Felkaptam a fejem, amikor nyílt a bejárati ajtó és Piao, az ügyvédem lépett be rajta. Végignéztem a japán férfin, aki a nyaralásról jött vissza, hiszen hawaii mintás pólót és szalma kalapot viselt. Mikor mellém lépett, szúrós tekintettel fürkészte az arcomat, majd hirtelen felém nyújtotta a kezét, és így szólt: - Fogd meg a söröm - miután a kezembe nyomta a doboz sört, a bőröndjét a fehér kanapé mellé helyezte, majd fújtatva leült mellém. Kérdőn pillantottam a legjobb barátomra, aki egyben az ügyvédem is volt. Az első ötletem az volt, hogy felhívom azzal az ürüggyel, hogy még ma repüljön haza, mert nagy gáz van. Arra viszont nem számítottam, hogy Piao szó szerint értelmezi a kérdésem és három órán belül haza repült. - Az első kérdésem az lenne, hogy barátra vagy inkább ügyvédre van szükséged? - mogyoróbarna szemével felém pillantott, miközben levette fejéről a szalmakalapot és az üvegasztalra helyezte. Miközben a fekete hajába túrt, addig sóhajtva összefontam a kezem a tarkómon. Piao teljes mértékben japán származású. A szülei japánban, Tokióban élnek, míg ő nálunk végzett az egyetemen szerzett diplomát, megismert egy gyönyörű nőt, végül itt maradt Hollywoodban.

- Mindkettőre - sziszegtem, mire összehúzta a szemét.

- Akkor nagy a baj - sóhajtotta, miközben az arcomat fürkészte, jelezve, hogy magyarázatot vár tőlem. - Valami nő van a dologban? Felcsináltad? - a fejemet rázva tiltakoztam, aztán a szemébe nézve bólintottam.- Tehát azt mondod, hogy nem a tiéd a gyerek?

- Nem az enyém! - mutattam magamra, miközben a hajamba túrtam. - Minden szeretőmmel gumit használtam, oké? - tártam szét a kezem. - Profi vagyok benne! Nem követek el ilyen baleseteket - suttogtam, miközben Jennára gondoltam. Soha nem felejtem el az arcát, a hatalmas könnyeket a szemében, amikor megpillantotta Bethany kezében tartott ultrahang képet. A szívem szakadt meg, hogy sírni láttam őt. A napok alatt tudatosult bennem az, hogy jennát mindenkinél jobban szeretem. A fájdalma átragadt rám.

- Ha ezt mondod, akkor biztos, hogy így van - vette a kezébe a sört. - A nő szentül megvan győződve arról, hogy tőled van a gyerek? - kérdezte szakmai hozzáértéssel, hiszen éreztem, hogy ő jobban a dolgok mögé lát mint én. Apró információkból is képes kitenni a lényeget, összerakni a kirakóst és logikus magyarázatot, illetve menekülő utat keresni.

- Igen! De mi van ha csak pénzt akar tőlem? - húzta össze a szemem, miközben Piaro bólintva egyetértett velem.

- Nincsen kizárva! A baj csak az, hogy amíg nem születik meg a gyerek, állíthatja azt, hogy a tiéd, mert te nem tudod bizonyítani azt, hogy nem! - sziszegte, mire tenyerembe temettem az arcomat.

- Nekem nincsen erre kilenc hónapom! Most kell bizonyítanom, hogy nem az enyém! - suttogtam, miközben előre pillantottam. - Szeretek valakit!

- Tudom! Az internet tele van a képeitekkel! Nagyon aranyosak vagytok együtt! Az a nő pedig...fhú...minden eddigi szeretődet felülmúlja - nézett végig rajtam, majd a combomra csapott. - Szarban vagy!

- Ezt én is tudom - pillantottam a szemébe, majd kivettem a kezéből a sört és beleittam, de az első korty után fintorogva adtam vissza a kezébe. - Milyen sör ez?

- Görög!

- Hogy engedték meg, hogy elvidd a gépre? - ekkor Piero huncut módon a plafon felé kezdte húzogatni a szemöldökét. A viselkedése nevetésre késztetett, ezért a fejemet rázva előre pillantottam, miközben oldalra biccentettem a fejem. - Egyébként jó volt a nyaralás?

- Persze, hogy igen!

- Sajnálom, hogy haza rángattalak!

- Ne sajnáld, mert elég gáz a dolog - dőlt hátra a kanapén. - Híres ember vagy Nicholas! Sajnos könnyebb célpont is! Oda kell figyelni a jó hírnevedre! A lényeg, hogy ez a hazugság ne lásson napvilágot - csóválta a fejét. - Ha nyilvánosság elé kerülne, akkor szétszedne a sajtó média! Talán a pályafutásod is rámenne - motyogta, mire elnevettem magam.

- De honnan tudjam, hogy mi Bethany célja? - fújtam ki magam fáradtan.

- Figyelj! - fordult velem szembe. - Azt állítja, hogy tiéd a gyerek, de te megvagy győződve arról, hogy nem! A filmekben sok ilyen láttam, és azt hiszem, hogy megtalálhatjuk a gyenge pontját! Találkozz vele! Tudd meg, hogy mit akar!

- Bárki bármikor lefotózhat vele! Tudod, hogy egy egyszerű kép mennyi pletykát és találgatást indíthat el? - fújtam ki magam feszülten, miközben Piero együttérzően bólintva.

- Akkor igyál sört - nyújtotta át az alkoholt.

- Szar íze van!

- Ne fikázd a görög kultúrát, inkább igyál! - erősködött, mire fintorogva beleittam a sörbe.

Miután Piero elment, a gondolataim zakatoltak. Öt percet nem tudtam ülni, ezért úgy gondoltam, hogy elmegyek Jennához. Nem érdekel Bethany és a hülye hazugsága, miközben ott van a szerelmem, akinek összetörtem a szívét. Bár minden akaratomon kívül történt, csak sodródtam az árral, mégis úgy éreztem, hogy beszélnem kell Jennával a történtekről. Tudom, hogy szeret engem. Ha szeret, akkor próbál hinni nekem. Ha próbál hinni, akkor könnyebben felejt. Nem tehetem tönkre a kapcsolatunkat, nem engedhetem el, ezt a nőt.

Este tíz órakor szomorúan nyomtam a csengőt. Öt perce ezt csináltam, de se Jenna, se Liam nem nyitott nekem ajtót. - Jenna! - suttogtam, homlokomat az ajtónak támasztva. - Nyisd ki, kérlek - helyeztem kezem az ajtó felületére. - Tudom, hogy hallasz - folytattam, miközben kattant a zár, és Jenna nyitott nekem ajtót. Annyira megkönnyebbültem, hogy mosolyogva közelebb akartam lépni, de az ajtót nem nyitotta ki jobban. - Jenna...

- Menj el, Nicholas - suttogta, miközben jobban magára húzta a bordó selyem köntöst. Végig néztem rajta, miközben tudatosult bennem, hogy ma este is káprázatosan gyönyörű volt.

- Fontos vagy nekem, Jenna! Szerinted itt lennék, ha nem így lenne? - biccentettem oldalra a fejem, miközben sóhajtva megrázta a fejét. - Hazugság - suttogtam mélyen a szemébe nézve. - Én mondom neked, hogy hazugság - mutattam a szívemre, mire jobban kinyitotta az ajtót, majd feltette a mutatóujját, jelezve, hogy maradjak csendben.

- Ott volt a kezében az ultrahang kép! Láttam!

- Igen! Ott volt egy kép! - ráncoltam a szemöldökömet. - De nem az enyém a gyerek! Tudom!

- Honnan? Hm? - nevette el magát, majd végig nézett rajtam. Képtelen vagyok elmondani neki azt, amit Pieronak, ezért csak széttártam a kezem. - Nem tudod bizonyítani, hogy nem a tiéd!

- És ő sem tudja bizonyítani, hogy az enyém! Érted? - suttogtam, miközben közelebb léptem hozzá, hogy legalább az illatát érezhessem. - Tudom, hogy ez most nehéz, bébi - vettem a bátorságot, hogy a füle mögé tűrjek egy kósza hajtincset. Jenna lehunyta a szemét a mozdulat közben, ezért lehajoltam hozzá. - Bíznod kell bennem - suttogtam az ajkaira. - Ez az első akadály, amibe a kapcsolatunk ütközik - fürkésztem a puha ajkát.

- Ez egy nehéz akadály - fürkészte az ajkamat, mire elmosolyodtam.

- Szerelmes vagy belém, Jenna? - biccentettem oldalra a fejem, majd lehunyt szemmel loptam tőle egy apró csókot. Az ajkunk csak egy picit ért egymáshoz, mert elhajoltam, hogy a szemébe tudjak nézni. - Mert én teljesen beléd vagyok zúgva! - csóváltam a fejem, miközben hüvelykujjammal az ajkát érintettem. Jenna lehunyta a szemét, majd mosolyra húzta az ajkát.

- Akkor is haragszok rád!

- Pedig semmit nem követtem el! - fürkésztem az arcát, mire oldalra biccentette a fejét. A válla mellett a kanapé felé pillantottam, majd miután tudatosult benne, hogy mit akarok, nevetve feltette a kezét.

- Nem! Ó, nem! - kuncogott.

- Pedig megmondom őszintén, hogy ez a selyem köntös nem sokat takar - néztem a meztelen combját. - Felkeltette a fantáziámat - suttogtam, mire Jenna az arcomat fürkészte.

- Tényleg te vagy az... - suttogta, mire kérdőn ráncoltam a szemöldökömet. Ebben a pillanatban nem tudtam, hogy mire gondolt. Jobban érdekelt az, hogy magamévá tegyem ezt a nőt.

- Igen! Én vagyok Nicholas Collins, a híres hollywoodi színész! És én most leveszem magáról ezt a rövid fehérneműt, kedves Jenna Gomez - az egyik karommal átkaroltam a derekát, majd lehajoltam hozzá és az ajkára tapasztottam a számat. Ebben a pillanatban nem volt megállás. Jenna végig simította a hátamat, majd megfogta a pólóm szélét és végig húzta a testemen. Végig futott rajtam a borzongás, a nadrágomban már feszült a férfiasságom. Nem csak a szexre vágytam. Erre a nőre vágytam. Minden porcikáját magaménak akartam. Teljesen. Mindennél jobban vágytam arra, hogy benne legyek, ezért a pólót a padlóra dobtam, majd bátran végig simítottam a selyem anyagba rejtett fenekét. - Emlékszel, hogy mit súgtam az első szeretkezésünk előtt? - hajoltam a füléhez, miközben a mellkasomat puszilva vörös arccal elnevette magát. Kezemmel a fenekébe markoltam, közben egy halk nyögés hagyta el az ajkát. Láttam rajta, hogy annyira kíván engem, mint én őt.

- Ne emlékeztess rá! - ekkor mélyen a szemembe nézett, majd szinte lassított felvételben láttam, hogy a szemembe nézve kikapcsolja az övemet és lehúzta a sliccemet. A fejemet ráztam, kezemet a vállára helyeztem. Elvarázsolt ennek a nőnek a szépsége és a szenvedély, amit felém sugárzott. De, hogy itt a nappali közepén letérdel elém, hogy a szájába vegyen...na az minden képzeletem felülmúlná.

- Eddig tetszik - suttogtam, mire lehúzta a sliccem, majd a fenekemnél fogva le akarta húzni a nadrágot, de ekkor váratlan dolog történt. Szinte lassított felvételben láttam, hogy Liam lesétál a lépcsőn, majd megáll az első foknál. Ekkor több dolog is történt. Liam a szeme elé helyezte a kezét, én pedig felhúztam Jennát, aki vörös arccal megpördült a tengelye körül. Égett az arcom, de boldogan vigyorogtam. Ez van.

- Te jó ég... - suttogta Jenna, miközben lehajoltam, hogy felvegyem a pólómat a padlóról. - Liam! Életem! Jaj nekem!

- Most már elmondhatod neki az egyik dolgot, hogy mire tudja használni azt, ami a lába között van - vigyorogtam, miközben Jenna gyilkos pillantásokkal ajándékozott. - Én is boldogan használtam volna - motyogtam halkan, miközben magamra húztam a pólót.

- Soha nem láttam még ilyet - suttogta Liam vörös arccal.

- De hát nem láttál semmit! Nem t... nem történt semmi - próbált Jenna magyarázkodni, de Liam még mindig a szemére szorította a kezét.

- Én csak inni jöttem le - suttogta Liam, miközben megtámasztottam magam a kanapé szélén és vigyorogva néztem a fiúra, aki vörös arccal a konyhába futott.

Ebben a pillanatban teljes szívből bántam azt, hogy Liam nem hozzám tartozik.