amelyben Frodót megkísértik

Frodó büszke volt magára. Az első dolog, amit meghallott, amint belépett az osztályterem ajtaján, az volt, hogy Samut bizony pároslábbal rúgták ki a kollégiumból abban a pillanatban, hogy Frodó levelének tartalma igaznak bizonyult. Frodó önelégült vigyorral foglalta el tisztes helyét. Győzelmét már csak egy telt keblű hölgy meg egy jó hideg sör tehette volna édesebbé.

Samu levágta magát mellé, összefonta a karját a mellkasa előtt, és zordan maga elé meredt. Frodó bazsalygott a székén.

– Csak nem történt valami? – kérdezte, igyekezve visszafojtani a vigyorát. Nem sikerült.

– Nem hittem volna, hogy sikerül valakit nálad jobban utálnom, de megtörtént – morogta Samu.

Frodó meghökkent. Hát mi ez? Samu még csak nem is zaklatott, hogy nincs hol laknia?

– Kit utálsz olyan nagyon?

– Ó, Frodó, csak nem féltékeny vagy? – fordult hátra Lilla vigyorogva.

– Faszt – vágta rá Frodó, majd gyorsan kijavította magát: – Nem faszt, nem faszt, vaginát! Én a vaginát szeretem!

– Most nincs kedvem a marhaságaidhoz – nyögte Samu a padjára dőlve. – Amúgy sincs, de most különösen.

– Na. Mi történt? – kérdezte Mariann együttérzően Lilla öléből.

– Pöcsrik beárult.

– Ki?

– Patrik. A fasiszta szobatársam.

– Ó – bólogatott Mariann megvilágosodva. – És?

– Reggel kirúgtak a koleszból, és most nincs hol laknom. Kurvára nem tudom, mit csináljak – motyogta Samu.

Na, azért. Samu zaklatott volt, nagyon is zaklatott, és Frodó nevetni akart, de valahogy nem jött a nyelvére a hang. Samu nem emelte fel a fejét az asztalról.

– Nem akarom elmondani anyámnak, mert egyrészt dühös is lenne, másrészt így is van elég gondja... És mi van, ha elveszi tőlem Frodót?

– Kit? – vihogta el magát Lilla.

– A házi tarantulámat – magyarázta Samu. – Nem összekeverendő ezzel a Frodóval itt. Az én pókom sokkal intelligensebb.

– Hé!

Samu a tenyerével befogta Frodó száját, aki valami felháborodott hangot adott ki, és érezte ahogy az arca felforrósodik. A dühtől.

– Legalább hagyd, hogy csendben szenvedjek – sóhajtott fel Samu a világ minden szívfájdalmával, majd visszaborult a padra.

Frodó nagyot nyelt. Valahogy szűkebb lett a torka is, de nem tudott rájönni, hogy miért. Samu tényleg elgyötörten festett így, talpig feketébe öltözve a padra borulva.

– És akkor... most mit fogsz csinálni? – kérdezte Mariann, óvatosan megbökdösve a fiú vállát.

A kapucni alól valami nyöszörgés szűrődött ki.

– Hagyjuk – legyintett Lilla. – Majd beszélünk vele később.

Frodó még egy utolsó pillantást vetett Samura, majd megpróbálta szexi anime lányok rajzolásával elfelejteni a hasába fészkelő bűntudatot.

***

Samuval később sem lehetett beszélni. Még Frodó okosságaira sem reagált, még akkor sem, mikor Frodó egyszer azért mondott valami zseniálisat, hogy valami reakciót csaljon ki belőle. Micsoda udvariatlanság.

Mindenesetre többé már nem Frodó problémája volt, hogy Samut kirúgták a kollégiumból. Valamelyik szünetben megpróbált nevetni az eseten, a mosdóban a tükör előtt, de félrenyelte a nyálát.

– Meg ne fulladjon, fiam! – lépett ki az egyik fülkéből Juhász tanár úr. – És ne röhögjön ilyen borzalmasan, még a végén azt hiszik, meghülyült.

Frodó elvörösödve kiiszkolt a helyiségből. Más férfiakkal egy mosdóban lenni különben is buzisnak számított.

Aztán a nap végre véget ért, és Frodó hazafelé indult. Egy kisállatkereskedés kirakata előtt megállt. Egy terráriumban fehér egerek rohangásztak, és Frodó elmosolyodott. A nap folyamán először végre jókedve volt. Samut kirúgni a kollégiumból még csak laza bemelegítés, a teendői ezzel még nem értek véget, Samu még nem volt legyőzve. De majd nemsokára...

Fütyürészve csukta be maga mögött a kertkaput, sőt, még néhány tánclépést is megengedett magának a házhoz vezető kis kerti úton, de mikor észrevette magát, gyorsan megigazgatta az ingét, a kezeivel végigfésülte a haját. Táncolni csak a melegek szoktak.

– Minek örülsz ennyire?

Frodó ordítva hátraugrott a hang hallatán. Samu az ajtófélfának, az ő ajtófélfájuknak dőlve megemelte a szemöldökét. A háta mögött egy óriási fekete bőrönd állt.

– Mi folyik itt? – hebegte Frodó. – Mit keresel a házunkban? Zaklatsz engem?!

– Ugyan, Frodóka, ne legyél ilyen ellenséges – szólt rá Kovácsné felbukkanva Samu mögött. – Samuka csak nemrég érkezett, nálunk fog lakni néhány napig. Olyan régóta ismerem édesanyádat – mondta a fiúnak –, ő is megtenné ugyanezt, igazán semmiség.

– Köszönöm szépen – motyogta Samu minden lelkesedés nélkül.

Frodó csak kapkodta a fejét ősellensége és édesanyja között, a legszívesebben berohant volna a szobája biztonságos menedékébe, de össze kellett szednie magát, és kidobni a betolakodót, mint egy igazi férfinak.

– Te hagyod, hogy ingyenéljen az én házamban? – fakadt ki végül, édesanyja után loholva a nappaliba.

– Frodó – sóhajtott Kovácsné. – Legalább próbálj meg kedves lenni. Nem lesz ez olyan rossz. Lehet megint úgy összemelegedtek, mint régen...

– Ezt most rögtön hagyd abba! Hányszor mondjam már, hogy nem vagyok meleg, hetero vagyok, a vaginát szeretem!

Frodó édesanyja legyintett.

– Persze, persze. Mindegyik ezt mondja először...

– De én tényleg nem!

– Jól van, jól van. Most menj, mutasd meg Samunak a szobádat. Különben nem rendelem meg azt a mangát.

Frodó fel akart háborodni, de édesanyja elsietett az emeletre, mielőtt bármit is mondhatott volna. Sértődötten fonta át karjait a mellkasán.

– Na, akkor hajlandó vagy beengedni a te házadba? – kérdezte Samu az előszobából.

– A házba talán, de ne is álmodj róla, hogy a szobámba teheted a lábadat! – rivallt rá Frodó, aztán a szobájába rohant, és színpadiasan magára csapta az ajtót.

***

Frodónak be kellett engednie Samut a szobájába, ha meg akarta kapni a hentai mangáit és az ölelőpárnáját karácsonyra.

Így hát édesanyja hosszas unszolására (és zsarolására) beengedte a másik fiút a saját terébe. Néhány feltétellel.

– Innentől – húzott egy hosszú vonalat krétával a parkettán, ezzel 1:3 arányban elosztva a teret –, idáig jöhetsz. Ha átléped a vonalat, kirúglak.

– Milyen szívélyes – morogta Samu a hálózsákját bontogatva.

– Úgy van. Most már örök hálával tartozol nekem, és be is fogom hajtani a vendéglátás árát – szívta az orrát Frodó.

Samu a szemét forgatta. Előhalászta a táskájából a pizsamáját és...

– Mi... Mi az? – hebegte Frodó.

Samu megemelte a nesszeszerét.

– Ez? Ebben van a fogkefém, a szemüvegtisztítósprém, a dezodorom...

– Csak a lányok hordanak magukkal nesszeszert!

– Nem? – Samu széttárta a karját. – Ez egy teljesen normális kiegészítő, ha valaki utazik...

Frodó üvöltve hátraugrott, mikor a nesszeszer a közelébe került.

– Vidd azt innen!

– Mit? – nézett körbe Samu. A tekintete a nesszeszerre esett. – Ezt? – Az arcán ördögi vigyor terült szét. – Szóval nem akarod látni a nesszeszeremet? – nyújtotta át a táskát a vonal felett.

Frodó hátrált.

– Vidd innen azt az izét!

– Ezt? – lóbálta a nesszeszert Samu. Frodó nekirohant az ágy szélének, és elzuhant, Samu pedig felkacagott.

– Menjél már fürdeni! – kiáltott rá Frodó.

Samu a szívére tette a kezét.

– Egyébként... ahogy így nézlek... – Megrebegtette a szempilláit. – Olyan szép kék szemeid vannak...

Frodó szíve rettegve felgyorsult, a tenyere izzadni kezdett. Az ajtó becsukódott Samu mögött, a nevetése végigkísérte a folyosón.

– A szemeim barnák, te szemét! – szakadt ki végre Frodóból, ahogy az ajtóhoz vágta az egyik ölelőpárnáját. A következő pillanatban riadtan felpattant. – Bocsáss meg, Sakura, nem akartam...

Nem volt elég, hogy Samu rá akarta erőltetni a perverz vágyait, mert tudta, hogy ez bosszantja, de még a szemét sem nézte meg annyira, hogy eltalálja a színét – fortyogott magában Frodó, miközben a karjaiba kapta Sakura ölelőpárnáját. Most már nem is sajnálta Samut, amiért kirúgták a kollégiumból.

***

Mikor Samu a hülye csíkos pizsamájában visszatért, az éjjeliszekrényre csapta azt a borzalmas nesszeszert. Frodó hátrahőkölt.

– Már nem kell félned – mondta Samu. – Most már teljesen heteroszexuális.

És valóban, a neszesszerre vastag piros betűkkel ráírták, hogy FOR MEN. Frodó megkönnyebbülten fellélegzett.

– Most örülsz? – kérdezte Samu.

– Ez a legkevesebb, amiért engedem, hogy itt aludj – húzta fel az orrát Frodó, majd a pizsamáját gombócba gyűrve elindult a fürdőszobába, de beleütközött Samu kinyújtott tenyerébe. A fiú a földet nézte.

– Te, Frodó... – Vigyorogva felemelte a fejét. – Nem úgy volt, hogy nem léphetjük át a vonalat?

Frodó felszisszent. Az ajtót Samu térfelén felejtette, a fehér krétavonal pedig áthatolhatatlan falként választotta el tőle.

– Akkor úgy érzem, ma nem fürdesz – helyezkedett el a hálózsákjában Samu elégedetten.

Frodó a fogát szívogatta, miközben körbenézett a szobájában, a falakra kitett animeposztereken, a szekrényen, a komódon, a csilláron, az íróasztalán. Minden fontos dolog az ő térfelén volt, kivéve az éjjeliszekrény és az ajtó. Frodó abban a pillanatban még a kedvenc tusfilcét is odaadta volna, ha ő lehetett volna Pókember. De Pókember kistestvére még lehetett...

A pólójába gyűrte a pizsamáját, majd fellépett a gurulós székére, és megpróbált átmászni a szekrényre. Samu felkönyökölt a hálózsákjában.

– Mit csinálsz?

– Minek tűnik? - morogta Frodó.

A szék kigurult alóla, a lábaival ügyetlenül kalimpált a padló felett.

– Ühh... A hattyú halálának? – találgatott Samu. – Székrekedésed van, és furán birkózol meg vele? Megvesztél? Szabadulni próbálsz kisszerű életed szűkre szabott keretei közül?

Frodó megpróbálta magát felhúzni, de nem sikerült. A térde ütemesen a szekrény oldalának csapódott.

– Megtoljalak? – kérdezte Samu.

– Kapd be... – nyögte Frodó. – Vagyis ne, ne kapd be, nem vagyok meleg!

Samuból kirobbant a röhögés, hátravetette magát a hálózsákjában. Frodó tenyere égett, a karjai remegtek az erőfeszítéstől.

Samu a lábai alá tolta a széket.

Frodó végre felhúzta magát a szekrény tetejére, négykézláb végigspurizott a porban a szoba másik végére.

– Most nem vagyok a térfeleden.

– De igen...

– Nem, most fölötte vagyok.

– Tudod, egészen szórakoztató vagy a magad módján – döntötte oldalra a fejét Samu. – A magad őrült, elmebeteg módján.

Frodó kalimpálva leereszkedett a szekrényről.

– Bármennyire is szeretnél átcsábítani a perverz csapatodba, nem fog sikerülni.

Samu összecsapta a két kezét.

– Látod, ez is milyen jó vicc! Hogy én, egy kedves, normális fiú, meg te, egy hülye fasiszta... Micsoda humorod van, Frodóka!

Frodó erre már nem tudott mit mondani, kinyitotta a száját, majd becsukta.

– Én... Fogalmad sincs róla... Te nem tudod... Nincs neked szemed?! – vágta ki végül, majd bemutatott. Faszt a fasznak. Az ajtót becsapta maga mögött, de még így is hallotta Samu nevetését.

Minden lépése egy ágyúdurranás volt, ahogy a fürdőszobába menetelt. Fújtatott a dühtől.

– Csendesebben hisztizzél már! – kiabált fel édesapja a nappaliból.

– Nem hisztizek! – kiáltotta vissza Frodó, miközben belerúgott egyet a fürdőszoba ajtajába. Felszisszent, a szemeibe könnyek szöktek a fájdalomtól, de mivel erős, majdnem-felnőtt férfi volt, nem engedte magát. Ugyanolyan elánnal levetkőzött, majd a zuhany alá állt. Egy Old Spice reklámba képzelte magát, csupa nyers férfias energiával és feszes izmokkal. Mármint a saját feszes izmaival.

Aztán végül is Samura terelődtek a gondolatai megint, és most már biztos volt benne, hogy valahogy meg kellett szabadulnia tőle. A "Rúgassuk ki Samut" hadművelet lépéseit már gondosan letisztázta, és úgy döntött eljött az idő, hogy meg is valósítsa.

Ezzel az elhatározással ugrott a zuhanyzóból. Felhúzta férfias, terepmintás pizsamanadrágját és fekete ujjatlanját, ami pont tökéletesen kiemelte a dagadó, kemény bicepszét. Készen állt a küzdelemre. Készen állt rá, hogy igazgatói intőt szerezzen Samunak.

Már csak az éjszakát kellett kibírnia újdonsült szobatársával.

Amikor belépett, a lámpa már le volt oltva. Samu egy burritóhoz hasonlító formát öltött, ahogy teljesen bevackolódott a hálózsákjába. A hálózsák pedig egyenletesen emelkedett és süllyedt. Frodó megkönnyebbülten felsóhajtott. Elindult a saját térfele felé, figyelmen kívül hagyva a térelválasztó vonalat, de amikor a lábujjai elérték azt, valami megmozdult mögötte.

– Azt hiszed, sunyiban átlépheted a vonalat?

Frodó ugrott egyet ijedtében. Nem, nem ijedtében, meglepettségében.

– Na, ezért – mutatott Samura vádlóan. – Ezért nem kellett volna beengednem téged ide!

– Nem mintha meg tudtad volna akadályozni – nyújtózkodott ki Samu elégedetten. Frodó legszívesebben belefojtotta volna a hálózsákba, de inkább vett három mély lélegzetet, és bemászott a saját ágyába. Felkapcsolta az éjjeli lámpát.

– Te meg mit csinálsz? – hunyorgott Samu a fénybe.

– Mangát olvasok – húzta elő a Bleach sokadik kötetét Frodó.

– Már éjfél van, haver – nyögött fel Samu, arcát a párnába temetve. Frodó megengedett egy diadalittas mosolyt magának.

– Ó, te szegény, nem tudsz aludni lámpafénynél? – tettetett együttérzést Frodó, miközben Samu irányába fordította a lámpát.

Samu morogva a másik oldalára fordult, és a fejére húzta a párnát.

– Sajnálnálak, ha így lenne... – sóhajtott Frodó együttérzést tettettve, miközben kényelmesen elterpeszkedett a lepedőjén, kezében a mangával. Igazán elemében érezte magát, így, hogy Samut kínozhatta egy egész estén keresztül.

Már éppen belemerült a Bleachbe, mikor Samu a hátára fordult. Aztán vissza. Aztán sóhajtott. Közben a hálózsákja végig zörgött.

– Csak nincs valami baj? – kérdezte Frodó vigyorogva.

– Rohadj meg – morogta Samu.

Frodó férfias, ördögi kacajt hallatott, mielőtt lejjebb csúszott az ágyában, és a legnagyobb lelki nyugalommal elaludt. Mert ő, mint az igazi férfiak, tudott kislámpával aludni.

***

Frodó reggel tökéletesen készen állt a hadműveletre. Egy fél órával hamarabb felébredt, mint Samu, felöltözött megkapóan férfias, terepszínű ruháiba, ellopta Samu kulcscsomóját, befújta magát STR8 márkájú dezodorával, felszabadulva átsasszézott a vonalon, majd az ajtóból még hátranézett. Samu kiterülve aludt, a karját átvetette az arcán, hogy kitakarja a fényt, a száját eltátotta. A hasa elővillant egy puha, fehér csíkban, és Frodó megvető horkantással elkapta a fejét. Szemérmetlen meleg propaganda. De ma ennek végre vége lesz.

Frodó elégedetten ugrált le a lépcsőn. Már érezte a friss szalonnaillatot.

– Jó reggelt, Frodóka drága! – dalolta édesanyja a konyhából, a tükörtojást sütögetve.

– Anya, mondtam már, hogy ne hívj így! - huppant le a székére Frodó. Kovácsné elé fektette szalonnástojással teli tányérját.

– Milyen korán ébren vagy ma.

– Terveim vannak – mondta Frodó teliszájjal.

– Milyen terveid?

Frodónak torkán akadt a szalonnás rántotta. Az édesanyja már bedőlt Samunak, biztos, hogy megszidná, ha tudna róla, hogy Frodó el akarja űzni a démont.

– Ööö... Szerzek egy ötöst matekból? – próbálkozott, mire Kovácsné elégedetten bólintott. Ez volt a helyes válasz.

Miután végzett a reggelijével, Frodó fütyörészve sétált az utcán, de mikor egy háza táját söprögető néni furcsán nézett rá, rájött, hogy ha jókedve van, melegnek nézhetik, ezért inkább befogta a száját.

Az iskolába menet betért a kisállatkereskedésbe, és vásárolt tizenkettő fehéregeret. Miután kifizette – mert Frodó egy tisztességes magyar állampolgár volt – gondosan befektette a dobozt a tankönyvei közé. Aztán futólépésben tette meg a maradék utat az iskoláig. Még Samu előtt be kellett érnie.

Szerencsére néhány lelkes tanáron és diákon kívül még nem sokan lézengtek a folyosón, így Frodó feltűnésmentesen tudott Samu szekrényéhez osonni. Előkereste a nemlopott kulcscsomóját, és kitárta a szekrény ajtaját. A táskájában már feldúltan cincogtak az egerek, akárhogy próbálta csitítani őket Frodó.

– Szia, kedvenc homofób nagymagyar osztálytársam!

Frodó összerándult, a táskájának fülét rácsapta az egerekre.

– Szia, kedvenc... öö... szexi... öö... Szia! – Igyekezett nem gyanúsan vigyorogni.

– Mit csinálsz errefelé? – támaszkodott a szekrénysornak Lilla. Frodónak eszébe jutott, hogy ő és Mariann két ajtóval arrébb tárolják a cuccaikat. – Csak nem szerelmeslevelet dugdosol bele?

– Hogy juthat eszedbe ilyesmi?! – hőkölt hátra Frodó. – Ez még viccnek is rossz, én jó magyar keresztény...

– Persze, persze, tudom, heteroszexuális férfi vagy – forgatta a szemét Lilla. – Csak tudnám, hova tetted ma reggel a humorod.

– A humor buzis – fintorgott Frodó, majd a lehető legnyugodtabb arcát felöltve folytatta. – Egyébként csak egy petíciót raktam bele a turulmadarak megmentéséről.

– Ugye tudod, hogy turulmadarak nem léteznek? – vonta fel a szemöldökét a lány.

– A magyar köztudatban maradásukért – magyarázta Frodó. Izzadt a tenyere az egeres doboz alatt.

– Ha te mondod... – vont vállat Lilla, majd egy utolsó kételkedő pillantást vetve Frodóra az ekkor érkező Mariannhoz sietett.

Frodó megkönnyebbülten kifújta a levegőt.

Gyorsan felnyitotta a dobozt, és kitessékelte belőle mind a tizenkét egeret, egyenesen Samu tesicuccára helyezve őket.

– Legyetek jók! – vigyorodott el. – Rúgassátok ki nekem Samut!

– Te, Frodó, amúgy...

Frodó becsapta Samu szekrényének ajtaját. Lilla oldalra döntötte a fejét.

– Jó sokáig tartott betenni azt a petíciót.

– Miért jöttél vissza?

– Akartam kérdezni, jössz-e a Mondoconra Pesten.

– Anyám amúgy is el akart rángatni – bólintott Frodó. – Mellesleg úgyis akartam venni egy csöcsös csuklótámaszt a...

– Nem akarom tudni – fojtotta belé a szót Lilla. Samu éppen akkor lépett be az iskola kapuján, és Frodó ereiben megfagyott a vér, ahogy megpillantotta a fiút.

– Mennem kell! – fordult sarkon.

Lilla pislogott.

– Hova?

– Csajozni! – kiáltotta vissza Frodó, majd befordult a sarkon. A kulcsot a titkárságra vitte, és imádkozott jó keresztény férfiként, hogy Samu ne fogjon gyanút.

Tudta, hogy időközben elszabadult a pokol. Ahogy a hatodik óra után sétált a folyosón, látta, ahogy a diákok az ablakpárkányra kapaszkodnak fel félelmükben, a tanárok csitítják őket, és mindenek felett látta Samut, ahogy egy zacskóval a kezében gyűjtögette az egereket. De ennek nem így kellett volna lennie, Samunak éppen az igazgató előtt kellett volna állnia, megszeppenve, könnyekkel a szemében, nem lehetett ő a nap hőse!

– Mit csinálsz?! – lépett oda hozzá. – Már egereket is tartasz magadnál? Mit akarsz még, egy egész...

– Fogd meg! – nyomta a kezébe a zacskót Samu. – Ott van még egy!

– ...állatkertet? – fejezte be Frodó elhalóan. Az egerek cincogtak a zacskóban. Frodó mélyet sóhajtott. – Bocs, srácok, nem így akartam. Mondjuk ti szúrtátok el, miféle katona hagyja magát elfogni? Nem is vagytok igazi férfiak. Vagy... „Srácok" vagytok ti egyáltalán? - emelte fel a zacskót, hogy megvizsgálja az egereket.

– Itt van az utolsó! – torpant meg mellette Samu. – Mit csinálsz?

Frodó összerezzent.

– Semmit!

Samu gyengéden a zacskóba engedte az utolsó egeret. Riadtan megugrott, mikor Vargáné, a biológiatanár dühtől habzó szájjal maga felé fordította.

– Szabó Sámuel, az igazgatóiba, ezt nagyon meg fogja bánni! Feri, maga kap egy igazgatói dicséretet!

– Frodó vagyok, tanárnő – mondta bátortalanul Frodó, éppen abban a pillanatban, mikor Samu felcsattant:

– Hát ezt nem hiszem el!

Vargáné Frodóra meredt.

– Maga gúnyolódik velem.

– Nem, tanárnő, én tényleg... Engem tényleg Frodónak...

– Jól van, nem érdekel, maga is megy az igazgatóiba! – lódította mindkettejüket az iroda felé Vargáné. – Még szemtelenkedik is velem, mikor igazgatói dicséretet akarok neki adni! - dohogott.

***

Samu végül csak szaktanárit kapott, mert az ő szekrényéből jöttek az egerek, de legalább segített összeszedni őket.

– De nem... Nem én voltam, valaki le akar járatni! – próbálkozott a fiú, de az igazgató mennydörgő hangja félbeszakította:

– Hogy merészelsz másokat vádolni a saját tetteidért?! Hát erre nevelt ez az iskola?!

– Nem, de... csináltak már velem ilyet, biztos, hogy megint...

– Elég! – dördült rá az igazgató – nagy, kopasz férfi –, felkelve a székéből. – Nem akarok erről többet hallani!

Mikor elhagyták az igazgatóit, Frodó még mindig a kezében tartotta a cincogó, mocorgó egérkupacot, szinte futott Samu nyomában.

– Tudom, ki szórakozik velem – hadarta Samu. – Csak azért, mert nem értek egyet a hülye fasiszta nézeteivel...

Frodó nyugtalanul csörtetett a nyomában.

– Honnan tudod, hogy fasiszta?

– Ha kell, én magam intézem el, beszélek vele – fújtatott Samu, ahogy nekivágott a lépcsősornak –, úgy megbeszélem vele, hogy azt még az unokái is megértik!

– Ne... Ne csinálj olyat, amit később megbánnál – hebegte Frodó –, lehet, hogy csak konzervatív... És különben lehet, hogy nagy állatbarát, a turulmadarak megmentésére is gyűjt...

– Persze, te nyilván egyetértesz vele – köpte Samu. – Inkább csak kopj le, oké?

Frodó megtorpant. Hát Samu mégsem őt akarja megverni? Nem azért rohantak így fel a harmadikra, ahol csak egy osztályterem van, és kevés tanú?

Várjunk csak. Egy osztályterem...

És mintha csak igazolni akarná Frodó riadt hipotézisét, Samu berontott a 12. C termébe, és elüvöltötte magát:

– Pöcsrik!

Frodó lemondóan elfordította a fejét.

A 12. C-be három Patrik járt, az egyikük kondizott, egy másik pedig kickboxolt. Ennyi túlerővel szemben Samut gyakorlatilag el is lehetett temetni.

A teremből dulakodás hangjai hallatszottak, miközben az egerek helytelenítően cincogtak, de Frodó lepisszegte őket.

– Kuss. Nem megyek be, túl sok a fiú, még a végén melegnek néznek... Mi az, hogy „na és aztán"?! Nem vagyok köteles beavatkozni, Samu felnőtt ember, magának kereste a bajt... Nem érdekel, hogy még csak tizenhét! Különben is taekwandozik, csak meg tudja magát védeni...

A nyitott ajtó éppen feltárta, amint Samu a falnak csapódott, a derekát beverte a projektor kábeltartó dobozába, hörögve összegörnyedt. Az egerek zörögtek.

– Jól van! – vetette hátra a fejét Frodó elkínzottan. – Ahelyett, hogy segítenétek a Patrikoknak szurkolni... Bemegyek és kihozom, most örültök?!

Közelebb óvakodott, az egeres zacskót a mellkasához fogta. Samut egyszerre gyepálta éppen a három Patrik, hiába védekezett a fiú foggal-körömmel. Az ajka már felszakadt, az orra is vérzett, de még mindig nem hagyta magát kidobni az osztályból.

A sarokba egy seprűt támasztottak, Frodó azt vette a kezébe fegyverként. Ha kinyújtózott, éppen elérte Samut, a seprűt elfordítva a fiú nyakába akasztotta, majd egy határozott mozdulattal kirántotta őt az osztályból. Samu ordítva a falnak pördült, és az ajtó becsapódott mögötte.

Majd újra kinyílt.

– És ne gyere vissza! – kiáltotta Patrik numero három.

Samu pislogott, a mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt.

– Ezt miért csináltad?! Mi a francért kellett közbeavatkoznod, elintéztem volna...

– Milyen példát mutatsz így az egereknek, hm?! – szegte fel az állát Frodó. – Felnőtt emberként igenis kötelességeid vannak a kisebbek felé. Ráadásul ezek a rágcsálók a te szekrényedből jöttek, most viselkedj úgy, hogy büszkék lehessenek rád!

Samu összeráncolt szemöldökkel meredt rá, de aztán hirtelen felderült az arca, és nevetni kezdett. Az egész teste rázkódott tőle, a szemei sarkába nevetőráncok futottak, és Frodó valahogy nem bírta nem bámulni. Biztosan mert olyan nevetségesen festett.

– Hagyd már abba, és gyere, mielőtt szétvernek – dörrent rá végül, az ellenkező irányba tolva a fiút. Aztán mintha tűzbe ért volna, olyan gyorsan kapta el a kezét a hátáról.

Samu erre még jobban nevetett, Frodó pedig érezte, ahogy forróság önti el a füle hegyéig.

– Akkor csinálj, amit akarsz! – füstölgött, félrelökve őt az útból, és az egereket szorosan a mellkasához szorítva elviharzott. Persze nem kellett egy fél perc sem, hogy Samu beérje azokkal a hosszú lábaival.

– Na, esküszöm, hogy igyekszem majd viselkedni az egerek érdekében – bökte oldalba Frodót, és mintha békíteni akart volna, félszegen a fiúra mosolygott. Frodó ellökte a kezét, tűntetőlegesen elfordítva tekintetét.

– Ne érj se hozzám, se a fiaimhoz soha többé – szegte fel az állát.

– Nem hittem volna, hogy kitör belőled az anyai ösztön – motyogta Samu. Frodó majdnem megfojtotta ott helyben.

– Ha még egyszer ilyet mondasz, esküszöm, hogy az erkélyen alszol – szűrte a fogai közt, miközben a szekrényeik előtt megálltak. Frodó gondosan letette az egereket a szekrényre, amíg bepakolt a táskájába, és felvett egy Hollywood Undead-es kapucnis pulcsit.

– Szóval – dőlt neki Frodó szekrényajtójának Samu. – Ha már ennyire a szívedhez nőttek, nem akarod elnevezni őket?

Frodó hátrahőkölt. Samu egy kicsit túl közel volt az arcához, de mintha észre sem vette volna magát, beszélt tovább:

– Szerintem az egyiket nevezzük el Samunak. Utánam, tudod. Végül is én segítettem összeszedni őket. Egy másikat meg hívjunk Legolasnak, jó?

– Egoista vagy – mordult rá Frodó, mert jobb nem jutott az eszébe. – Természetesen a Frodó különböző változatai szerint fogjuk elnevezni őket.

Kicsöngettek az utolsó óráról, és Frodó a lépcső felé indult, de Samu könnyedén lépést tartott vele.

– A Frodónak vannak változatai?

– Persze, hogy vannak!

– Mármint?

– Mi az, hogy mármint?

– Milyen változatai vannak? Frodóka?

– Ne mondd ki!

– ...Frodócska? Frodókácska? – Samu nevetett.

Frodó férfias dühében nekiment egy ajtónak. Így mentek kifelé, civakodva, és Frodó most valahogy nem is gondolt rá, hogy fiúkkal beszélgetni buzis.