Férfi vásárló, olyan 50 körüli. Szalagon fent van a kínai kel, ami mint a legtöbb helyen szépen körbe van fóliázva, hogy ne sérüljenek a levelei. Nem tudom ugyan a többi helyen hogy van, de nálunk kilós, így mérni kell, de ez persze nem volt felcímkézve.

Én: Nem lett a kínai kel lemérve?

Vásárló: Nem, az nem darabos?

Én: Nem a kínai kel kilós.
Vásárló: De hát eddig darabra adták.

Én: Amióta én itt vagyok biztos, hogy kilós és mérni kell. Visszamegy?

Vásárló: Vissza.

Azzal szépen elmegy a zöldségre, én meg várok, csak várok, már legalább 3-4 perc eltelt, bescanneltem az összes terméket. Én naiv... biztos nem találja a mérlegbe, hát mégis pasi. Aztán megjelenik a vásárló üres kézzel.
Én: Nincs bent a mérlegben?

Vásárló: De benne van, de az kínai kel volt, én meg jégsalátát akartam.

Én:... (magamban, még jó hogy említettem párszor, hogy-hogy nem kapcsolt?)

Vásárló: Jégsalátát meg nem találtam, nincsen? És tényleg kilós volt, de a jégsaláta darabos, igaz?

Én: Én innen a kasszából nem tudom mi van és mi nincs. És igen a jégsaláta darabos, és az is be van csomagolva, de az kerek, a kínai kel meg hosszúkás.
Vásárló: Ja, azt nem tudtam.

Én:... (magamban: Hát ő se gyakran vásárol, valószínű most is megbízásból)

Vásárló elment, én pedig egy újabb élménnyel gazdagodtam, remélem sikerült megjegyeznie, hogy a jégsaláta az kerek...