- Ezek a magyarok tudnak valamit pezsgő téren! - Nicholas kipirult arccal helyezte a pezsgős poharat az éjjeli szekrényre, miközben mellém ült és apró mosollyal az arcán nézett végig a rózsaszín, nem sokat takaró selyem ruhámon. A szemében láttam, hogy gondolatai már távol járnak. Egy pillantása is elég volt ahhoz, hogy tudjam azt, hogy mire gondol. És szavak nélkül értettem vele egyet. - Valaki nagyon gyönyörű ma! - egy sima fekete pólót és nadrágot viselt. Elpirultam, amikor szexi kezét a meztelen combomra helyezte, majd miközben a lábam közé vezette, fél testtel fölém hajolt, hogy csókot tudjon lopni tőlem.

- És, ha Liam még fent van? - fogtam le a kezét, amivel a fehérneműmet érintette. - De komolyan! - kuncogtam az arany színű ajtót fürkészve. - Nem nyithat be a fiúnk, miközben szexelünk - suttogtam, a félig részeg Nicholas szemébe nézve. Ő csak a fejét csóválta, majd kezét feltette és így szólt:

- Liam alszik! Én magam altattam el! És, ha már ezt tisztáztuk, akkor megsúgom, hogy mire vágyom! - enyhe alkohol szagával hajolt a fülemhez. Ahogy a parfüm és az alkohol szag keveredett a levegőben, felkeltette a figyelmemet és kifejezetten beindította a fantáziámat. Miközben vártam, hogy gondolataimat megsúgja, kezemmel kikötöttem a nadrágját, majd lassan az alsónadrágjába vezettem a kezem. Vágyakozva érintettem meg a férfiasságát, ami hamar merev lett. Ügyesen játszottam vele, lassan fel és le vezettem rajta a kezem. Látnom sem kellett, tudtam, hogy mosolyog. - Szeretnélek kinyalni!

- Mi?! - vettem ki a kezem a nadrágjából, és párnával eltakart arccal elnevettem magam. - Hogy lehetsz ilyen szemtelen?! - tarkójánál fogva magamhoz húztam, majd hátra túrtam a lakkozott haját. - Megártott a pezsgő - fürkésztem a lebarnult arcát, majd puszit nyomtam a szeme mellé. - Egy kicsit sokat ittál, bébi! - nyomtam puszit a homlokára, mire kisfiúsan elmosolyodott.

- Lehet! De attól még ugyan úgy tudok nyalni! - nem tudtam ellenállni neki. Felsóhajtottam, amikor lemászott, és két kezével a mellemig tűrte a hálóinget, majd nyomott egy lassú puszit a fehérneműre. - Tudom, hogy akarod!

- Az egész emelet az én hangomat fogja hallgatni! - figyelmeztettem, hogy jól gondolja meg, hogy mit szeretne csinálni ma éjszaka. - Bár...nem bánnám! - a fejem fölé helyeztem a kezem és oldalra csúsztattam a lábam, hogy Nicholas elférjen. Láttam, hogy vigyorra húzta az ajkát. A testemen végigfutott a borzongás, amikor lehúzta rólam a fehérneműt. Láttam, hogy a padlóra dobja, hogy leveszi a pólóját és a fejét csóválja. - Most eszembe jutott az első szeretkezésünk a hajón! Akkor is ezt súgtad a fülembe! - túrtam a hajába, miközben mélyen a szemembe nézett.

- Igen! De tudom, hogy bármit megtennél azért, hogy kezembe vegyem az irányítást! A kedvenc részed!

- Az, hogy nyalsz? - fürkésztem kipirult arccal a plafont. - Tagadni sem tudnám! - vallottam be.

A testem megfeszült, amikor kezével érzékien megérintett. Igaza volt. Az egész testem vágyott az érintésére, arra, hogy gyönyört adjon nekem. Valóban akartam és ezt nem tagadtam. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el az ajkamat, amikor kezével kényeztetett. Mindig is szerettem, amikor így viselkedik. - Térjünk a lényegre, Mr. Collins! - hajtottam hátra a fejem, a testem megfeszült, miközben éreztem, hogy jobban magáévá tesz. - Ígérem, hogy megfizetem az árát!

- Én is úgy gondoltam! - amikor a nyelve hozzám ért, amikor alaposan végig nyalt, a számra szorítottam a kezem, hogy ne nyögjek fel hangosan. A lábamat teljesen oldalra csúsztattam, miközben a belső combomat fogta. Nem létezik ehhez fogható érzés. Ez a férfi elvette az eszemet. Mindent úgy csinált, ahogy én szeretem. A testem teljesen elgyengült, szinte követelte, hogy folytassa. A paradicsomban, vagy a mennyországban éreztem magam. Eddigi életem során egy férfitól sem kaptam ekkora szabadságot, mint Nicholastól. Lassan nyalt, nem sietett. Közben használta a kezét is, hiszen tudta, hogy szeretem. Elképesztő érzés, amikor van egy férfi, aki minden vágyamat és kérésemet teljesíti.

- Gratulálok Mr. Collins! - túrtam a hajába hevesen dobogó szívvel. - Levett a lábamról!

Nicholas nem várt tovább, fölém hajolt, miközben a kezemmel lehúztam fenekéről a nadrágot. Határozottan markoltam a fenekébe, hogy érezze a türelmetlenségem. Csak arra vágytam, hogy bennem legyen. Bár tudtam, hogy benne volt alkohol, de minimális. - Mit szólsz? Ez öt perc lesz? - fél szemmel néztem, hogy kezével hozzám illeszti magát, majd lehajolt hozzám, megcsókolt és egy mély lökéssel teljesen belém csúszott. Amint éreztem őt, a kezemmel megmarkoltam a takarót és oldalra biccentettem a fejem. Miközben tempósan mozgott bennem, kezemmel a hátát és a lapockáját simogattam.

- Nem! - súgtam a fülébe. - Ez nem öt perc lesz! - nyaltam meg a fülcimpáját, miközben összeszorította az ajkát és tovább mozgott bennem.

Reggel a meztelen testemre vettem a hálóingemet, majd Nicholas meztelen hátára húztam a takarót. Nicholas kicsit megfordult, majd nyakig betakarta magát. A borostás arcát nézve elmosolyodtam, majd a széles ablakhoz léptem és teljesen elhúztam a függönyt. Tegnap éjszaka annyira elfáradtunk, hogy nem volt időnk elhúzni a függönyt. Azonnal elaludtunk. Oldalra biccentettem a fejem és összefontam magam előtt a kezem. Néha szeretem nézni. Szeretem nézni amikor alszik, amikor elbambul vagy csinál valamit. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ő az enyém. - Uhum! Két tojást szeretnél? - motyogta, miközben mélyen aludt. - Megkaphatod!

- Atyaég! - kuncogtam, majd halkan, hogy ne ébresszem fel, átmentem Liam szobájába, aki az ágyán ülve olvasott valamit.

- Jó reggelt! - húztam magamra a köntöst is.

- Szia anya! - csillant fel a szeme, majd hátra túrta a barna haját és felmutatta a kezében tartott, színes újságot. - Ebben Budapest épületeiről vannak képek! Elmegyünk ma a Hősök terére? - mutatott felém egy képet, miközben leültem az ágya szélére. - Apa még alszik? - pillantott az ajtó felé.

- Igen, Liam! Egy kicsit sokat ivott az este! - vigyorogtam, majd a kezembe vettem az újságot és határozottan bólintottam.

- Azt hiszem, hogy apa jobban ismeri Budapestet! Majd tőle kell megkérdezned! - épp, hogy befejeztem, mert a rossz csont kiugrott az ágyból, kezemből kivette az újságot, és egyenesen a szobánkba futott. Mivel Nicholas még aludt, én is Liam után futottam, de késő volt. Amint a fiúnk az ágyra ugrott, Nicholas úgy megijedt, hogy azonnal magához húzta a takarót és vörös szemekkel felült az ágyon.

- Apa! Apa! Elmegyünk ma ide? - Liam az arca elé helyezte az újságot, de Nicholas kicsiket pislogva a fejét rázta. Az ajtó mellett állva összefontam a kezem és mosolyogva a fejemet csóváltam.

- Liam! Várj egy percet! - arcát tenyerébe temette, így a homloka is piros lett. Van az a pillanat, amikor jobban tudatosul bennem, hogy mennyire szeretem őt. Szeretem, amikor reggel, piros arccal a szemöldökét ráncolja, hogy nem tudja milyen napot írunk, hogy hány óra van. Szeretem, hogy szeret lustálkodni, hogy reggelente morcos és inkább vissza fekszik Azért mert ő Nicholas. A férfi, aki az élettársam, a szívem választottja. - Nem beszélnénk meg később? - kuncogva néztem, hogy az ablak felé fordul, a takarót a nyakához húzza, majd szó nélkül tovább szuszogott. Liam lebiggyesztette az ajkát, felém pillantott, de ekkor Nicholas egy lassú mozdulattal hátra nyúlt, Liam pedig vigyorogva átadta neki az újságot. - Mi ez? - motyogta. - Hősök tere? - suttogta. - Kérdezd meg anyádtól!

- Na jó! Hagyjuk apát pihenni, mert úgy látszik, hogy tegnap valamiben nagyon elfáradt!

Az ajkát csak egy kuncogás hagyta el. Jellemző!

Reggel Liam és én úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a legközelebbi üzletláncot. A biztonság kedvéért vittem magammal egy pici térképet és a telefonomat, hogy ha valamit nem értek, akkor tudjak fordítani. - Hú! Itt minden van! - sétált mellettem Liam, miközben paradicsomot és paprikát csúsztattam a piros kosárba.

- Bizony! Szerinted apa követelni fogja a kávét? - a sorok között sétáltunk, miközben próbáltam kiigazodni a magyar árakon és a termékeken. Fejből nem tudtam, hogy Nicholas mennyi pénzt váltott, de biztos voltam abban, hogy bátran költhetünk. Én is váltottam, de Nicholasnak köszönhetem, hogy sok ajándékkal térhetünk majd haza Hollywoodba.

- Persze, hogy igen! Apa nagyon mérges lesz, ha nem viszünk neki kávét! - Liam a felső polcról leemelt egy barna zacskót, amire kávé volt rajzolva. - Szerintem ez lesz az! Három az egyben! - miközben a piros kosárba csúsztatta, addig a hasamra helyeztem a kezem, mert úgy éreztem, hogy a reggeli rosszullét bármelyik percben bekövetkezhet. - Jól érzed magad, anya? - állt meg mellettem és kíváncsi tekintettel fürkészte az arcomat.

- Igen! Jól vagyok! - álltunk be az egyik pénztához, miközben Liam a fekete szalagra pakolta a cuccokat.

- Megjöttünk apa! - vigyorgott Liam, miközben Nicholas bordó pólóban és fehér szűk nadrágban állt az ablak előtt. Zsebre helyezett kezekkel fürkészte Budapest épületeit és az autókat amik egymás után haladtak el a hotel előtt.

- Minden rendben volt? - fordult felénk, mire kezébe nyomtam a fehér szatyrot.

- Ezt fogd meg, kérlek! - futottam a fürdőszoba felé, majd becsuktam magam után az ajtót és undorodva hajoltam a vécé fölé.

- A tesód rosszalkodik! - mondta Nicholas jókedvűen.

Milyen együttérző...

____________________________________

Hali! Nagyon örültem a sok visszajelzésnek! Sok tervem és ötletem van az új könyv írásához, de mindenképpen szeretném behozni itt és máshol is a lemaradást! Az Emléked fogságában című könyvet a héten tervezem befejezni! Úgy gondolom, hogy már most kerek a történet, több bonyodalmat nem szeretnék írni hozzá! Még pár résszel bővíteni szeretném, utána hozom nektek az új könyvet! Bocsi a hanyag fogalmazás miatt, nem olyan mint lenni szokott, de ettől függetlenül remélem, hogy tetszett nektek ez a rész is!