Késő este a konyhában ültem, miközben fél szemmel Liamet figyeltem, aki mosolyogva nézegette az új videójátékot, amit neki vettem. Nagyon szereti az autókat, ezért más ötlet meg sem fordult a fejemben. - Ez nagyon jó! Köszönöm, anya! - csillogó szemekkel pillantott felém, miközben a táskámba pakoltam. Még nem tudtam, hogy mondjam el neki azt, hogy lesznek olyan éjszakák, amikor nem leszek itthon, ezért csak mosolyogva néztem, hogy összeráncolja szemöldökét. - Hova mész ilyen későn? - mivel tudtam, hogy nem terelhetem a témát, sóhajtva leültem mellé. Kezemmel megsimítottam a haját, majd ajkamat a homlokához érintettem és beszívtam az illatát.

- Anyának dolgozni kell menni - pillantottam a szemébe. - Tudod, hogy én nagyon híres színészekkel dolgozok együtt. Most egy film forgatásán dolgoznak, és én vagyok a stylist. Ez miatt éjszaka is mennem kell dolgozni! Azért mert este forgatnak - a szemébe néztem, közben türelmesen vártam, hogy válaszoljon nekem. Liam a szemöldökét ráncolta, majd széttárta a kezét és szorosan átölelte a hasamat.

- Veled mehetek? - annyira meglepődtem, hogy elnevettem magam, de szapora puszikat nyomtam a homlokára.

- Természetesen nem! Irány az ágy!

- De én veled szeretnék menni, anya!

- Holnap iskola van, kicsim!

- De ma péntek van, anya! - nevette el magát, miközben tudatosult bennem az, hogy tényleg igaza van. - Szeretnék veled menni! És, ha álmos vagyok...akkor...akkor elmegyek valahova aludni!

- Nicholas Collins öltözőjében szerintem nem célszerű aludni - sziszegtem, miközben elgondolkoztam azon, hogy az öltözőjében található kanapé miket élhetett már át...

Liam elmosolyodott, miközben oldalra biccentette a fejét. A tekintete és az aranyos mosolya levett a lábamról, de akkor sem vihetem el magammal egy éjszakai forgatásra.

Este kilenc órakor a kormányra helyeztem a kezem, miközben bekapcsoltam a biztonsági övet. Felvont szemöldökkel és sóhajtva pillantottam oldalra.

- Mehetünk anya - vigyorgott izgatottan.

- Te egy kis ördög vagy - suttogtam sziszegve. - És álmos leszel! Ágyban a helyed - ráncoltam a szemöldököm, miközben az órámra pillantottam.

- Én csak szeretném megnézni a helyet ahol dolgozol - fejét a támlához döntötte, majd oldalra pillantva a sötét tájat fürkészte. Fél szemmel az arcát fürkésztem, miközben sokadszorra is tudatosult bennem, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ő van nekem. A mesterséges megtermékenyítés napján millió gondolat cikázott a fejemben. Vajon milyen személyisége lesz? Fehér lesz a bőre, vagy inkább sötét? Aztán tudatosult bennem, hogy teljesen mindegy, hiszen az én pocakomban fog növekedni kilenc hónapig, és én fogom őt világra hozni. Az első perctől kezdve óvtam és szerettem a kisbabát, aki azon a napon felsírt. Abban a percben tényleg édesanyának éreztem magam. Az első sírásától kezdve ő lett a mindenem, a legfontosabb dolog az életemben. Nem tudom, hogy kinek a természetét örökölte, de egy kincs ez a kisfiú.

- Szép estét! - zavartan helyeztem az asztalra a táskámat, miközben a többiek csapatban ültek az öltözőben. Álmos tekintetek és mogorva arckifejezések néztek vissza ránk, miközben magam mellé húztam a fiamat, aki kíváncsian pillantott szét az öltözőben.

- Ki ez a törpe? - Billy szájához emelte a kávét és belekortyolt az italba. Én a fiam haját simogattam, közben a tekintetemmel Nicholast kerestem, aki nem volt az öltözőben. Még magamon is meglepődtem, hiszen nem kellett volna feltűnnie annak, hogy nem volt a többiek között.

- Ő itt Liam - mosolyogtam a többiekre. - Nem akart otthon maradni! Lehet róla szó, hogy itt marad a forgatás ideje alatt? - a smink táskámhoz léptem, de ekkor Liam mellém állt.

- Én nézni szeretném anya! - mielőtt válaszolhattam volna, valaki belépett az öltözőbe.

- Szó sem lehet róla - mindenki a jól ismert hang felé pillantott, miközben végig néztem Nicholas felháborítóan tökéletes öltözékén. Kijelentésére mindenki lesütötte a szemét, hiszen legbelül tudtuk, hogy miért tiltakozott. Tizenhét évvel ezelőtt vesztette életét egy híres színész, akit egy egész világ gyászolt. Nicholas Collins kisfiú volt, mikor édesapja elhunyt. Részleteket nem tudtam, hiszen hétpecsétes titokként őrizték azon a napon történteket, de annyi kiszivárgott az újságíróktól, hogy Nicholas is az épületben volt, amikor az édesapja elhunyt a forgatáson. A csapattagjain láttam, hogy szomorúak lettek, hiszen Nicholas Collins édesapja, valóban tehetséges és óriási színész volt. Oscar díjakat és elismerést nyert minden évbe. Különleges bulira és partikra hívták meg. Gyakran adományozott társaságoknak és otthonoknak. Mindenki szerette és tisztelte. Nicholas édesapja olyan volt régen, mint most Vin Diesel vagy Jason Statham. A legjobb színészek közé tartozott, a legjobb személyiséggel és természettel rendelkezett. - A fiú inkább maradjon itt! Gyere ide, kicsim! - annyira meglepődtem, hogy a lábam a földbe gyökerezett. Nicholas mosolyogva magához hívta a fiamat, a meglepő pedig az, hogy Liam szó nélkül megindul felé. Mi a... Nagyokat pislogva néztem, hogy ketten helyet foglalnak a kanapén, majd Nicholas előveszi a telefonját a farzsebéből. - Szereted az autós játékokat? - mosolyogva nézte Liam arcát, aki Nicholas szemébe nézett.

- Naná! Mutatsz egyet? - mielőtt Nicholas válaszolt volna, az egyik színész elnevette magát.

- A fiad is lehetne! - kijelentésére a többiek felnevettek, majd Billy összecsapta a kezét, jelezve, hogy idő van, de én még mindig Nicholast és Liamat fürkésztem. Volt valami kettőjük között, ami egyre láthatóbb lett. Nem tudtam eldönteni, hogy egyszerűen csak jól kijönnek egymással, vagy van valami különösebb oka is. Úgy ültek egymás mellett, mintha régóta ismerték volna egymást. A vállaik összeértek, miközben Liam átvette Nicholas drága telefonját és elindította egy autós játékot. Miután Nicholas megbizonyosodott arról, hogy Liam lefoglalta magát, mélyen a szemembe nézett és teljes testtel megindult felém. Én oldalra pillantottam, majd hátat fordítottam neki, hogy kipakoljak a fekete táskámból. Pakolás közben éreztem Nicholas jelenlétét, ezért a szívem hevesebben vert, az arcom is kipirult. Éreztem az illatát, ami egyedi és vonzó volt. Közelebb hajolt hozzám, az arca közel volt az arcomhoz. Csak egy pillanatra néztem a szemébe, de elvesztem tekintete csillogásában. Most már értem, hogy ez a pasi miért kap meg minden nőt. Azért mert nehéz neki ellenállni.

- Látja? - suttogta mélyen a szemembe nézve. - Így kell lefoglalni a gyerekeket - mivel az intim közelsége hatással volt rám, bár tagadni akartam, úgy gondoltam, hogy terelem a témát.

- Talán magának is van gyereke? - a kérdés butaság volt, hiszen Nicholas Collins élete nyitott könyv. Kilenc évvel ezelőtt elvált a feleségétől, azóta szingli nőcsábászként élvezi az életet. Nők, szex, forgatás, alkohol, szex...a legfontosabb dolgok Nicholas Collins életében. Ő az a fajta pasi, akiért minden nő odáig van. Egyszerűen azért mert jóképű, magas és kifejezetten tökéletes idomokkal rendelkezik. Bevallom nekem is nehezemre esik ellenállni a barna szem csillogásának, hiszen imádom a barna szemű pasikat. Vonzó és mély érzelmekről árulkodnak, de Nicholas Collins tiltott zóna. Nem akarok még egy pasit, aki összetöri a szívemet aztán lelép, minta mi sem történt volna. Annak a korszaknak is vége.

- Nincsen gyerekem - nézett végig rajtam, majd nyelvével megnyalta felső fogait. - Várom a közös munkát!

- Ne merjem flörtölni velem a fiam előtt! - mutatóujjamat feltettem és egyenesen a mellkasához helyeztem. A mozdulatot egyszerre végig néztük, miközben fél szemmel a fiamra pillantottam, aki nyelve hegyét kicsúsztatta ajkai között és koncentrált a játékra. - Magának ez csak egy játék! - suttogtam a fejemet rázva. - De szeretném elmondani, hogy én immunis vagyok a szemére meg...meg a mosolyára és a ...többire - vettem el az ujjam sziszegve, miközben a nyakát fürkésztem. Tökéletes bőre volt.

- Én nem így látom - helyezte hátra a kezét, majd vigyorogva Liam felé fordult. - Tetszik a játék, Liam?

- Nagyon klassz! De egy kicsit nehéz - pillantott egyenesen felénk. Néztem ahogy egymásra néznek, ahogy egymás tekintetébe fúrják a pillantásaikat. - Más játék is van rajta?

- Persze, hogy van! Megmutatom, hogy melyik az!

- Na nyomás kifelé! Legyél jó, kicsim! Maradj itt! - mielőtt kiléptünk volna az ajtón, Nicholas megfogta az ajtófélfát és sziszegve pillantott Limara.

- Nyugodtan maradhat nálad a telefonom, viszont khm...van az a kék és lila színű alkalmazás! Az emberek ott szoktak beszélgetni egymással! Oda semmiképp ne lépj be! - összeráncolt szemöldökkel pillantottam rá.

- Messengernek hívják, kicsim - suttogtam, miközben Liam bólogatott.

- És van egy citromsárga szellem is! Az kifejezetten tiltott zóna neked! - kacsintott vörös arccal.

- Undorító - suttogtam, majd kitoltam Nicholast a vállánál fogva, aki azt mondogatta, hogy érdekesnek találja, hogy mindig keresem a testi érintkezést. Miért van az, hogy a viselkedése kezdi elcsavarni a fejem? Hogy bármit csinál, az szórakoztató és vonzó? Hogy hiába beképzelt és arrogáns, miközben ott van a másik stílusa, ami gondoskodó és vonzó?

Miért ismertem meg Nicholas Collinst?!