amelyben megismerjük Frodót, és azzal a lendülettel meg is utáljuk

A cápa. Frodó szeretett így gondolni magára. És ritkán érezte annyira elemében magát, mint mikor a fegyelmi tárgyalás végén diadalmasan állhatott fel. Frissen kirúgatott áldozata sötéten méregette őt a szemközti pad mellől, és Frodó először mosolyogni akart, de aztán meggondolta magát. Csak a melegek mosolyognak egymásra.

Frodó a heteroszexualitás megtestesítőjének vallotta magát, és mélységesen megvetette az embereket, akik ezt a meleg propagandát próbálták ledugni a torkán. Márpedig két fiúnak egy osztályban lenni, pláne, hogyha még az ajtó is csukva van, kifejezetten meleg helyzetnek számított, akárki akármit mondjon.

Frodó elégedetten összedörzsölte a tenyerét, ahogy felfelé szaladt a lépcsőn, hogy visszatérjen az osztályfőnöki órára, amiről a fegyelmi miatt elengedték. Fütyörészni is kedve támadt volna, de nem tudta eldönteni, hogy a jókedv buzisnak számít-e, így inkább csak magában hümmögött, ahogy a bölcs férfiak szoktak. Így lépett be a 104-es terem ajtaján.

– Most pedig fogadjátok szeretettel új osztálytársatokat, ... Samut! – mondta éppen Juhász tanár úr, és Frodó megtorpant. Hát meddig kell még gürcölnie?!

Ez a Samu ráadásul kifejezetten melegnek nézett ki azzal a hosszú hajával meg szoros gatyájával, amit a jó, keresztény férfiak elferdítésére használhatott. Frodó olyannyira belefeledkezett újdonsült ellensége megfigyelésébe, hogy majdnem elesett egy táskában, ahogy a helyére igyekezett. (Azért sikerült férfiasan talpra állnia rögtön.)

– Mesélj magadról egy kicsit az osztálynak, amíg beírom a hiányzókat, jó? – vetette fel Juhász tanár úr lelkesedés nélkül.

– Hát... – Samu a karját dörzsölgette. Frodó elhűlve vette észre, hogy a csuklóján karkötők vannak, amiket tudvalevőleg csak a lányok és a melegek hordanak. – Az anyámmal lakom Nagytályán, de most idejöttem koleszba. Testvéreim nincsenek, taekwandozom, meg ukulelézek, és szeretek kötni. Hát... Nagyjából ennyi.

Frodó köpni–nyelni nem tudott. Legvadabb rémálmában sem számított egy új fiú osztálytársra, egy olyanra meg végképp nem, aki szabadidejében kötögetett. Hüledezve kereste az előtte ülő Lilla tekintetét, hogy kifejezze érzelmeit, de aztán rájött, hogy azt csak a melegek csinálják. A jó, keresztény férfiaknak nem is voltak érzelmeik.

– Köszönjük, Samu – intett Juhász tanár úr. – Frodó mellett még van egy nagyon szép hely, oda leülhetsz.

– Hogy... ki? – nézett körbe Samu. Frodó a legszívesebben lejjebb csúszott volna a székében, hogy ne is látsszon, de megfutamodni a melegek szoktak, ezért csak mellkasközépig bújt el, és nem egészen.

– Frodó mellé üljön le! – mutatta Juhász tanár úr.

Samu bizonytalan léptekkel indult el.

– Tényleg Frodónak hívnak? – kérdezte, ahogy leült.

Frodó csikorogva a radiátorig tolta a székét.

– Miért? Anyakönyveztethető – szűrte a fogai között. Meredten bámulta a kezét.

– Volt egyszer egy Frodó nevű ismerősöm – jegyezte meg Samu.

– Nagyszerű – forgatta a szemét Frodó. Le akarta zárni a beszélgetést, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem tartozott a fiúra, hogy neki is volt Samu nevű ismerőse, aki ráadásul még hasonlított is rá. Szóba se kellett volna állnia vele, hiszen egy másik fiú mellé leülni azért mégiscsak botrányos volt. Tanári utasítás ellenére is.

– Bocs, nem zavarlak, ha nem akarsz beszélgetni – mondta végül Samu, Frodónak pedig majdnem, de csak majdnem megesett rajta a szíve, még úgy is, hogy szívük csak a melegeknek volt. Aztán Lilla hátrafordult.

– Nem hiszem el, hogy már vele is bunkón kell viselkedned! Még nem is csinált semmi „melegeset" – szidta le a fiút, az ujjaival idézőjeleket karcolva a levegőbe.

– Ami késik, nem múlik – morogta Frodó az orra alatt, ami nem kerülte el padtársa figyelmét.

– Mi a bajod a melegekkel? – ráncolta a szemöldökét, és mintha kicsit arrébb is húzódott volna Frodótól.

– Nekem az égvilágon semmi bajom sincs velük, csak... Ne tolják a képembe! Én se tolom a képükbe azt, hogy hetero vagyok! – magyarázta a fiú hevesen. – Ráadásul semmivel sem járulnak hozzá a fajfenntartáshoz. És állandóan csak a szexre tudnak gondolni, és...

– Oké, nekem ennyi elég volt. – Samu keze a magasba lendült. – Tanár úr, nem ülhetek át valahova máshova?

– Miért akarna átülni máshova? – meredt rá Juhász tanár úr. A szemüvege az orrára csúszott.

– Mert Frodó gyökér – felelte Samu a legteljesebb lelki nyugalommal. Frodó ettől majdnem befulladt, pedig gyerekkora óta nem voltak légzési nehézségei. Mi az, hogy gyökér?!

– Ezt vond vissza! – sziszegte Frodó, de nem segítette a helyzetét, hogy Lilla is felnevetett.

– Óra után beszéljék meg a nézeteltérésüket – sóhajtott a tanár úr. – Most pedig térjünk vissza az osztálykiránduláshoz...

Frodó mérgesen fújtatva elterült a padon. El kell kezdenie a „rúgjuk ki Samut 2k18" hadműveletet minél előbb, mielőtt még az agyára menne a képébe tolt homoszexualitás. Vagy megfertőzné.

Amint kicsöngettek, Samu felpattant. Frodó látta, hogy a fiú fizet a szomszéd oszlop első padjában ülő Fridának, hogy cseréljen vele helyet, és ő fel is háborodott volna, ha Frida nem lett volna egy szolid 10/8.

– Szia, cica – kacsintott a lányra, amint az tízméteres körzetébe került. Frida egy lesújtó pillantást vetett rá, s rögvest sarkon fordult.

– Na, légyszi, baba, ez vissza nem térő alkalom! Ez a csődör elmegy, ha nem lovagolod meg időben! – kurjantott utána a fiú, de mindhiába. Majd úgyis megbánja az a hálátlan lány, ha megtudja, milyen hosszú és vastag... A pénztárcája.

– Ötezer forintért sem vállalta el, hogy helyet cseréljünk. Remélem, büszke vagy magadra – huppant le a fiú mellé Samu dühösen fújtatva. Az arca kipirult, szeme villámokat szórt fekete keretes, kerek szemüvege mögül. Frodó a radiátornak simult.

– Most mit izélsz, itt én vagyok az áldozat! Mi van, hogyha rám mászol? Aki támogatja a melegeket, bármire képes...

– Bottal se piszkálnálak meg! – vágta rá Samu, és a pad másik oldalára húzódott.

– Mi az, hogy bottal se piszkálnál meg?! – sziszegte Frodó. – Látod te ezt az arcot?! – mutogatott magára.

– Van egy pattanás az álladon – szólt hátra Lilla, Samu pedig válaszra sem méltatta a kérdést. Frodó felháborodottan hápogott.

– Nehogy azt mondd, hogy ez is csak a férfiasságodat hangsúlyozza ki – forgatta a szemét Lilla, mielőtt Frodó bármivel is védte volna magát.

– Pedig ez tényleg csak a bennem forró tesztoszteron... – kezdte Frodó, de a csengő félbeszakította.

A nap hátralévő részében Samut figyelte a szeme sarkából, de a fiú nem fedett fel semmilyen kihasználható gyengeséget. Frodó a körmével kopogott a padon.

És ha közel kerülne hozzá? Ha jobban megismerné, egészen biztosan megtalálná a gyenge pontját. Mert hogy is mondják? Tartsd a barátaidat közel, de az ellenségeidet még közelebb. Frodó aznap ezzel az elhatározással indult haza.

*

– Mi a véleményed az LSD-ről? – csusszant be Samu mellé másnap reggel. – És a gyerekpornóról? Lefogadom, hogy támogatod a rabszolgatartást...

– Mi van? – meredt rá Samu. – Te meg mi a francról beszélsz?

Frodó ártatlanul pislogott.

– Csak beszélgetni szeretnék.

– Beszélgetni – visszhangozta Samu hüledezve. – A rabszolgatartásról? Te most szórakozol velem?

– Biztos vagyok benne, hogy valamit eltitkolsz előlünk – magyarázta Frodó bölcsen bólogatva. – Különben te sem ebben az iskolában kötöttél volna ki.

Samu értetlenül összeráncolta a homlokát.

– Mindenki az iskolában elkövetett valami bűncselekményt – mondta Frodó. – Hát nem nézted a híradó különkiadásait?

Mielőtt Samu válaszolhatott volna, Lilla nagyot sóhajtva helyet foglalt a fiúk előtt.

– Frodó, nem megmondtam, hogy elég legyen? – tette le Starbucksos poharát, hogy teljes figyelmet szenteljen osztálytársainak. – Frodó apja rendőr, ezért a legrosszabbat látja mindenkiben. Nem kell figyelni rá.

– A híradónak nincsenek is különkiadásai! – csattant fel Samu kicsit megkésve. Lilla meglapogatta a vállát.

– Ügyes vagy. Kicsit lassú, de érted a lényeget. ...Hé, hello, sunshine! – fordult meg mosolyogva, mikor Mariann az ölébe telepedett, és elkezdte szürcsölni a kávéját.

Samu egyik lányról a másikra pillantva megemelte a szemöldökét. Aztán megbökte Frodó vállát.

– Te... Ezek járnak? – suttogta az ujját törölgetve, mintha megfertőződött volna attól, hogy a fiúhoz ért.

Frodó először fel sem fogta a kérdést, olyannyira nevetséges volt. Két lány együtt? Ez sajnálatos módon csak egy leszbikus pornóban történhetett meg, amiben, valljuk be, Frodó szakértő volt. Még forgatott is volna, ha elmúlt volna tizennyolc. Mint rendező, természetesen.

– Nonszensz! – hessegette el magától Samut. – Leszbikusok csak Amerikában vannak, meg az ilyen túlliberális országokban. Ők csak nagyon jó barátok – intett Mariann és Lilla felé, akik éppen összebújva sugdolóztak.

– Leszbikusok csak... Te hülye vagy? – Samu a két lányhoz fordult. – Ez hülye, ugye?

– Mondtuk már neki ezerszer, hogy tényleg együtt vagyunk, de szerinte nem nézünk ki elég „melegesen" – magyarázta Mariann, idézőjeleket karcolva a levegőbe. Lilla nevetve csókot nyomott az arcára.

– Mit takar egyáltalán a „meleges" kinézet? – fonta össze karjait mellkasa előtt Samu, Frodóra sandítva.

Mielőtt Frodó válaszolhatott volna, Juhász tanár úr becsapta maga mögött az ajtót.

– Good morning, students!

– Good morning, Mr. Juhász! – visszhangozta az osztály.

– A meleges kinézet az ilyen... rózsaszín sálakat kell hozzá viselni, meg lila ingeket, tudod – magyarázta suttogva Frodó. – És ezt kell csinálni a csuklóddal – legyezgette a levegőt.

– Te már csak tudod – morogta Samu.

– Persze, hogy tudom, én mindig tudom, ha valaki meleg! – húzta ki magát Frodó.

– Mr. Kovács! Since you enjoy hearing your own voice so much, would you mind telling us about your summer?

– Én... öö... I was been my bedroom and played video game called Overwatch and my mother say I must went out to sun because... – Juhász tanár úr türelmesen hallgatta. Az osztályon halk vihogás futott végig. Frodó valami bonyolult szó után kutatott az emlékezetében. – ...because... because I must mind the gap and luggage area and EU passports and travel together, stay together so summer is very good – fejezte be magabiztosan. Mellette Samu, aki eddig csak a markába röhögött, most hangosan is felkacagott, olyan lendülettel, hogy majdnem hátrazuhant a székével együtt.

– Thank you, Mr. Kovács, I can see you've been studying English very diligently over the summer – mondta ironikusan Juhász tanár úr. Frodó lelkesen bólogatott.

– Yes, very English, much English, I love English.

– So confident, much brave – mormolta Samu, és Lilla felvihogott előttük.

– Frodó csak magyar fasiszta irodalmat olvas, ezért nem tud angolul – jegyezte meg Mariann. Samu nevetett.

– A hunhir.info a leghitelesebb információforrás, ami az interneten található – szívott az orrán sértődötten Frodó. – Ti nem értetek ehhez.

A lányok és Samu most már csak ráhagyták, de azért cinkosan összemosolyogtak, amikor Frodó éppen elfordult. Dupla angol további részében már egymás mellé ültek, hárman szorongtak egy kétszemélyes padnál, Frodó pedig sértődötten szétteregette a könyveit a padon. Legalább több helye volt.

De mégis... Azok ott elől nagyon jól érezték magukat, szinte már túl jól is. Mintha nem is lett volna szükségük az ő lebilincselő és heteroszexuális jelenlétére. Lehetséges ez?

Nem, semmiképp. Frodót nem lehet csak úgy nélkülözni, főleg nem egy Samuhoz hasonló fiúért, aki szabadidejében kötöget.

– Figyelj, Samu, van kedved eljönni velünk a plázába délután? – fordult Lilla a fiúhoz, Frodót pedig lassan megette az irigység.

– Hé! Most komolyan lecseréltek rá? – hitetlenkedett.

– Ugyan már, Frodó, most már nem is barátkozhatunk másokkal, vagy mi? Meg te amúgy se kedveled őt... – forgatta a szemét Mariann.

– De talán ha elmennék veletek, megkedvelhetném...

– Akkor inkább én nem megyek – vágott közbe Samu.

Frodó csak hápogni tudott erre. A terve már most kezdett elbukni? Ezt nem hagyhatta. Talán bocsánatot kellene kérnie? Azt viszont a férfias büszkesége nem engedte.

– Mi van, nem tudsz elviselni egy-két órára?

– Nem, nem tudlak – jelentette ki hidegen Samu.

– Mr. Kovács, if you do not stop disturbing my class, I might have to send you out of the classroom – mondta Juhász tanár úr. – Please, turn your handsome face towards me.

Lilla és Mariann összenevettek.

– Ha jobban tudna angolul, most tuti kiakadna – súgta Lilla Samunak.

Szerencsére Frodó nem tudott elég jól angolul, hogy kiakadjon, csak annyit fogott fel, hogy szemrehányást tettek neki.

– Ezt még folytatjuk – sziszegte hátra.

– In English, please! – mondta Juhász tanár úr.

– To be continued – nyögte ki Frodó, igyekezve fenyegetőnek tűnni.

*

– Akkor holnap! – búcsúzott Lilla az órák végén, majd a barátnőjét kézen fogva, Samuval a nyomukban kiléptek a teremből.

Frodó pár percet várt, majd az ajtóhoz lopózott. Samuék most fordultak be a lépcsőn, Frodó pedig követte őket, mindig éppen csak látótávolságban. A fejére húzta a kapucniját, és feltette a napszemüvegét is, hogy még felismerhetetlenebb legyen.

Már angol óra végén rájött, hogy ezt nem hagyhatja annyiban. Ha Samu nem akart az ő társaságában lenni, hát legyen. De nem kerülheti el a végzetét. Frodónak rá kell jönnie a gyenge pontjára, hogy eltűntethesse az utolsó fiút is az osztályból. Ha keményebb eszközökhöz kell folyamodnia, nem fog kihátrálni.

Így történt az, hogy amikor mind felszálltak a villamosra, Frodó meglapult egy kapaszkodó mögött, és tisztes távolságból szemmel tartotta őket. Úgy tűnt, jól szórakoznak, viszont a beszélgetésük nem hallatszott el odáig. Frodó közelebb araszolt, és az egyik ülésen hagyott Debreceni Napilap mögé rejtette az arcát.

– És mióta taekwandozol? – kérdezte Mariann.

– A lány, akibe bele voltam esve hatodikban, taekwandozott, miatta kezdtem el járni, aztán maradtam. Szóval ja, hatodik óta – mondta Samu.

– Mit gondolsz, még Frodót is meg tudnád verni, ha arról van szó? – kérdezte vigyorogva Lilla.

– Á, dehogy. Az ő törékenynél is törékenyebb férfiassága legyőzhetetlen – bólogatott komolyan Samu. A lányok felröhögtek.

Frodó megint csak füstölgött mérgében, és legszívesebben felképelte volna Samut. Mégis hogy képzeli? Talán annyival jobbnak érzi magát nála azzal a hipszter szemüvegével meg a Dávid szobros zoknijával? Nem is beszélve arról, hogy mennyire megjátszotta magát, főleg a csajok előtt. Frodó csajai előtt.

A következő megállónál leszálltak; Frodó az utolsó pillanatban ugrott le a villamosról, az ajtók becsípték a kapucniját. A villamos indulni készült.

Frodó elgondolkozott rajta, kiáltson-e segítségért, de az ő férfias, keresztény világnézetéhez nem illett a halálfélelem. Ráadásul le is buktatta volna magát. Ezért inkább csak kicipzározta a pulcsiját, és hagyta, hogy elvigye azt a villamos, aztán gyors, de hangtalan léptekkel a célpontok után eredt. Megvárta, hogy kényelmesen besétáljanak a plázába, majd mint egy ártatlan járókelő, belevetette magát a debreceni fiatalok tengerébe. Szerencsére Lilla és Samu kimagaslott a tömegből, és így egymás mellett úgy néztek ki, mint a modellek a tévéből. Frodó megrázta a fejét. Méghogy Samu egy modell. Ennél melegebb dolog nem is juthatott volna eszébe. Ez csak egy újabb bizonyíték volt, hogy a fiúk társasága milyen fertőző lehetett egy egyszerű heteroszexuális férfinak, mint aminek jómagát tartotta.

Műfikuszok és színes padok mögött bujkálva követte a többieket egy DM-be, majd egy Takkoba, és végül egy Hádába... Pózba vágta magát egy próbabábu mögött, mikor Samu és a lányok elhaladtak mellette, mintha észre sem vették volna. Mariann odasúgott valamit Lillának, és a lány nevetett. Frodó bevetődött két fogas közé, csíkos pulcsikat félretolva leskelődött. Egy alkalmazott felsikoltott, mikor észrevette.

– Bocsásson meg hölgyem, tudja... – kezdte Frodó, de a nála egyébként maximum tíz évvel idősebb nő a fülcimpájánál fogva a biztonsági őr felé húzta. Frodó csapkodott össze-vissza, de nem szabadult az alkalmazott vasmarkából. A válla felett átnézve ellenőrizte, hogy lebukott-e, de szerencsére csak a lányok hátát és Samu profilját látta. Már éppen felsóhajtott volna, mikor Samu egyenesen felé fordult. Szemei komikusan elkerekedtek.

– Hé, az ott nem a Frodó?

– Ne! – Lilla gúnyosan elnyújtotta a szót. Mikor megpillantotta őt, elröhögte magát.

– Az nem lehet, a Frodó, itt? – csatlakozott Mariann ugyanazzal a hangsúllyal. – Miután rajtakapták valami illegálison? Sosem hittem volna, hogy ez megtörténhet!

Frodó szégyenében könyörögni akart a biztonsági őrnek, hogy tartóztassa le.

– Mit csinált a fiatalember? – mérte végig a legalább kétméteres, robosztus férfi a bejáratnál.

– Ijesztgette a vásárlókat a ruhák mögé bújva! Mit csináltunk volna, ha egyikük szívrohamot kap?! – fakadt ki a lány.

– Én nem ijesztgettem őket! Csak kerestem valamit... – védekezett Frodó.

– Mégis mit kerestél a női részlegen? Látod, Jani, ez még szatír is!

– A barátnőmnek... – próbálkozott Frodó erőtlenül. Jani leintette.

– Ne dramatizáld túl, Kittikém! Menj, szívj el egy cigit! Én addig elintézem a fiatalembert – ropogtatta ujjperceit.

Frodó térdei elgyengültek.

– Lenne szíve megütni egy kiskorút? – emelte fel a kezét védekezően. – Ráadásul ilyen jóképű kiskorút...

Jani végigmérte. A tekintete nem ígért sok jót, ezért Frodó inkább összeszorította a szemét, beletörődve az elkerülhetetlenbe.

– Legyen szíves, ne az arcomat!

Lilla mély sóhajjal elkapta a karját.

– Bocsásson meg az öcsémnek, nem teljesen ép – mosolygott fel Janira. A férfi horkantott.

– Azt látom. Nem akartam megverni, csak kidobni a plázából, de most, hogy itt vagy, te is elviheted.

– Igenis!

Lilla maga után húzta Frodót, és mikor tisztes távolba értek, a fiú átkarolta a lányok vállát.

– Tudtam, hogy a csajaim majd megmentenek – vigyorgott elégedetten, visszanyerve régi, megingathatatlan magabiztosságát.

Mariann feszengett. Lilla lerázta magáról a karját, és a barátnője kezét elkapva előre sietett.

– Hogy bírjátok? – kérdezte Samu súgva.

– Egyre nehezebben – morogta sötéten Lilla.

Frodó zavartan utánuk integetett.

– Akkor a suliban, cicák! – Kacsintott is, de azt már senki sem látta. Samu és a lányok eltűntek a tömegben.