amelyben Frodó megkapja a neki kijáró elismerést

A nap végén mindannyian a nagyszínpadnál várakoztak az eredményhirdetésre. Frodó és Samu a terem végében kuporodtak le, természetesen Végvári Angéla és Kovácsné elől bujkálva. Mariann és Lilla is ott volt valahol a tömegben, a cosplayes ismerőseikkel társalogtak. Frodó igyekezett minél sértődöttebbnek tűnni az aljas árulás miatt, de körülbelül öt perc múlva már azzal foglalkozott, hogy kirángassa Samu kezéből a telefonját, amire a fiú melegpornós mémeket mentegetett le.

Csak akkor unták meg egymás öldöklését, amikor egy szexi páncélos harmincas nő fellépett a színpadra.

– Üdvözlünk mindenkit az őszi Mondocon rajzversenyének eredményhirdetésén! – A mikrofon által felerősített hangja visszhangzott a falak között. – Nagyon sok nagyszerű rajz született, örülünk, hogy ilyen sokaknak megmozgatta a fantáziáját a szerelem téma. A legtöbben természetesen az animékben kerestetek inspirációt, de persze voltak szép számmal más fandomok is, mint például a Stranger Things vagy az Odaát.

A tömeg erre nagy ujjongásban tört ki.

– Az nem valami sátánista sorozat? – kérdezte Frodó félig Samu ölébe dőlve, miközben Samu ujjait próbálta lefeszegetni a telefonjáról. – Megmondtam, hogy nem tölthetsz rá szexi Jézust!

– Most miért nem? Csak nézd meg azokat a hasizmokat! – tolta az arcába a telefont Samu.

Frodó összeszorította a szemét. Inkább megvakul, mintsem hogy megadja magát a Sátán csábításának.

– De ne is húzzuk tovább az időt – mondták éppen a színpadon.

Frodó résnyire nyitotta a jobb szemét. Melegvérű magyar férfi volt, a Sátán kísértése nem árthatott neki, az akaratereje túl erős volt.

– A harmadik helyezett...

Ha Frodó kevésbé lett volna heteró, talán még azt is megkockáztatja, hogy a férfi a képen jól nézett ki. Így egyelőre csak odáig jutott, hogy férfi volt, kidolgozott... szép hasizmokkal. Frodó kinyitotta a másik szemét is.

– ...Kovács Frodó! – jelentették be a színpadon, és Frodó szeme előtt összerázkódott a kép, mikor Samu üvöltve megrángatta a vállát, mert Samu őrült mániákus volt, aki mindig üvöltött, ha örült valaminek.

– ...Ez valami vicc? – A szexi harmincas nő a színpadon igyekezett halkan odasúgni a társainak, de még így is a mikrofonba hallatszott, Frodóban pedig tudatosult, hogy nyert. Ő, Kovács Frodó az első, nyert valamit!

– Nem! – pattant fel. – Nem vicc, ez egy név, az én nevem...

Rákacsintott Samura, aki leesett állal meredt a képernyőre vetített rajzra. Frodó remélte, hogy kellőképpen megalázva érzi magát. A képen látható lánynak hosszú, szőke anime-haja volt, lila anime-szemei, villanó szemüvege, nagy mellei és hosszú, szexi, térdzokniba bújtatott lábai, amiket alig takart a vékonyka iskolai egyenszoknya, mégis, Samu vonásai, az ajka íve, a nyaka vonala, mind felismerhetőek voltak az anime-dizájn alatt.

Még hallotta "múzsája" nevetését, ahogy vigyorogva a színpadra ugrott. Már elő is készítette a személyijét arra az esetre, ha nem hinnék el, hogy valóban ez a keresztneve.

– Hát akkor... gratulálunk neked, Frodó! – mosolygott rá a konferanszié, ahogy átnyújtott egy papírzacskót. Tele ajándékokkal. Csak neki. – És vigyázz a Gyűrűre, ha Mordorba mész!

A közönségben fel-felvihogtak, Frodó viszont már annyira immunis volt az ilyen viccekre, hogy csak a nyereményét nézegette. Valaki meglökdöste.

– Most már mehetsz, haver – sziszegte egy fekete pólós srác a színpad széléről. Frodó felforrósodott arccal lépett le a színpadról.

– Frodókám, annyira büszke vagyok rád!

Frodó szinte levegőt sem kapott, ahogy édesanyja átölelte. Még mindig azt a Sailor Moon cosplayt viselte, a hosszú parókája arcon csapta, ahogy puszit nyomott a homlokára.

– Anya, ne már! – nyögött fel kínjában Frodó.

– Pedig igaza van anyukádnak, olyan ügyes kisfiú vagy! – csatlakozott Lilla, majd megcsipkedte az arcát.

– Olyan büszkék vagyunk rád – ölelte át a fiút Mariann. Frodónak ideje sem volt felfogni, hogy egy csaj ölelgeti, mert a lány már továbbította Samunak, aki annyira röhögött, hogy meg sem tudta őt ölelni.

– Az... Az én voltam? – nyögte ki végre.

– Ja, szerintem csak te voltál, csak szoknyában – mondta Lilla.

– Szerintem is. Frodó nagyon szépen megrajzolt, kisfiam – csatlakozott ex-Szabóné Végvári Angéla.

Samu vinnyogva összegörnyedt. Frodó elvörösödve magához szorította az ajándékos zacskóját.

– Most miért nevetsz? Nem lenne szabad nevetned, hiszen megszégyenítettelek... Úgy nézel ki, mint egy lány, pedig fiú vagy, annál semmi sem lehet cikibb...

Samu ettől csak még jobban nevetett.

– És ezt a szerelem... szerelem témára, istenem... – Az arca teljesen kivörösödött; mikor felegyenesedett, olyan volt, mint egy túlérett, repedező paradicsom. – Frodó, ez megtisztelő, de én...

– Ünnepeljünk! – tárta szét a kezét Frodó, és remélte, hogy közben arcon csapta Samut. – Menjünk, ünnepeljük ezt meg!

A két büszke anyuka összenézett.

– Ne haragudj, kincsem – kezdte Kovácsné a kezét tördelve. – De mi már megígértük, hogy a koncertre is itt maradunk.

– De kár! – csapta össze a tenyerét Frodó egy cseppet sem gúnyosan.

– Nagyon sajnáljuk – bólogatott Samu. – Majd talán legközelebb...

*

A hostel melletti Tesco Expressbe mentek a piáért. Mivel csak Mariann múlt el tizennyolc, őt bízták meg azzal, hogy beszerezze a félliteres vodkát, amíg a többiek teljesen feltűnésmentesen álltak a bolt előtt, mint egy csapat sötét kapucnis alak. A biztonsági őr szerencsére nem figyelt rájuk – túlságosan el volt foglalva azzal, hogy az orrát túrja.

Aztán Mariann visszatért egy üveg vodkával és öt üveg sörrel egy Tescós műanyagszatyorban.

– Ember, miért műanyag?! – háborodott fel Samu. – Tudod, milyen sokáig tart, míg lebomlik?!

– Nem tök mindegy? 2030-ra úgyis mind meghalunk – vont vállat Lilla.

Samu a szívéhez kapott megbotránkozásában. Most Frodón volt a sor, hogy kiröhögje.

– Hagyjátok már, csak ilyet adtak – szólt közbe Mariann.

– Az ilyet direkt kérned kell, ezt nem adják csak úgy! – vetette a szemére Samu.

– Nem kezdhetnénk inni végre? – szólt közbe Frodó türelmetlenül.

– El sem hiszem, hogy ezt mondom, de most az egyszer Frodóval értek egyet – mondta Lilla, azzal meghúzta a vodkásüveget. Frodó követte a példáját egy Sopronival.

– Ugye tudjátok, hogy ezért engem megbüntethetnek? – csapott rá Mariann Lilla és Frodó kezére egyszerre.

Lilla és Frodó összevigyorogtak.

– Ugye tudod, hogy barátnődként kötelességem lenne kiröhögni ez esetben? – ölelte át Mariann nyakát Lilla, a vodkát a lány vállán pihentetve.

– Rettenetes vagy – csóválta a fejét Mariann, de azért egy csókot nyomott a lány arcára. Frodó boldogan nézte a csajait. Lilla és Mariann barátsága igazán megható volt.

Samu meghúzta az üveget.

– Megyünk végre bulizni?

Valamelyik városszéli szórakozóhelyre mentek, ahol égősorok voltak felaggatva a fákra hatalmas sátorponyvák alatt. Sokba került, de Frodó alkohollal átitatott agyában az egész megérte, mert végre Budapesten volt, és végre megkapta a neki kijáró elismerést a rajzban, és végre bulizott a kedvenc csajaival. Meg Samuval. Akit Frodó simán az asztal alá ivott.

– Még mindig nem vagyok túl rajta, hogy fanartot rajzoltál rólam – üvöltötte Frodó fülébe a dübörgő zenében.

– Az buzis – motyogta Frodó. Körülöttük a tömeg ugrált és csápolt, oldalba taszigálták őket, és Frodó hirtelen nem is tudta, hogy kerültek ide. A lábuk alatt remegett a föld. Samu belekortyolt a második sörrel teli műanyagpoharába . Az ádámcsutkája fel-le mozgott, ahogy ivott, a fények arany glóriát vetítettek hajtincseire. Frodó majdnem beleszédült. De olyat csak a melegek csináltak.

– És az miért fáj neked annyira? – szólalt meg végül Samu, a körmét nézegetve, mintha nem is Frodó privát életébe ütötte volna az orrát.

– Nekem aztán nem fáj – emelte fel a mutatóujját Frodó. – Nincs semmi bajom a melegekkel, amíg...

– A négy fal között csinálják, vágom – forgatta a szemét Samu. – Akkor meg mi a bajod?

Frodó agya igaz, hogy kicsit lassabban dolgozott már, de önérzetét egy pillanatra sem vesztette el.

– Te nekem itt ne, jól van? – bökdöste meg Samu mellkasát. – Nekem aztán nincs semmi bajom. Csak elegem van abból, hogy mindenki buzit akar csinálni belőlem.

– Ki akar buzit csinálni belőled? - képedt el Samu.

Frodó a nyakát nyújtogatta.

– Hol van Lilla és Mariann?

A második vodkanarancsa óta nem látta a két lányt.

– Kit érdekel, biztos smárolnak valahol. – Samu két kezét széttárva a fiú elé lépett. – Mi éppen beszélgettünk valamiről, ha nem tűnt volna fel.

– De mi van, ha elrabolták őket? – fordult körbe Frodó.

Hogy Lilla és Mariann smároljanak valahol, az egyszerűen őrültség volt. Hiszen olyan jó barátok voltak! Valószínűleg elrabolták őket, hiszen szexi lányok voltak Budapesten, minden héten történt egy ilyen. De szerencsére most itt volt Frodó, hogy megmentse őket.

Samuval nem törődve utat tört magának a tömegben, a szemével pásztázta az épületet a két lány után. Sehol nem látta őket.

– Frodó, várj már! – kiáltotta Samu.

Most már biztos volt, hogy Mariannékat elrabolták, és Frodóra várt a feladat, hogy megmentse őket.

Kirohant az utcára, zihálva megtorpant a macskaköveken. Az eső lustán szitált, és az utcai lámpák narancsos fényében a sarokról elhajtott egy fehér furgon. Egy emberrablófurgon.

Frodó gondolkodás nélkül a jármű után iramodott.

– Frodó, ne! Állj már meg! Gyere vissza, te idióta! – kiáltotta Samu, de Frodó akkor már be is fordult a következő utcára. Samu csak a piros lámpánál tudta utolérni.

– Te... teljesen megőrültél! – lihegte Samu a térdén megtámaszkodva. Frodó ügyet sem vetett rá.

– Meg kell találnunk a csajaim... úgy értem, a csajokat – felelte nemes egyszerűséggel, még mindig a furgont fürkészve, hátha megpillantja barátait a hátsó ablakokat rugdosva. Ezt nehezebb volt megállapítani úgy, hogy közben forgott vele a világ. A kocsi újra elindult, Frodó pedig rendíthetetlenül kocogott utána. Szerencsére a belvárosban nem tudott olyan gyorsan menni a gazfickó. Vagy gazasszony. Távol álljon Frodótól a szexizmus.

– Akkor hívjuk fel őket, az Isten szerelmére! – fújtatott Samu mögötte.

– Nem lehet náluk a telefon, Samu, elrabolták őket! – kiáltotta hátra Frodó. – Hát nem nézel te soha Gyilkos Elméket?

– Adok én neked gyilkos elmét, ha nem állsz meg most rögtön!

Frodó futott és futott, de valahogy nem haladt tovább. Valami hátrafelé húzta. Felkészült, hogy sípcsonton rúgja a támadót, de csak Samu volt az, aki a kapucnijánál fogva ragadta meg. A kocsi közben szerencsére megállt a következő pirosban.

– Erre nincs időnk, Samu! Lehet, hogy most törik le egyenként Lilla drága franciamanikűrjét! – fakadt ki Frodó. Samu a szájára tapasztotta a tenyerét.

– Maradj már csöndben! – sziszegte. – A végén még észreveszi, hogy követted!

A furgon ajtaja akkora elánnal nyílt ki, hogy mindkét fiú összerezzent. Egy robosztus alak szállt ki, az alkarja csupa tetoválás, a feje kopasz és fényesebb, mint bármelyikük jövője együttvéve. Frodó nagyot nyelt. Az emberrabló.

A hang nehezen jött, de kipréselte magából.

– Mit csináltál a csajaimmal, te szörnyeteg?! – lépett előre.

A férfi fenyegetően felé tornyosult.

– Jól vagy, öcsi? Mennyit ittál?

– Többet, mint kellett volna. – Samu a karjánál fogva húzta hátrafele a fiút, aki hevesen tiltakozott.

– Nem ittam olyan sokat, éppen eleget ittam ahhoz, hogy tanítsak neked egy-két dolgot, te... te emberrabló! – köpte.

– Elintézem, ne is zavartassa magát – szabadkozott Samu.

A férfi csak rájuk mordult, majd visszaindult a furgonjába, és Frodó követte volna, ha a gyomra... A gyomra végül megadta magát, és Frodó összegörnyedve a járdára okádott.

– Miért? Frodó, miért? – mormolta Samu. – Miért vagy ilyen hülye? – Lomhán simogatta Frodó haját, miközben a fiún még át-átfutott a görcsös remegés. A térdére kellett támaszkodnia, és nagyon, nagyon szeretett volna leülni.

Közben az emberrablófurgon elhajtott. Frodó telefonja megcsörrent a zsebében ByeAlex Kedvesem című számával. Samu Frodó zsebében matatott, át kellett karolnia a fiút, hogy kihúzza a telefont a farzsebéből, és Frodónak így, égő torokkal, émelyegve, még jól is esett ez a praktikus ölelés. Samu vállának hajtotta a homlokát.

– No homo – mondta Samu. – Hogy neked ne kelljen.

Frodót Lilláék keresték, videohívást indítottak. Az arcuk lila és kék fényekben úszott a képernyőn.

– Te, Samu, nem zavar, hogy elhagytad a telefonod? – kiabálták túl a zenét a háttérben. És Frodónak akkor leesett: nem rabolták el őket. Még a klubban voltak, és semmi szükségük nem volt Frodó hősies asszisztálására.

Lilla elnevette magát.

– Mit csináltok? Lassúztok?

Mariann vihogott a háttérben, miközben Samu bosszúsan forgatta a szemét.

– Azt hiszem, megint rosszul leszek... – motyogta Frodó.

– Fúj, baszd meg, nem! – lökte el magától Samu, és Frodó imbolyogva egy házfalnak esett. Erőtlenül elnevette magát.

– Most már... most már nem tudsz befolyásolni az alattomos homoszexuális propagandáddal.

– Idióta – morogta Samu. – A szálláson találkozunk, oké? – mondta a lányoknak, majd letette a telefont.

Frodó tátott szájjal hátradöntötte a fejét. Hatalmas, eklektikus házak magasodtak föléjük, omladozó vakolattal. Az ablakaikban fény égett, és közöttük látszott az ég egy fekete szelete. Az utca csendes volt.

– Hol vagyunk? – lehelte Frodó.

– A Deák tér felé.

– Honnan tudod? – vigyorodott el Frodó.

Samu elfordította a fejét, a karjánál fogva húzta őt maga után.

– Az apám Pesten lakik, sokszor jártam itt.

– Mindig elfelejtem, hogy okos vagy – mormolta Frodó. – Egy okos, de... alattomos homoszexuális.

– Nem vagyok meleg – mondta Samu. Szétnézett, ahogy átment az úttesten. – Emlékszel, hogy amikor kicsi voltál, Budapesten akartál élni?

Most, hogy Samu említette, Frodónak tényleg felrémlett valami.

– Aha, a Parlamentben.

– Még nem késő, Frodóka – vigyorodott el Samu –, szerintem pont illenél oda.

Frodó csak elégedetten bólogatott. Csendben figyelték a mindig nyüzsgő, mindig fényes budapesti utcákat, a részegen kóválygó embereket és a rengeteg taxit és motorost az úttesten. Hirtelen őrültségnek tűnt, hogy Samu Debrecent vagy Nagytályát választaná a főváros helyett.

– Te amúgy miért nem itt laksz? – bukott ki a kérdés Frodóból. Samu megtorpant.

– Miért laknék itt?

– Hát, ha apád Budapesten él – mutogatott körbe Frodó –, te is tudnál itt lakni, nem?

Samu vállat vont.

– Apámmal nem jövünk ki valami jól. Nekem meg már Debrecen is elég nagy.

– Ja, tényleg, te a semmi közepén éltél – vigyorodott el Frodó.

– Az nem a semmi közepe, az egy nagyon szép, békés falu! – kérte ki magának Samu, de nevetett. – Szép a... temető.

– Ú, nekrofília. – Frodó kilengett oldalra, és meg kellett kapaszkodnia egy kuka fedelében. A tenyere rágóba ragadt.

– Te, Frodó – kezdte Samu, miközben tovább rángatta. A hangján hallatszott, hogy azért benne is dolgozott az ital. – Mi miért nem jövünk ki?

– Kint vagyunk – nézett körbe Frodó értetlenül. – Hova menjünk kijjebb?

– De érted, na. Mi ketten – intett egyikükről a másikukra Samu. – Miért nem vagyunk jóban?

– Ó. – Frodó elnevette magát. Ez könnyű kérdés volt. – Mert az buzis.

– De te nem vagy meleg – meredt rá Samu. A szemében ott lobogott a város összes fénye. – Ha nem vagy meleg, senki sem tehet azzá.

Frodó szíve hevesen dobogott a mellkasában, de ez csak az alkohol lehetett. Samu közelebb lépett.

– Még akkor is biztonságban lennél, ha most megcsókolnálak – vigyorodott el.

– Tényleg? – lehelte Frodó.

– Már persze, ha meg akarnálak csókolni – húzódott hátra Samu. – Gyere, menjünk vissza a szállásra.

A hostel fényei már látszottak a sarkon. Frodó vakon hagyta magát vezetni, az alkohol dolgozott a szervezetében, és olyan gondolatokat ültetett a fejébe, minthogy biztonságban lenni és Samu ajkainak íze a sajátján.

Még szerencse, hogy jó heteró, keresztény magyar férfiként ellent tudott állni a kísértésnek.