Már a felszálláskor rosszul voltam, viszont félúton nem bírtam tovább, muszáj volt mennem a mosdóba. Rosszul voltam a repüléstől és kellemetlen görcs keletkezett a gyomromban. Ezzel nem csak a saját helyzetemet nehezítettem meg a repülőn, hanem Nicholas Collins helyzetét is, aki kitartóan várt rám az ajtó mögött. Néha kérdezte, hogy szükségem van e valamire, hogy jól vagyok e, de a vécé fölé hajolva, izzadt tarkóval nem tudtam neki válaszolni. Úgy éreztem, hogy minden stressz ami a vállamat nyomta, ezzel jött le rólam. A rosszullétem természetesen köszönhető a babának is, aki megfogant, de tény, hogy sok szenvedést átéltünk együtt. A repülőjárat már hosszú percek óta Budapest felé tartott, ezért tudtam, hogy már nincsen sok az útból.

Próbáltam megigazítani a szorosan összefogott kontyot, az ajkamra halvány rúzst kentem, a sminkemet is megigazítottam, de nem voltam teljesen megelégedve a végeredménnyel. Miközben a csillogó fülbevalót néztem, annyira meglepődtem, mint még soha. Hirtelen kinyílt a kabin fehér ajtaja és Nicholas lépett be rajta. Mielőtt bármit mondtam volna, mutatóujját az ajka elé helyezte, jelezve, hogy maradjak csendben. A számra helyeztem a tenyerem, hogy ne nevessek fel hangosan. - Mit csinálsz itt? - fürkésztem a napbarnított arcát, miközben fejét csóválva, majd fehér nadrág zsebébe vezette kezét.

- Aggódtam érted - válaszolta szűkszavúan, miközben szerelmes pillantásokkal ajándékoztam meg. Nicholas látványa egyszerre volt lehengerlő, tökéletes és elegáns. Biztos voltam abban, hogy a lehető legjobb formájában szeretne Budapestre utazni, de arra nem számítottam, hogy ennyire tökéletes kisugárzással és élettel teli hangulattal fog utazni a gépen.

- Adhatnál egy kis pozitív energiát - homlokomat a bordó, galléros pólójának nyomtam, miközben mélyen beszívtam édes parfümje illatát. A kedvenc illatomat használta, ezt pedig megnyugtató volt érezni. A karjait védelmezően a lapockám köré fonta, és óvatosan a hajamat simogatta.

- Mikor Liamet vártam ritkábban voltak rosszulléteim - simítottam lapos hasamra a kezem, miközben Nicholas is így tett.

- Szerintem ez lesz rosszabb is! - fordított nekem hátat, kezét pedig a kilincsre helyezte.

- Köszi a bíztatást! - ütöttem a fenekére, miközben szemére tolta a napszemüveget, amit nem értettem, hiszen egy repülőn voltunk, de elfogadtam, hogy Nicholasnak van egy sítlusa amit minden férfi mindig is irigyelni fog. Például, a szép napbarnított bőrét, a szimmetrikus vonzó arcát, a huncut, mégis férfias mosolyát és az irigylésre méltó, egyedi stílusát.

A Liszt Ferenc Repülőtér előtt fogtunk egy sárga taxit. Eddig csak elképzelni tudtam, hogy milyen Magyarország, viszont eddig nem csalódtam. Nincsen olyan nagy tömeg, mint Hollywoodban, viszont az emberek kevésbé közvetlenek. Úgy láttam, hogy rengetegen tolakszanak a saját érdekük szerint. Mindenki próbálta legyőzni a másikat, hogy hamarabb jusson taxihoz. Mégis mosolyogtam, mert érdekesnek találtam felfedezni az országot, a hangulatot, az embereket és mindent, amivel találkozni fogok a következő hetekben. - Beszél angolul, igaz? - Nicholas angolul beszélt egy kopasz, jól felöltözött sofőrhöz, aki segített a bőröndöket a csomagtartóba tenni. - A magyarok elvileg beszélnek angolul! - pillantott felém, miközben a férfi lecsapta a taxi csomagtartóját, majd nemes egyszerűséggel előre sétált, a kormány mögé ült és várta, hogy mi is csatlakozzunk. A repülőtér előtt állva hangosan felnevettem, Nicholas pedig megdöbbenten nézett ránk.

- Itt nem tudják, hogy ki vagy!

- Micsoda vendégszeretet! - engedett minket előre, majd beszálltunk a taxi hátsó ülésére és megkezdtük az utat. Nicholas nagy nehezen megmutatta a telefonján, hogy melyik hotelbe szeretnénk eljutni. - Andrássy út! - mondta angolul. - Írd be az okostelefonba, barátom! - mutogatott, mire a taxis hirtelen féket nyomott, az autó pedig olyan szinten megállt, hogy majdnem beütöttük a fejünket az előttünk található szék fejtámlájába.

- Jól kezdődik ez az út! - vigyorgott Liam.

- Na ide figyeljenek! - szólt a férfi angolul. - El sem hiszik, hogy napi szinten mennyi külföldit szállítók a repülőtérről hotelekbe! Maga ne csináljon úgy mintha hülye lennék, mert különben nyugodtan kiszállhatnak és gyalog mehetnek tovább! Az elején tudtam, hogy melyik hotelbe kell vinnem magukat, mert felhívtak a hotelből, ahonnan kiküldtek önökért! Csak egyszer szerettem volna olyan pillanatot, amikor nem kell hallgatnom az idióta külföldiek faszom tudja milyen panaszkodását mert maguk úgy csinálnak, mintha mi magyarok nem tudnánk angolul! - fejezte be vörös arccal, mire Nicholas felvont szemöldökkel pislogott felém. - Megértettük egymást, Nicholas? - kacsintott, majd bekapcsolta a rádiót és vigyorogva tovább haladt. Tudtam, hogy Nicholas nem hagyja ennyiben a dolgoz, ezért majdnem felnevettem, amikor középen előrehajolt, így arca a sofőr arca mellett volt.

- Mondja! Maguk magyarok, valóban ilyen vendégszeretőek? - kérdezte vigyorogva.

- Mondtam, hogy kiszállhatnak! - válaszolta angolul, majd magyarul motyogott valamit, de azt már nem értettem.

A hotel bejárata előtt szó szerint kidobta a csomagjainkat, majd biccentett és szigorú tekintettel kormány mögé ült és elhajtott. - A kurva anyját! - sziszegte Nicholas, miközben segítettem Liam hátára tenni a kék hátizsákját. Az Andrássy úton található Moments Hotel előtt állva mosolyogva néztünk fel a luxus, tökéletes épület felé. A fehér épület díszes motívumokból és gyönyörű lámpákból állt. A bejáratot előkelően megvilágították a hangulatos lámpák, ami a késő estén csak szebbé varázsolta a hangulatát. Az úton az autók gyorsan mentek, ezért bőröndökkel együtt beléptünk a hotel fotocellás ajtaján. A hotel valóban elképesztő volt. Minden csili vili, és fényes volt. Oldalt fekete, díszes lépcső vezetett fel a szobákhoz, szemben a recepciós hölgy mosolyogva várt rám. Tudtam, hogy a magyar nők kifejezetten szépek, de ő...eszméletlen volt. - Khm! Majd én átveszem a kulcsokat, rendben Nicholas? - igazítottam meg a kontyomat, miközben a recepciós alaposan megfigyelte Nicholas minden mozdulatát.

- Kellemes estét kívánok Mr. Coll...

- Mrs. Collins - szólaltam meg Nicholas helyett, aki kuncogva mellém állt. Egy hazugsággal jobban megtudom védeni Nicholast az ilyen fajta nőktől. - A férjem foglalt szobákat! - pillantottam Nicholas felé, aki huncut mosollyal az arcán kacsintott felém.

- Mami nagyon féltékeny! - nevet Liam.

- Az csak jó, kicsim, bár nem is emlékszek az esküvőre - válaszolta Nicholas, miközben a recepciós valamiért zavarba jött. Láttuk, hogy megtalálta a foglalásunkat, viszont mintha nem tudta volna, hogy fogalmazza meg. - Egy hotelben azért illik folyékonyan beszélni angolul - suttogta Nicholas, miközben a hölgy felénk nyújtotta a kulcsokat és elpirult arccal pillantott rám.

- Elnézést kérek! Ami azt illeti csak nemrég kezdtem a betanulást! Az étkezéssel kapcsolatban... - a fejét rázva kereste az angol szavakat, de ekkor váratlanul Nicholas elvette a kulcsot, majd oldalra biccentette a fejét.

- Semmi probléma, én beszélek magyarul - nem értettem, hogy mit mondd, te biztos voltam abban, hogy magyarul szólalt meg. - A szobákba szeretnénk kérni! Reggeli, ebéd és vacsora is legyen! Amennyiben lehetséges minden vacsora mellé hozzanak fel pezsgőt, valami jó magyar pezsgőt - karolta át a lapockámat, miközben megsemmisülve hallgattam az akcentussal teli, aranyos hangját. - Előre is köszönjük szépen!

- Kellemes pihenést és kikapcsolódást kívánunk önöknek! - nyújtott át három darab csokit, majd egyenesen a lépcső felé sétáltunk.

- Apa! Nem is mondtad, hogy tudsz magyarul! - lepődött meg Liam, miközben Nicholas a kezemet fogva puszit nyomott a kézfejemre és fél szemmel rám is pillantott.

- Régen egy forgatásnak köszönhetően magyarországon tartózkodtam fél évet! Egy filmet forgattunk, és muszáj volt megtanulnom magyarul! Igazából az emberek többsége beszél angolul, de mivel én voltam vendég az országban, úgy éreztem, hogy illő lenne egy kicsit megtanulni a nyelvet! Sokat jártam étterembe, futni, állatkertbe, szóval az alatt a fél év alatt amíg forgatunk, ez volt az otthonom, és valahogy érvényesülni kellett!

Lenyűgözött Nicholas viselkedése és a kisugárzása ami nemcsak engem vett le a lábamról, hanem a recepciós hölgyet is. Miközben vártuk a liftet és a gyönyörű, tiszta folyosót néztem, rájöttem arra, hogy Nicholasnak valóban szüksége volt egy hosszú pihenésre. Az ügyvédje nem nézte jó szemmel, sőt még a stáb és a forgatókönyvíró is mondta, hogy okosabb lenne, ha az országban marad, hiszen nemsokára megjelenik a film, az édesapja halálesetéről pedig mindennap írtak a neten. Azt mondták, hogy nem lenne bölcs döntés, ha most elhagyná az országot, de azt hiszem, hogy Nicholas pont ezek miatt menekült el. Elfáradt. A hosszú hónapokig tartó forgatás, a sok pletyka, az újságírók és a többi dolog amivel meg kellett bírkóznia, mind felnyitotta a szemét arra, hogy eljött az idő, amikor valóban megérdemel egy kis pihenést.

A lakosztály elképesztő volt. Az egész szoba egy teljes emeleten helyezkedett el. Mindent márvány szín és elegáns vörös borított. Nicholas elmesélte, hogy ez leginkább az országba utazó híres emberek, politikusok esetleg uralkodók lakosztálya szokott lenni. Engem elvarázsolt a páratlan kilátás, az erkély Budapest épületeire és a hosszú Andrássy útra nézett. Nicholas kedvence a nagy francia ágy volt, aminek kocka alakú támlája kék és fehér virág motívumokkal volt díszítve. Ezenkívül a fürdőszoba fehér volt, beépített üveggel elkerített zuhanyzóval és káddal. Miután kiengedtem a hajam, az ágy előtt állva Nicholas mellém állt, csípőjét lassan hozzám nyomta, kezét pedig a hasamra vezette. - Elfáradtál? - puha puszikat nyomott a nyakamra, az érintése miatt libabőrös lettem, az ajkamat pedig mosolyra húztam. Szerettem, amikor birtokol és a karjai közt tart. Az ölelésében otthonra lelek. Mindig.

- Igen - suttogtam az ágyat fürkészve. - Arra gondoltál, hogy kipróbáljuk az ágyat? - fürkésztem a hófehér takarót és az elegáns díszpárnákat.

- Milyen férfi lennék, ha nem erre gondolnék? - kezével a fenekemet simogatta, majd ügyesen végig szántotta a combomat, majd a belső combomhoz ért. - Öt perc?

- Öt perc? - nevettem fel. - Ki fog kipakolni? - biccentettem a vörös szőnyegen található bőröndök felé. - Első a szeretkezésre öt percet szántál? - csóváltam a fejem, ő csak bólintott, de ekkor hirtelen nyílt a fehér kétszárnyú ajtó és Liam sétált be rajta. Nicholas annyira megijedt, hogy elugrott tőlem, majd a falra rögzített hatalmas festmény felé mutatott.

- Igen! Igen... szerintem is nagyon egyedi a stílusa! Áh, Liam! - fordult hátra, mintha csak ebben a pillanatban vette volna észre, hogy Liam besétált hozzánk. - Tetszik a szobád? - ült le az ágy szélére, Liam pedig mellé ült, majd én is csatlakoztam. Ebben a pillanatban mind a hárman egyszerre dőltünk le a fehér ágyra és az arany színű plafont nézve felsóhajtottunk.

- Imádok Magyarországon lenni! - vigyorgott Liam boldogan.

Hát, majd kiderül, hogy milyen lesz a nyaralásunk itt Magyarországon.