Nicholas Collins luxus autója páratlan kényelmet és hűvös klímát nyújtott nekem. Annyira feszült voltam, hogy mozdulatlanul ültem mellette, miközben lopva pillantottam a kezére, amivel a kormányt fogta. Az interneten sokszor láttam olyan videókat, amibe férfiak fogják a kormányt. A nők szerint jól néz ki. Talán ez miatt nem tudtam levenni a szemem Nicholas kezéről, amivel a luxus autónak fekete bőr kormányát fogta. Az ujjai tökéletesen illeszkedtek a felületére. A vonzó erek megjelentek a kézfején. Lesütöttem a szemem, hogy ne lássa rajtam azt, hogy a látványától odáig vagyok. Miközben jobbra indekszelt nagyot nyelve néztem a kezét, amivel kifinomultan simította végig a kormányt fordulás közben. Megfeszültem és úgy gondoltam, hogy inkább a tájat nézem. Egy magas hídon haladtunk. Az autó felbőgött, miközben váltott a sebességen. Mosolyogva néztem, miközben a magas hídról megpillantottam a várost, az autókat és a tömeget. Tudtam, hogy melyik úton jártunk. A magas hídról be lehetett látni egész Hollywoodot. Páratlan volt a látvány. Nicholasra pillantottam, aki szótlanul vezetett tovább. Folyton azt hajtogattam, hogy ennek nincsen jelentősége, hogy Nicholasnak ez semmi. A baj az volt, hogy nekem több volt. Vonzónak találtam a jóképű, szótlan Nicholast, aki gyönyörű kezével fogta azt a kibaszottul gyönyörű kormányt. Úgy gondoltam, hogy megszakítom a kínos csendet. - Milyen híresnek lenni? - suttogtam, miközben lehajtottak egy lejtőn. Bal oldalon magas sziklák és nagyobb kövek húzódtak, ezért kicsit előre hajoltam, hogy jobban szemügyre vegyem őket. Úgy láttam, hogy most hajtottunk ki a városból, mert az utunkat sziklák és zöld bokrok követték. Nicholas halvány mosolyra húzta az ajkát, közben növelte a sebességet, ezért jobban kapaszkodtam. - Vagy nem szeretne beszélni erről - suttogtam, de ekkor hirtelen balra indekszelt. Az autó hirtelen verte fel a port, miközben a homokos útra értünk. Hunyorogva pillantottam előre, Nicholas pedig tovább hajtott. - Azért érdekelne! Hogy szokott telni egy "átlagos" napja? - tettem idézőjelbe a kezemet. Nicholas ekkor nevette el magát.

- Jenna, én nem az elnők vagyok! A napjaim ugyanúgy telnek, mint magának, vagy bárki másnak - kicsit lassított, miközben tovább haladtunk a homokos úton.

- De maga egy filmsztár! Az emberek képernyőkön látják viszont magát! - pillantottam rá. - Ez több mint elképesztő! - suttogtam, miközben leparkolt egy sűrű erdő előtt. Kíváncsian pillantottam előre. Nem láttam a sűrű növényzet közé. Csak trópusi fákat és néhány pálma fát láttam magam előtt, ezért összeráncolt szemöldökkel nyitottam ki a kocsi ajtaját. - Tehát egy nyugodt helyre hozott engem - Nicholasra pillantottam, aki a szemére helyezte a napszemüveget és bezárta a óz autó ajtaját.

- Mindig ilyen sokat beszél? - állt mellém, majd rám pillantott. Szégyenlősen vállat vontam, mert erre nem tudtam válaszolni. Ha izgatott vagyok, akkor sokat beszélek. Ha félek valamitől, akkor inkább meg sem szólalok. Most a kettő dolgot éreztem egyszerre. Féltem, hogy érezni fogok valamit Nicholas Collins iránt, közben izgatott voltam, mert látni akartam a helyet, ahova elhozott engem. - Menjünk - egy elegáns mozdulattal mutatta nekem az utat, majd egyszerre indultunk meg a fűben sétálva. A fű nem volt hosszú, ezért kényelmesen tudtam a szandálban sétálni. Kettő magasabb fa között sétáltunk át, miközben egy kitaposott ösvény fogadott minket. - A végén lesz! Maximum két perc - mellettem sétált, miközben beszívtam a természet friss illatát.

- Miért ide jöttünk? - léptem át egy kidőlt fa törzsét. Nicholas zsebre helyezte a két kezét, miközben próbáltam keresni a tekintetét, de a sötét lencsék mögött nem találtam. Ez a férfi...egy útvesztő a számomra. Ismerkedésünk elején egy beképzelt nőcsábász volt, de most több annál. Kimutatja az érzéseit. Akkor is, ha boldog, vagy, ha szomorú. Sokkal többet beszél és mosolyog. Észre sem vette, hogy változott.

- Azért mert nagyon szeretem ezt a helyet - Nicholas ekkor fejére tolta a napszemüveget és mosolyogva megállt. - Ne csurgassa a nyálát, inkább nézzen előre - utalt arra, hogy a kelleténél több ideig fürkésztem őt. Elnevettem magam, majd előre pillantottam, de a szavam is elállt. Egy gyönyörű tiszta tó és egy vízesés volt a helyszínen. A fokozatosan mélyülő tó visszaverte a nap sugarait ami a felszínen táncoltak. A vízesés egy magas szikla tetejéről folyt bele a tóba. Mélyen beszívtam a kicsit iszapos, kicsit hínáros illatott. Engedtem, hogy eluralkodjon felettem a vízesés hangja, és a környezet sajátos szépsége. - Mikor gyerek voltam, édesapám gyakran elhozott ide - ekkor lassított felvételben láttam, hogy az inge gombjához nyúl. Ó, igen! Most jön az a pillanat, hogy nyálcsorgatva nézem végig, hogy Nicholas Collins feltárja előttem napsütötte felsőtestét. - Mindig itt fürödtünk! Édesapám a nyakába vett, én pedig a tóba ugrottam - az inget lassan húzta le a válláról. Mozdulat közben az izmok megfeszültek a felsőtestén. Csodálatos volt. - Ez a hely tökéletesen alkalmas a fürdésre! Velem tart?

- Hehe...nem! Én csak...innen fogom n...nézni - igazítottam meg a hajam, miközben tudatosult bennem az, hogy Nicholas valószínűleg szívébe zárta ezt a helyet. Láttam rajta, hogy csalódott bennem, ezért szomorúan összefontam magam előtt a kezemet. A vízesést és a tiszta tavat fürkésztem. Akár meztelen is lehetett volna fürdeni, hiszen egy lélek sem járt erre. Ez a hely gyönyörű, és eszméletlenül romantikus volt. A sűrű fák körbe zárták a tükör tiszta tavat és a hatalmas sziklát, amiből vízesés folyt a tóba.

- Ahogy szeretné! - ekkor a szemembe nézve lehúzta sliccét és félre rúgta a nadrágját. - De azért szólok, hogy ott belül teljesen kék a víz - pillantott hátra a válla felett. - Azért jött, hogy megnézzen engem fürdés közben? - húzta hófehér vigyorra az ajkát. Végignéztem rajta, miközben a tekintetem tovább időzött az alsónadrágba rejtett fenekén. Kétség sem fér hozzá ahhoz, hogy Nicholas Collins közelében jobban izzadok, gyorsabban ver a szívem, az arcom kipirul. Ilyen hatással van rám. Ő ezt tudja. Megérzi. Mosolyogva fürkésztem, miközben bokáig, majd lassan térdig besétál. A nap elképesztően kiemelte aranybarnára sült bőrét és világos barna haját. Nicholas ekkor fél testtel felém fordult. Kezével lazán túrt a hajába, puha ajkát résnyire nyitva hagyta. A nap miatt hunyorogva pillantott felém, majd széttárta a kezét. - Ha szeretné, hogy a ruhái szárazak maradjanak, akkor nyugodtan vegye fel az ingemet - ekkor a fűben található fehér ingre pillantottam. Hogy miii?! Felvehetem a híres filmsztár, Nicholas Collins ingjét?! Szerintem minden nő élne az ajánlattal.

Végül magamhoz vettem a fehér inget, levettem a szoknyámat és a blúzomat, majd felvettem az inget, ami eltakarta a fenekemet. Szégyenlősen sétáltam vissza a fűben, de Nicholas már a mellkasáig bent volt a vízben. Halványan elmosolyodtam, de ekkor váratlan dolog történt. Nicholas az arcát mosta, de amikor felém pillantott, hirtelen megállt és összehúzott szemekkel fürkészett engem. Volt valami a tekintetében, amire válaszolt a tekintetem. Úgy nézett engem, mint akinek tetszek. Mintha elállt volna a lélegzete. Mintha gyönyörködött volna bennem. Furcsa volt ez a szemkontaktus. Egyszerre éreztem azt, hogy jelentek neki valamit, és azt, hogy csak szexinek talál az ingében. De ami meglepett és végső pecsétet nyomott a napomra, az az volt, hogy lassan megindult felém. Szinte lassított felvételben láttam, hogy kisétál a vízből. A víz sugárban folyt végig a domború mellkasán és feszes hasán. Az alsónadrágja vizesen tapadt a férfiasságára, bár nem az rabolta el a figyelmemet. Inkább a tekintete, amivel megállás nélkül nézett. Nicholas megállt előttem. A bőre illata keveredett a tó hűvös iszapos illatával. Csábította a nőt, ami bennem lakooztt. Hívott, hogy vegyem fel a ritmust.

- Miért néz így rám? - suttogtam az ingben ácsorogva. Ő a szemöldökét ráncolta, mintha ő maga sem hinné el, hogy valami lett köztünk. A fejét rázta, nem közelített.

- Még egy nő sem viselte az ingemet, de magán úgy áll, mintha a testére formálták volna - nézett végig rajtam, tekintete kicsit tovább időzött a combomon. Miközben sütött a nap, összefontam magam előtt a kezem és felnevettem.

- Biztos vagyok benne, hogy a felesége mindig ellopta a ruháit!

- Tengernyi ruhája volt! Soha nem viselte egy ingemet se - ekkor lassan hátra túrta a hajam. Annyira meglepődtem, hogy mozdulni sem tudtam. Úgy éreztem, hogy Nicholas Collins végérvényesen is elfogja csavarni a fejem. - De magát a saját ingemben látni... - kereste a szavakat, majd megnyalta az ajka szélét. Végignéztem a mozdulatot, az ajkamat résnyire kinyitottam. - Varázslatos - végül oldalra állt és egy elegáns mozdulattal utat mutatott nekem a vízesés felé. Egy kicsit megijedtem. Mi történne, ha egymás mellett fürödnénk? Miért érzem azt, hogy történni fog valami a vízben? Miért van olyan érzésem, mintha választás elé állított volna?

- Mély a víz? - suttogtam.

- Nem - vonta fel a szemöldökét. Végig néztem rajta, majd bokáig, végül térdig sétáltam. A víz valóban tiszta volt. Kicsit hűvös volt, ezért lassan merészkedtem bele. Nicholas Collins minden mozdulatomat mágnesként követte. Fél szemmel figyeltem őt. Úgy nézett engem, mint egy kisbaba az anyukáját, aki esti mesét mesél neki. Minden mozdulatomat alaposan megfigyelte.

- Nicholas? - torpantam meg, majd vele szembe fordultam. Miközben le pillantott rám, addig én fülem mögé tűrtem az egyik hajtincsemet, végül megráztam a fejem.

- Magának ez csak egy játék, vagy van oka annak, hogy elhozott ide? - miközben vörös arccal vártam a választ, ő lassan megállt előttem. A hasam tökéletesen hozzásimult a bőréhez. A mellkasom érintette a mellkasát, miközben közel hajolt hozzám és mélyen a szemembe nézett.

Azt hiszem, hogy belezúgtam Nicholas Collinsba!

De mi jöhet még ezután?!