1. Rég Elveszett Szerelmem

A fák lehullajtják leveleiket,
Mint felhők vizeiket.
Mind e teher megöl engemet.

A távolság gátolja utadat,
Mint könnyek a múltadat.
Megöl engem mind e szép tudat.

Oh, de érdekel-e egyáltalán,
Hogy még mindig érzek irántad?
Oh, barangolsz-e tudatán
Mit is veszthetünk per pillanat?

Félek sosem találok újra senkit,
És tudom még most jön szenvedésem.
Eljutunk a vaksötétben egymásig
Rég Elveszett Szerelmem!

2. Élni még egy éjszakát

Biztonságban távol a világtól.
Egy végtelen tartomány álmokkal tele,
A gyermek álmos szeméből.
Anyám tükre, apám büszkesége.

Bárcsak visszatérhetnék hozzád,
Még egyszer érezni az esőt
Mely kimosna minden kártevőt,
Mindent, mi miatt jelen énemmé vált.

Távol az otthon, de minden oly' közel,
Egy fekete rózsa alatt Rég Elveszett Szerelmemmel.
Mint egy farkasé a szemed-ezt mondtad nékem
S keresve megtaláltam a Szépséget a Szörnyetegben.

Bármely dalom csak a legnagyobb fájdalmakat írhatja le,
Minden versszakot csak a legnagyobb kívánsággal írhatom le.
Bárcsak élhetnék még egy éjszakát!

Egy szent megáldott, ivott belőlem
S elköpte a szenvedést előlem.
S mégis ki megerőszakolt 1000 szentet
Velem ugyan azt a Poklot osztja meg.

Szenilis választás egy őrült világban...
S élvezd a Szörnyeteg lakomáját saját villájában.

3. Christabel

"Oh, kedves Christabel. Oszd meg velem versedet. Egyelőre egy báb vagyok e néma színpadi előadásban. Egy költő vagyok, kinek kudarc lett költészete. Egy Halott Gyermek, ki soha nem bírt befejezést írni egy versének sem."

(Nightwish, Beauty of the Beast.
Tuomas Holopainen, 2002)