Tegnap éjszaka a filmcsillag, Nicholas Collins új luxus autójával jelent meg egy előkelő club bejárata előtt. Nemcsak a méregdrága autó, de a színész is felháborítóan jól nézett ki. Fotósaink szerint, Nicholas Collins mellett egy gyönyörű szép fekete hajú modell ült, aki Nicholas karját simogatta. Meglepett minket a hír, és azonnal jöttek a találgatások, hogy vajon ki lehet az új üdvöske. A továbbiakban kiderítettük, hogy a vörös szőnyegre illő bombázó nem más, mint Bethany Reed, a híres divatmodell. Bethany irigylésre méltó ruhában sétált Nicholas Collins mellett a zártkörű rendezvényre. A rajongók valóban sírhatnak és irigyelhetik a "pár" tündöklését. Vajon Nicholas szíve újra lángra lobbant? Lehet róla szó, hogy Bethany más, mint a többi bombázó akivel eddig dolga volt? Önök szerint is jól néznek ki együtt? Továbbra is értesítjük önöket a friss hírekről és nyomon követjük Nicholas Collins és Bethany Reed érdekesnek tűnő viszonyát!

- Hát ez szuper - suttogtam nevetve, miközben tovább lapoztam és megnéztem a róluk készült fényképeket. A fényképen Nicholas és Bethany egy fekete luxus autó előtt állnak. Mindketten fehér elegáns ruhát viseltek. Bethany felháborítóan rövid ruhája kiemelte Nicholas öltönyét és az Ncoll karóráját, ami a csuklóján csillogott. A képet nézve elhúztam az ajkam és keserű érzés öntötte el a mellkasomat. Nicholas olyan mint a többi pasi. nem érdekli őt más, csak a szex. Egy utolsó pillantást vetettem a képre, hogy alaposabban megnézzem Nicholas arcát. Elképesztően jóképű volt, miközben a fények megvilágították az arcát. Tehát erre mondják, amikor valaki a középpontban van? A fények és a kamerák is rá fókuszálnak? - Legyenek boldogok! - helyeztem a telefonomat az asztalra, miközben próbáltam tagadni azt, hogy rosszul esett ez a hír. Csak ma este töltötték fel a fényképeket, ezért feltételezni mertem, hogy Nicholas ezzel a fekete haju gebével tölti az éjszakáját. De ez miért érdekel engem? Miért esik rosszul? Egyáltalán miért nézem nyálcsorgatva Nicholast ebben a hófehér öltönyben, ami kiemelte a hófehér mosolyát, és mogyoróbarna szeme mély csillogását?

- Anya! - álmodozásból Liam zökkentett ki, ezért kiléptem a cikkből és fintorogva letettem a telefont. Könyökömig tűrtem az inget, majd beléptem a fürdőszobába és mosolyogva pillantottam a fiamra, aki vizes hajjal feküdt a habok közt.

- Mondjad, kicsim - fürkésztem az arcát mosolyogva. Liam a kezébe vette a szivacsot, majd a szemembe nézve felült.

- Gondolkoztam valamin - hajolt közelebb, hogy a szemembe tudjon nézni. Összeráncolt szemöldökkel és rosszat sejtve ültem le a kicsi székre és igazítottam meg a hátrafogott hajamat. Liam csillogó szemekkel fürkészett engem, közben halvány pír jelent meg az arcán. - De ígérd meg, hogy nem fogsz rám haragudni - mosolyodott el. Zavartan oldalra biccentettem a fejem, közben a vékony karláncomat piszkáltam. Liam felsóhajtott, itt már tudtam, hogy nehéz témáról fogunk beszélni. Lelkileg felkészítettem magam arra, hogy "pasis" dolgokról szeretne rólam beszélni. Bár még nem szerettem volna hallani a szájából azt, hogy "anya, mire használjuk azt, ami a lábunk között van?" Azt hiszem, hogy egy édesapa könnyebben kivédeni ezt a fajta kérdést, de mivel csak én voltam neki, az ilyen szituációkban is helyt kell állnom. Miközben Liam arcát néztem, akaratlanul is elgondolkoztam azon, hogy Nicholas hogyan kezelné az ilyen helyzeteket.

- Igen, bogaram? - pislogtam szaporán. Liam lesütötte a tekintetét, majd megrántotta a víztől fénylő vállát.

- Azon gondolkodtam, hogy nekem miért nincsen apukám!

Visszavonom! Bárcsak pasis dolgok jöttek volna!

Vörös arccal fürkésztem a fiam arcát, aki kicsit szomorúan várta a válaszomat. Nem tudtam, hogy erre mi lenne a megfelelő válasz. Nem tudtam, hogy beszéljek erről egy második osztályos fiúnak! Tény, hogy Liam okos, de még "kisfiú" ahhoz, hogy megértse a dolgokat. Sok dolgot megért de rengeteg szituációval még nem találkozott az életben. Ő csak második osztályos. Az én kicsi fiam. Az életem értelme.

- De hát kicsim...én itt vagyok neked! Talán nem adok elég szeretetet? - térdeltem le a kád mellé. - Szeretnék jó anya lenni!

- De te nagyon jó anya vagy! De...

- De?! - folytottam vissza a könnyeimet, miközben megfogta a kezemet.

- Szeretném, hogy legyen apukám!

Hát...én nem szeretném. Soha nem osztozkodnék rajta!

Másnap szomorúan mentem dolgozni. Liam őszinte szavai és a kérése is annyira fájt, hogy rányomta bélyegét az egész napomra. Lelkileg már felkészítettem magam arra, hogy lesznek ilyen kérdései is, csak arra nem számítottam, hogy ilyen hamar.

- Valami baj van? - suttogta Nicholas, miközben mellette álltam és sminket készítettem neki. A tükörből egyenesen a szemébe pillantottam, miközben az ecsetet az arcához közelítettem. - Tudja, nagyon jól áll magán ez a barack színű blúz?! Kiemeli az arca színét! - mivel nem volt hangulatom a hülyeségét hallgatni, erőltettem magamra egy vigyort és oldalra biccentettem a fejem.

- Bókoljon csak az új barátnőjének! - hiba volt, hiszen azt gondolta, hogy ez volt a megfőbb problémám.

- Áh! Most már értem! Kegyed féltékeny! - a székkel felém fordult, ezért a két térde közé kerültem. Miközben az ecsetet a kezemben tartottam, azon gondolkodtam, hogy lenyomom a torkán, csak maradjon csendben. Nicholas látványa, mint mindig, most is irigylésre méltó volt. A forgatás miatt nem a saját ruháit viselte, hanem egyszerű hétköznapi ruhákat. Egy kockás inget és egy régi farmernadrágot. A helyzet az, hogy a Nicholas féle pasik olyanok, hogy bármit viselnek, az mindig jól áll rajtuk. Utálnom kéne ezt a beképzelt hólyagot, de valamiért vonzódtam hozzá. Talán a majdnem csók miatt. Vagy a mély és intim szemkontaktusok miatt. Vagy a hangja miatt, amit már olyan jól megjegyeztem. Kétség sem fér hozzá, hogy Nicholasban van valami, ami lassan felemészt engem.

- Nem vagyok féltékeny! Azzal szórakozik, akivel akar! - vigyorogtam. Ekkor oldalra biccentette a fejét és végignézett rajtam.

- Pedig egy nőre sem nézek úgy mint magára! - az ecsetet majdnem kiejtettem a kezemből. Éreztem, hogy megremeg a kezem, hogy a pír elönti az arcomat. Ott álltam a lába között, miközben mélyen egymás szemébe néztünk. Mintha éreztem volna a köztünk kialakuló intim vonzalmat. Egy burokban voltam. Ezt a fogságot ő irányítja, ő szabja meg, hogy mennyi teret ad nekem. Haragudnom kéne rá, hogy ilyeneket mond nekem, de a baj az volt, hogy önkéntelenül is elhittem minden gondolatát. - Szerintem látja, hogy nézek magára! Úgy mint azon az estén, amikor megcsókoltam!

- Nem csókolóztunk - tettem fel a mutatóujjamat. - Semmi nem volt!

- De befejezhetnénk - ekkor lassan felállt, megrészegülve néztem, hogy óvatosan megfogja a kezem. Az érintése meleg és kellemes volt. Mintha erre az érintése vágytam volna hosszú hónapok óta. Az ecsetet kihúzta az ujjaim közül, a szemembe nézve az asztalra csúsztatta. Nicholas Collins bekerített a férfi bájával és a vonzó pillantásával. - Tudja, hogy mit képzeltem el? - suttogta előttem állva. - Azt, hogy a falhoz nyomom, de óvatosan. Biztonságosan. Közel vagyunk egymáshoz. Nagyon közel - hajolt egy kicsit közelebb. - A szemébe nézek, majd megcsókolom, de nem lassan. Megmutatnám, hogy milyen egy igazán jó csók! Egy olyan csók, amiből több és több kell - oldalra biccentette a fejét, miközben próbáltam összeszedni magam. Nem lehetek olyan buta, hogy bedőlök Nicholas Collins dumájának! Neki ez semmit nem jelent. De mégis olyan volt nekem, mint egy őrjítően kellemes illat, aminek lehetetlenség ellenállni. Magával ragad és csak többet és többet akarsz belőle. Szeretnéd jobban megismerni, majd a lelkedbe zárni és megjegyezni. - De nem mennék tovább! Beérném egy csókkal!

- Én nem Bethany vagyok! - ráztam a fejem, miközben mélyen a szemébe néztem. - Nem csábíthat el!

- Pontosan! Maga nem Bethany! - csóválta a fejét. - De miért ne csinálhatnánk olyat, ami mindkettőnknek jó? Tudom, hogy vonzódik hozzám! Higyje el, hogy egy férfi ezt megérzi - ekkor a fülemhez hajolt. Az illatát jobban éreztem. lehunytam a szemem és beszívtam az édes, tömör illatott. Szinte éheztem erre a szagra. Tekintetemmel a lebarnult nyakát, majd az arcélét fürkésztem. Alaposan megnéztem a borostáját, a barna kicsi szőrszálakat a nyakán. Mintha kötelező lenne megérinteni. Mintha rám várt volna. Az érintésemre.

- Nem akarok megint csalódni! - suttogtam, miközben összeráncolt szemöldökkel elhajolt tőlem. - Pontosan! Voltam már szerelmes - ráztam a fejem röhejesen. - És széttörték a szívemet! Ha azt hiszi, hogy bedőlök magának, akkor nagyon rosszul hiszi - támasztottam a fenekemet az asztal szélének.

- Ki lenne képes megbántani egy ilyen gyönyörű nőt? - nézett végig rajtam. A bókolással már nem ért el semmit. Bizonyította, hogy az egész játék arra megy ki, hogy az ujjai közé csavarjon. Csalódás. Reménytelenség. Játék. Utálom a férfiakat.

- Egy igazán nagy rohadék, Mr. Collins - sziszegtem, majd kikerültem és izzadva sétáltam a hűtőhöz.