A Mennyország egy út csupán
A helyre, mit úgy neveztem otthon.
Gyermeki szívem egy sóhajtás árán
Rideg szeretetbe fojtom.

Majd mikor szívem a hulló hó ritmusára dobog,
Mely befeketedett a mélyben.
S a folyó már messze innen zuhog,
Benne olvadt szűz hó csobog.

A szívért, mely sosem volt nekem,
A gyermekért, kit örökre elkergettem.
A zene éltet minket, mert vágyakozik.
A szívert, mely egykoron volt nekem.

Céltalanul élve mostanság
Megértem világunk súlyát.
Homályos kétségbeesés, szétszakítottság,
Az én reménykedő gyönge szívemben.

A gyermekért s a mély éjért,
A szívért, mely egykoron volt nekem.
Előre látok s én abban hinnék
Mi majd egykoron lehetnék.

A Halott gyermek gyógyulása nem függ időtől,
Ugyanis az idő nem gyógyít, hanem csupán megöl...

(Nightwish, For the Heart I Once Had.
Tuomas Holopainen, 2007)