében az egész arckifejezése megváltozott.

– Basszus, ne haragudj! – nézett le rá aggódó, a kora reggeli fényben zöldesnek tetsző szemeivel. Frodó gyorsan megrázta a fejét. Honnan tudta egyáltalán, hogy milyen színű Samu rohadt szeme? És miért jegyezte meg?!

– Nincs semmi bajom, nyugodjál le! – lökte arrébb a fiút, mielőtt véglegesen elveszett volna. A gondolataiban. Semmi esetre sem Samu szemeiben. Az hihetetlenül, elképesztően buzis lett volna.

– És visszatért a Frodó, akit ismerek – fújta ki nevetősen a levegőt Samu. Frodó éppen visszavágott volna, amikor felcsendült Oláh Ibolya Magyarország című száma, a fiú csengőhangja. Lilla hívta.

– Mizu van, cicus?

– Van fogalmatok arról, hogy a vonat két perc múlva indul? – szakította félbe a lány.

– Ugyan, én kiszámoltam, és még egy csomó időnk van... – hessegette arrébb Frodó egy férfias kézmozdulattal Lilla nőies aggodalmait.

– Frodóka, te híresen szar vagy matekból – szólalt meg Mariann –, úgyhogy húzd ide a tetves segged, amilyen gyorsan csak tudod. Légy szíves – tette hozzá hirtelen zavarban.

– Mi az, hogy szar vagyok matekból?! – háborodott fel Frodó, aki mindig csak a lényeget vette észre, ám ekkor Samu a karórájára pillantott, és felszisszent, majd a karjánál fogva rángatni kezdte őt.

– Fuss!

– Mi?! Miért futnék?! – kérte ki magának Frodó a testmozgás lehetőségét. Ő nem végzett kardiót, ő gyúrt, mint a férfiak. Vagy legalábbis erősen tervezte.

– Úgyis előbb érek vissza a vonathoz, mint te! – kiáltotta Samu, méterekkel a fiú előtt járva.

– Mi az, hogy előbb érsz vissza a vonathoz, mint én?! Senki sem ér vissza előbb a vonathoz, mint én! – harsogta Frodó, és a körülöttük állók sajnálkozó és aggodalmas pillantásaitól körülvéve futásnak eredt.

A tekintetét Samu bőrdzsekis hátára függesztette, fújtatva, sípolva rohant a nyomában, egyik láb a másik után, egyre csökkent köztük a távolság, nem véletlenül volt az ember a világ csúcsragadozója, még egy gepárdot is lefutott, hogyha kitartásról volt szó, már csak pár másodperc kellett hozzá, hogy megelőzze Samut...

Frodó elhasalt egy földön heverő bőröndben.

Samu a homlokára csapott.

– Ha bárki kérdezi, miattad késtük le a vonatot – rángatta fel Frodót a fiú hóna alá nyúlva, de ő azonnal rúgkapálni kezdett.

– Nem, fúj, hagyjál, ez buzis, engedj el! Ne érj hozzám!

Samu kifújta a levegőt.

– No homo – mondta, majd kézen fogva rángatni kezdte Frodót a vonat felé.

– Mi? Ez angolul volt? – próbált szabadulni Frodó. – Ez mit jelent, Samu, hé!

Ebben a pillanatban végre felbukkant a hevesen integető Lilla, Mariann és Kovácsné, Frodó pedig átesett a második bőröndön. A bőröndhöz tartozó idős úr rosszallóan arrébb húzta a táskáját. Frodó feltápászkodott. A meglebbenő őszi szél feléjük fújta Lilla édes hangját:

– Már csak egy percetek van, gyökerek, mi felszállunk!

Szóval Frodó akkor igazán meghúzta... Na, nem, az buzis. Szóval igazán sprintelni kezdett, az utolsó métereken szinte repült, már csak azért is, hogy megérdeklődje Samutól, miféle sértés volt ez a „no homo". Tehát repült, fel a vonat lépcsőjén, a sípcsontjával neki a fokok vasszegélyének, de újra felhúzta magát, és végül zihálva, fújtatva lerogyott Lillával szemben az egyik ülésre.

Samu mellette a térdére hajolva zihált.

Egy négyes ülést foglaltak el a kisasztallal, Lilla és Mariann vállt vállnak vetve, az ablak mellett Frodó, Samu pedig...

– Na, nem! – hördült fel Frodó. – Te nem ülhetsz mellém!

– Marika néni, kérem, nem tetszene inkább Frodó mellé ülni? – fordult hátra Samu Kovácsnéhoz. – És akkor én ülök egyedül.

– Sajnálom, Samuka, nem utazom kamaszok mellett. Túl hangosak – mondta Kovácsné, miközben szétteregette a térdén a Nők Lapját.

Frodó elégedetlenül lejjebb csúszott az ülésében. Samu igyekezett annyira elhúzódni tőle, amennyire lehetséges volt.

– Legalább azt elmondod, mi az a „no homo"? – szólalt meg Frodó, miközben azt figyelte, hogyan csomagolja ki Mariann Lilla szalámis szendvicsét.

A lány felröhögött.

– Azt mondtad neki, no homo?

– Ja. – Samu izzadt hajába túrt, majd Frodó felé fordult. – Azt jelenti, hogy csinálok valamit, de nem buzisan. Mondjuk felrángatlak a földről, de nem buzisan, és ezt el is mondom, szóval akkor az már igazán nem buzis.

– Ilyen van? – pislogott Frodó.

– Persze. Varázsszó. Olyan, mint a légy szíves, meg az abrakadabra.

– Meg az Adava Kedavra – szólt közbe Lilla. Mariann befogta a lány száját.

– Ne mondd ki ezt a szót!

Frodó arcán megkönnyebbült mosoly terült szét, majd gyorsan megregulázta az arcizmait. Mosolyogni azért még mindig kétségtelenül csak a melegek szoktak.

A lányok percekig vihogtak Samu magyarázatán, és a fiú is úgy nézett ki, mint akiből bármelyik percben kirobbanhat a röhögés, de Frodó elégedett volt. Lopva a kezére pillantott, látszik-e rajta Samu érintésének nyoma, de az ujjai olyanok voltak, mint máskor, hiába bizseregtek olyan árulóan. Talán ez a „no homo" dolog tényleg hatott.

Annyira lefoglalta ez a gondolat, hogy az már csak egy óra múlva jutott Frodó eszébe, hogy egyébként a pályaudvaron hagyta a hátizsákját.

– Megtanulhatnál már vigyázni a dolgaidra, Frodóka – csóválta a fejét rosszallóan Kovácsné. – Most mit fogsz felvenni holnap? Nem engedem, hogy megint koszos alsóban legyél!

Barátai (és Samu) az öklükre harapva próbálták elfojtani feltörő nevetésüket.

– Anya, ne csináld már! – kiabálta túl a vonat zakatolását Frodó. – Majd... majd valakitől...

– Kitől, Frodóka? – dőlt előre vigyorogva Mariann.

– Én szívesen kölcsönadom a tangáimat – szólt közbe Lilla.

– Na, nem! – csattant fel Frodó. – Majd... Majd veszek...

– A pénzed is abban a táskában volt, nem? – kérdezte Samu ártatlanul.

Frodó a legcsúnyább, legférfiasabban erőszakos pillantásával nézett rá.

– Anya, veszel nekem ruhákat? – szólt hátra.

– Nem – felelte Kovácsné, fel sem emelve a fejét a magazinjából. – Vállalj felelősséget a tetteidért. Kérj kölcsön valakitől!

– De kitől? – tárta szét a karját Frodó. – Nincs itt más fiú, csak...

– Nincs az az isten! – hördült fel Samu.

– Ugyan már, legalább végre jobban összemelegedtek – bökte meg a fiú térdét Lilla.

Frodó és Samu egyszerre elfordultak egymástól, Frodó az elsuhanó tájat őszi tájat figyelte. Nem akart összemelegedni Samuval. Nagyon nem.

<center>*</center>

Az ébrenlét és az álom határán lebegett, amikor arra lett figyelmes, hogy valami a szemhéját csiklandozza, arca pedig valami meglepően puhának és melegnek simult. Egy hatalmas párna. Az ölelőpárnája. Mély sóhajjal húzódott közelebb hozzá.

Valaki élesen felvihogott.

– Kelj már fel! – bökte meg az orrát a párna felettébb udvariatlanul.

Frodó ásítozva kidörzsölte a szeméből az álmot, majd a hang irányába fordult, és ott helyben leszédült a székéről, amint meglátta Samut a párna személyében.

Mariann, Lilla és Kovácsné egyszerre törtek ki a fülkét is megrázó nevetésben. Samu arca elégedetlen grimaszba rándult.

– No homo, no homo, no homo! – kántálta Frodó, ahogy füle hegyéig vörösödve feltápászkodott a földről. Megkapaszkodott a kabin ajtajában, s pulcsija szélével letörölte az izzadságot homlokáról.

– Mondjátok, hogy már ott vagyunk. Könyörgöm – hörögte az üvegre hajtva forró arcát.

– Tíz perc, Frodóka. Ha ezt kibírod, talán le is törlöm ezt a gyönyörű képet rólatok – tartotta a magasba a telefonját Lilla, aminek a képernyőjén valóban egy igazak álmát alvó Frodó és a párnának használt Samu látszódott, aki makacsul az ablak felé fordította a fejét, mint a celebek, mikor a média elől menekülnek.

Frodó úgy érezte, most már tényleg szörnyethal.

– Ne már! Csak akkor törölheted le, ha az egész kirándulás alatt engedelmeskedik nekünk – helyesbített Mariann.

Frodó felnyögött.

– Anya, te most komolyan hagyod, hogy ez a két vérszomjas nőszemély terrorizáljon?!

– Nem ártana, ha néha hallgatnál a lányokra, kisfiam – mondta Kovácsné. – És most szedjétek össze magatokat fiúk, mindjárt megérkezünk!

Frodó megforgatta a szemét. Még hogy ő, a független, erős férfi hallgasson a női megérzésre. De azért kötelességtudóan összeszedte magát, mert volna ellentmondani az anyukájának. Ő jó keresztény fiú volt.

A tekintete összetalálkozott Samuéval egy pillanatra, aki gondolkodás nélkül rákacsintott. Frodó gutaütést kapott volna ott helyben, ha a jó, erős szíve meg nem akadályozta volna.

A Keleti pályaudvar félelmetesen nagy és zsúfolt peronján állva újfent megfogadta, hogy mindent el fog követni Samu kiiktatásáért.