Trónfosztott lészen majdan a királynő,
Sírján trófeája nékünk örökre eltűnő.
Egy folyami csónak bűnöket ismer be,
A Rébusz rejtett titkokat hoz felszínre.
Trómfosztott lészen majdan a király,
Törött szárnyakkal olajban egy sirály.
Egy vándor egyedül elveszve az úton.
Vas vasat élesít-eszemben van folyton.
Enyém a Föld, s a kard ama sziklában,
Enyém a Trón, bálványként a várban.
Egy röpke pillanat, s már eltűnt onnan,
Elbukok talán újra, szintén trónfosztottan.
Borotva éles kastélyokban barangolni,
Uralva mindent, magammal hadban állni.
S most éjszakám alvásra dönti a fejét.
Egy rózsa szirom tízszer annyit ér mint én.
Egy kéregető szegény bátrabb nálam,
Reflektálás rólam, Ördög fehér ruhában.
S most fegyelmezem magamat,
Hogy egykori önmagammá váljak.

(Nightwish, Crownless.
Tuomas Holopainen, 2000)