Los Angeles, Hollywood

Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mit szeretek Hollywoodban, egyszerűen azt válaszolnám, hogy mindent. Szeretem a zsúfolt várost, az éjszakai kajáldákat, éttermeket és clubbokat amik a hangulatos utcára kiszűrődő fényeivel csalogatják beljebb vendégeket. A kedvenc városrészem természetesen a hírességek sétánya, a szórakoztatóipar hírességeinek nevét megörökítő útszakasz, pontosabban járda. A sétány központja a kelet-nyugati irányú Hollywood Boulevard és az északról délre futó Vine Street kereszteződése. A sétányon már több mint kétezer név szerepel, ami időről időre bővül. Ha egy sztár jelentőset tett, alkotott a szórakoztatóiparban, egy csillagot kap a sétányon. Kisfiú voltam, amikor szerepet kaptam életem első filmjében. A film egy hororrfilm volt, egy olyan fiú szerepét kaptam, aki különleges, megmagyarázhatatlan képességekkel rendelkezik. Figyelj a fiúra című film olyan szinten debütált a filmiparban, az embereknek annyira tetszett, hogy ennek a filmnek köszönhetem pályafutásom kezdetét, hiszen azóta számos filmekben látthattak viszont az emberek. Leginkább thriller és horror filmek főszereplőjeként kapok szerepet, de nem panaszkodok, mert az akció filmekből olyan szinten túl nyomják a filmipart, hogy már unalmas minden hónapban azt várni, hogy miről fog szólni a következő akció film. A csillagomat a Haldokló lelkem című film elismeréseként kaptam. Természetesen figyelembe vették az egész pályafutásomat, és két éve büszke tulajdonosa vagyok a csillagnak, ami ott van a többi között.

Hollywood a hírességek városa, ami azt jelenti, hogy mindenhol divat modelleket, énekeseket vagy filmsztárokat lehet látni. Ilyenkor mindig nagy körülöttük a forgás, az újságírók lecsapnak rájuk, idétlen kérdésekkel bombázzák őket, vagy a rajongók támadják le őket. Velem is mindig ez történik. Egy jól ismert film sztárként több dologban is megvan kötve a kezem. Nem viselkedhetek tiszteletlenül, nem viselhetek idétlen ruhát, és nem feltűnősködhetek. Ez azt a célt szolgálja, hogy mi hírességek próbálunk minél kisebb vizet zavarni a jelenlétünkkel, de ez soha nem jön össze. Természetes, hogy az emberek árgus szemekkel figyelnek egy híres embert, aki magabiztosan sétál a felesége vagy a családja mellett. Ilyenkor szoktak rólunk különböző képek felkerülni az internetre. Az undorító az, amikor megszerkesztik a rólunk készült képeket és egyáltalán nem az igazságot tükrözik vissza. Sokszor jártam abban a cipőben, hogy az utcán lefényképeztek, majd egy agyon szerkesztett képet töltöttek fel rólam az internetre. Rengeteg újságíróval találkozok, ha kilépek az utcára, őket sajnos nehéz levakarni. Az újságírók mindig a pletykákból és a kínos témákból élnek, amiket nem félnek megkérdezni. A filmsztárokat jobban szeretik, hiszen mi vagyunk a legérdekesebbek. Érdekli őket, hogy milyen divatot követünk, hogy mit eszünk, hova megyünk edzeni vagy nyaralni. Egyszavas válaszból képesek egy undorító pletykát csinálni, amiket magazinokba és újságba írnak bele a megtévesztő képeinkkel. Én szeretem a munkám, azt is bírom, hogy imádnak, hogy vigyorogva fordulnak felém, de azt ki nem állhatom, amikor rám tapadnak az újságírók és olyan kérdésekkel bombáznak mint pl: magának mekkora a farok mérete?

- Itt várj a kocsiban - pillantottam a feleségemre, aki kicsi tükröt maga elé helyezve vörös színnel húzta ki az ajkát. Ujja hegyével kicsit megigazította, majd egyenesen a szemembe pillantott azzal az ördögi zöld szemeivel. Hanah és köztem ezer éve megszűnt a kémia, csak az újságírók és a látszat kedvéért vagyunk együtt. Bár sokan hallottak már a zátonyra futott kapcsolatunkról, de ha elválunk, akkor óriási nagy pletykát adnánk az újságírók kezébe, és akkor Isten sem védhet meg tőlük. Azért rossz híresnek lenni, mert az embert mindig megelőzi a neve. Mi féltjük a nevünket és a posztunkat, ami hozzá tartozik. Nem akartam szaftos lavinát elindítani, ezért nem váltam még el Hanahtól, aki életem legkellemetlenebb vizsgálatára küldött el. Az életben rengeteg férfi találkozhat azzal, hogy a nője nem tud teherbe esni. Akkor két lehetőség áll fenn. Megvizsgálják a nőt, vagy a férfi hímivarsejtjét, hogy termékeny-e. A nők vizsgálata nem annyira kellemetlen, de a férfiak vizsgálatának a menete egyszerűen kegyetlen. Bele sem merek gondolni, hogy mi vár rám a kórház forgó ajtaja mögött, ezért a fekete autóban ülve megfogtam a kilincset, de a feleségem a Parada ruhájában végignézett rajtam. - Hova a faszomba mész? - sziszegtem és visszahúztam őt.

- Biztos szeretnék lenni abban, hogy nem menekülsz ki a hátsó ajtón! - kuncogott. - Édesem! - húzta végig mutatóujját az államon. - Szerencséd, hogy Hollywoodban kevés olyan pasi van mint te! - dobta hátra a hullámos szőke haját. Felvont szemöldökkel néztem végig rajta, majd nyelvemmel megnyaltam a fogamat. Ezt csinálom, amikor mérges vagyok. Tehát ez azt akarja jelenteni, hogy ezért van még velem mert jól nézek ki, vagy mert sok a pénzem? Hülye tyúk!

- Amíg azokat a ruhákat viseled amiket a milliomos férjed vásárolt neked, jobban járnál, ha befognád a pofádat! - kacsintottam és megcirógattam az arcát. - Várj itt szivi!

- Még mit nem Nicholas! - a sofőrnek suttogtam, hogy zárja be utánam az ajtót, ezért miután becsaptam magam mögött a fekete kocsi ajtaját, megkönnyebbültem pillantottam az ég felé. A napszemüvegemet a szememre nyomtam, zsebre csúsztattam a kezem, és miközben rengeteg pillantás szegeződött rám, kettesével szedtem a lépcsőfokokat, hogy feltűnés nélkül tudjak bemenni a kórház ajtaján. Fél füllel hallottam, hogy sokan a nevemen szólítanak és megjegyzéseket tesznek rám, de ilyen szituációkkal nem szoktam foglalkozni. A mai világban nem nagy dolog, hogy egy hírességet lát az ember, de valamiért pár pillanatot mégis elrabol az ember idejéből az, hogy jól megnézze magának. Velem is ez történt, ezért a napszemüvegemet a kórházban sem vettem le, és amint beléptem a forgóajtón, megtörtént aminek történnie kellett. Belépés után pár másodpercre sokan félbe szakították amit csináltak, majd a nővérek és az orvosok egymás után hozzám futottak, hogy azonnal segítségemre legyenek.

- A faszomat már! Menjetek már innen! - próbáltam vigyorogni, de különböző kérdések közben körbe álltak a fehér köpenyt viselő orvosok, ezért lépni sem tudtam. - Az orvosomhoz jöttem! Elengednének, vagy mindenkit lökjek fel?! - mély hangomra azonnal félre álltak, hogy egyedül találjak el az orvosom ajtajához. Felvont szemöldökkel biccentettem, majd az emberek mellett Mr. Anderson irodája felé igyekeztem. Los Angeles egyik legtapasztaltabb orvosa volt, ezért minden körülmények között megbíztam benne és a tudásában. Kettőt kopogtam az ajtaján, majd beléptem. Nem vártam meg, hogy hívjon.

Percek választottak el életem legkínosabb vizsgálatától, ezért az átlátszó kicsi poharat a letisztult helyiségben a kezemben tartottam. Idiótának éreztem magam, hogy engedtem az idióta feleségemnek, hogy erre rá vegyen engem. Ebben a percben bárhol lettem volna, csak egy üres szobában nem. - Istenem! Ezt hogy fogom megoldani? Esélytelen, hogy sikerüljön - sziszegve pillantottam az ágyékom felé. Mr. Anderson a lelkemre kötötte, hogy egyedül leszek a vizsgáló szobában, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy a legnyugodtabb körülmények közt legyek. Sziszegve ültem le egy székre, majd vigyorogva kicsatoltam az övemet, a sliccemet pedig lehúztam. - Legyél boldog te hülye tyúk! - sóhajtottam a plafon felé pillantva, majd megfogtam a farkam és elkezdtem a hosszú percekig tartó munkát. Több mint fél órán át küzdöttem, hogy a szenvedésem eredményes legyen, ezért kifejezetten büszkén kapcsoltam vissza az övem. - És ezt hova kell tenni? - kinyitottam az ajtót, miközben a fal mellett megpillantottam egy fém kocsit aminek két polcán vizsgálatra váró spermium minták voltak. - Az elsőre vagy a másodikra kell tennem? Végülis mindegy, nem? Egy helyre megy! - egy mozdulattal a többi közé tettem, majd fintorogva és sziszegve léptem ki a vizsgálóból. A folyosóra kilépve ismételten felvettem a napszemüveget mert az emberek nagy szemekkel figyelték minden mozdulatomat. Kínos vizsgálat után zsebre csúsztattam a kezem, és miközben egy hölgy belépett a forgó ajtón, addig én is így tettem, de ekkor hirtelen és váratlanul megállt. A forgó ajtó egyik felében állva csípőre helyeztem a kezem, hogy minden higgadságot összeszedjek. - Valaki megcsinálná ezt a szart?! - kiabáltam.

- Mégis miért kell kiabálni? Nem látja, hogy megállt?! - oldalra fordítottam a fejem, hogy megnézzem magamnak a szexi hanghoz tartozó fiatal hölgyet is. Ejha! Egek! Lassan néztem végig rajta, ő közben levette a napszemüvegét és a hullámos barna hajára csúsztatta. Tetszett, hogy megállt az ajtó, de ez a nő jobban izgatta a fantáziámat. Kávé színű haja elegáns hullámokban omlott a vállára, az arca eszméletlenül szép volt, a tekintete azonnal magával ragadott. Próbáltam nem a farkammal gondolkodni, de ezt a nőt bármikor gerincre vágnám. - Helló, helló! - biccentettem oldalra a fejem. A hölgy úgy csinált, mintha nem vett volna észre, de igazából csak nem akart felém pillantani. Azonnal belekerültünk egy érdekes szituációba, talán ez a véletlen találkozás hozott össze minket egymással. - Szerintem nekünk találkoznunk kellett!

- Megkérném arra, hogy kíméljen meg a perverz beszólásaitól! - ekkor pillantott egyenesen felém. Szív alakú arcát szolid smink takarta, ami jobban kiemelte a szépségét és kisugárzását. Egy elegáns virágszál volt, aki nem mellesleg makacs és nem dobta el az agyát abban a pillanatban, amikor meglátott engem. Ez számomra új dolog volt. Megszoktam, hogy a nők mindent megtesznek a figyelmemért és kuncognak, ha feléjük pillantok. Ő viszont távolságtartó és rideg volt. Meg kell fejtenem ezt a fajta viselkedést. - Mit néz?

- Magát! - hunyorogtam a sötét lencsék mögött. - Talán modell? - hófehér farmerba rejtett fenekét fürkésztem és a fekete trikóba csomagolt kerek mellét. A bőre egy árnyalattal sötétebb volt, ami Hollywoodban mindig előfordul. Egyszerre volt stílusos és lenyűgözően egyszerű a megjelenése. Azonnal megmozgatta a farkam...illetve a fantáziámat. - Vagy inkább pornó sztár lenne?

- Ha nem lenne köztünk egy üveg, akkor most biztos, hogy pofon vágnám! - öklét felmutatta, én csak nevettem rajta. Egy nő akkor aranyos, amikor gyönyörű és vonzóan mérges. Benne az összes tulajdonság megvolt, ezért a tőlem megszokott stílusban tovább folytattam.

- Hát pedig nem átlagos idomokkal rendelkezik, ha érti, hogy mire célzok! - nyelvemmel megnyaltam a fogamat, majd kíváncsian vártam, hogy mit válaszol, de meglepetésként ért, hogy orrnyergét masszírozva maga elé suttogott valamit.

- Életem legszebb napján egy igazi barommal hozott össze a sors! Valaki megcsinálná végre ezt a szart?! - mutatott a forgóajtóra, miközben megállás nélkül őt fürkésztem. Volt benne valami, ami az első pillanattól elvarázsolt. Nem dobta el az agyát, amikor megpillantott engem, ezért más mint a többi. - Megkérhetném arra, hogy ne bámuljon?

- Csak próbálom megfejteni magát - ekkor fogtam meg a napszemüveget majd a fejemre csúsztattam, hogy tekintete találkozzon az enyémével. Mélyen a szemembe pillantott, rabulejtő tekintetét összehúzta. Ez több volt egy átlagos szemkontaktusnál. Érzelem és vágy volt benne, ami keveredett az értetlenséggel. - Említette, hogy ez élete legszebb napja! - ő fújtatva túrta hátra barna haját, piros kicsi táskáját az oldalához szorította, miközben az arany karóráját fürkészte. - Ennyire nem akar velem beszélni? Szerintem itt leszünk még pár percig!

- Maga nem tudja befogni a száját?

- Általában én vagyok az, aki beszokta fogni a nők száját - néztem végig rajta. Ő a szemét forgatta, még mindig küzdött ellenem, ezért elővettem a másik ötletemet. - Felfogta, hogy ki vagyok?!

- Kit érdekel, hogy ki maga?! A mai napon végre beteljesülhet az amire olyan régóta várok, ezért nem hagyom, hogy elcessze a kedvemet! - fenyegetően tette fel mutatóujját, én közben csak pislogtam és a szavakat kerestem. Ritkán fordul elő, hogy egy nő nem dobja el tőlem az agyát, ezért most apró sokként ért a tény, hogy leszarja azt, hogy ki áll mellette. - Talán házasságkötés vár magára?

- Mesterséges megtermékenyítés - bólintott egyet. - Most pedig hagyjon a marhaságaival - pillantott a biztonsági őr felé, aki sűrű bocsánatkérés közben felém pillantott, de én még mindig a hölgyet fürkésztem, aki kipirult arccal pillantott előre. Arcára volt írva, hogy nincsen türelme hozzám, de többet akartam belőle. Nem volt elég. Ő az első nő, aki nem rajong értem. Ő az első, aki felveszi velem a szócsatát, ezért visszavonhatatlanul érdekelni kezdett.

- Gratulálok! Ez egy nagyon szép dolog! Elképesztő, hogy mit tud az orvostudomány - be sem fejeztem, de szinte lassított felvételben láttam, hogy újságírók fényképezve a lépcsőn futnak felém. Amint tudatosult bennem, hogy még mindig a forgóajtóban ragadtunk, felvettem a napszemüvegemet és a hófehér vékony felsőmet az arcom mellé húztam, hogy ne fényképezzenek le.

- Mi ez a sok ember?! Miért fényképeznek engem?! - vágy keltő vörös tűsarkújában hátra fordult, de a vaku kamerák fényei közben hunyorogva eltakarta az arcát.

- Tegye az arca mellé a blézerét, ha nem akar benne lenni a holnapi újságokban! - figyelmeztettem, miközben kérdésekkel bombáztak engem. Szegény nőt sokként érte, hogy egy csapat újságíró fényképezőgépekkel az ajtó mellett állt arra várva, hogy szabadulni tudjak. Sziszegve takartam az arcomat, közben fél szemmel láttam, hogy a biztonság őr egy kulcsot forgatott a kezében, majd a falhoz sétált.

- Újságokban?! Miért lennék benne az újságokban?! - az arcát takarva felém fordult, felnézett rám, én pedig vállamat megrántva mosolyogtam. A helyzethez képest jót szórakoztam. Az újságírók értelmetlen és privát kérdéseket tettek fel nekem. Rengeteg kérdés érintette a magánéletemet és a házasságomat, én pedig nagyon magánélet párti voltam, ezért eszembe sem jutott válaszolni nekik. - Maga miatt vannak itt?!

- Én vagyok Nicholas Collins! Mit gondol? - kacsintottam játékosan.

- Már bánom, hogy találkoztam magával! Ajh! Ne már! Nem akarok benne lenni az újságokban! - hisztizett, miközben sokadszorra is végignéztem rajta. Őt meg kell fejtenem. Egyszer. Valamikor.