Volt egy 50-60 közötti férfi, eléggé hadart meg még mellé dadogott is, nagyon kellett figyelnem míg beszélt hozzám. Így indított.

Vásárló: Van magának kozmetikusa? Csak mert... látom...

Én: Igen van, de ezzel nem tud mit kezdeni egy kozmetikus. Ez ételallergia.

Vásárló: Csak mert a Várkörúton van egy nagyon ügyes.

Én: Lehet, de akkor sem tud mit kezdeni vele. Ha olyat eszem a bőrömön jön ki, ha meg tudnám állni, nem lenne ilyen gondom.

Vásárló: De ő tényleg nagyon kedves, aranyos, és ügyes... A Várkörúton van.

Én: Talán meggondolom és megnézem, de mondom van kozmetikusom (itt már kezdett kicsit betelni a pohár)

Vásárló: A neve Kreppsz Lea...

Én: Értem. (itt már feladtam már hiába végeztem a scanneléssel, meg fizetett közbe láthatóan nem akart menni).

Vásárló: Két p-vel írja. Megadjam a telefonszámát?

Én (beletörődve): Tessék megadni. (nyomtam ki üres papírt a gépből és felírtam)

Vásárló: .... a száma, és Kreppsz Lea. Nagyon aranyos és ügyes. És ugye milyen szép neve van?

Én (kényszermosoly, mert ez azért már kellemetlen volt, hogy ez miatt áll a sor): Igen. Viszont látásra!

És nagy nehezen elment. Nem tudom, hogy mit nem lehetett azon elsőre megérteni, hogy van kozmetikusom és hogy nem tud az ételallergiával mit kezdeni? Miért kell erőszakoskodni, főleg mikor áll a sor, mert sokan vannak? Az ilyet nem tudom sajnos megérteni...