Mosolyogva helyeztem a csokor rózsát a vázába, miközben megigazítottam a hófehér dísz csomagolását. Mivel senki nem volt a nappaliban, elpirulva hajoltam a szirmok közé, majd beleszimatoltam alig érezhető illatába. Elpirulva igazítottam meg, miközben magam előtt mozgást észleltem, ezért felkaptam a fejem. Nicholas Collins sétált felém, ezért próbáltam természetesen viselkedni. Azt hiszem, hogy természetessé vált az, hogy az otthonomban látom őt. Liam a kezdetektől ragaszkodik hozzá, ami azért meglepő, mert nehezen barátkozik. Örültem annak, hogy Liam kedveli Nicholast, de nem tudtam eldönteni, hogy mi van köztünk. A barátság és a szerelem szélén álltunk. A saját érzéseimben sem voltam biztos, Nicholas pedig egy útvesztő volt a számomra. Nem akartam teljesen fejet ugrani a szerelembe, hiszen nem tudtam, hogy ő mit érez. Abban biztos voltam, hogy fontos szerepet tölt be az életemben. A tóparton felnyitotta a szemem arra, hogy vágyunk egymásra, szinte éhezünk a másik érintésére. Lehetetlen, hogy ez csak a vágyról szóljon. Volt valami őszinte az érintésében, a hangjában, ami alátámasztja azt, hogy nem csak a vágy beszél belőlünk. Ez több volt testi vágyakozás nál, de kevesebb a szerelemnél. - Tetszik? - mellém lépett, a karja óvatosan súrolta a bőrömet. A meleg érintése miatt elmosolyodtam, miközben a gesztenye barna szemébe néztem. Nem válaszoltam, csak óvatosan bólintottam egyet. Mindig megfordul a fejemben, hogy vigyázzak Nicholas Collinssal, de attól tartok, hogy ezzel már elkéstem. Önkéntelenül is ragaszkodni kezdtem hozzá. Hiába szeretnék tenni ellene, hiába akartam távolságot tartani, Nicholas Collins elrabolta a szívemet. A kérdés már csak az, hogy mi a célja vele.

- Gyönyörűek! Meglepett az ajándékával - ekkor felé fordultam, majd végig néztem rajta. Nicholas nem csípte ki magát, de egy fehér elegáns inget és egy fekete térdig érő nadrágot viselt. Az édes illata az orromba szökött. Ilyenkor tudatosul bennem az, hogy vágyok az illatára, hogy imádom és bárhol felismerném.

- A köztünk történtek után úgy gondoltam, hogy illő lenne vennem magának egy csokor rózsát - ekkor a rózsákra pillantott, majd vissza rám. - Jenna - kezdte, miközben felkészítettem magam arra, hogy most vagy csalódni fogok, vagy boldog leszek. A kettő közül valamelyik, és Nicholas fogja eldönteni, hogy mit csinál a szívemmel. - Hatással van rám - sóhajtotta, mire felvontam a szemöldökömet. - Nem tudom megmagyarázni, hogy ez mi köztünk - mutatott kettőnkre. - De mit szólna ahhoz, hogy ha jobban megismernénk egymást? - nézett mélyen a szemembe. - Tudom, hogy nem átlagos pasi vagyok, de szerintem ezt már tapasztalta - annyira aranyos volt, miközben magyarázkodni próbált, hogy legszívesebben magamhoz húztam volna és szorosan átöleltem volna. Mert vágytam az ölelésére.

- Tapasztaltam, hogy magán nehéz kiigazodni, Mr. Collins - biccentettem oldalra a fejem, miközben a többiek kint ültek az asztalnál. Liam apával beszélgetett, anya pedig képeket készített róluk. Egy utolsó pillantást vetettem feléjük, majd közelebb léptem Nicholashoz, aki megrészegülve fürkészte az ajkamat. - Csak ígérje meg, hogy szándékosan nem fog bántani - a fülem mögé tűrtem egy tincsemet, miközben a szavakat kerestem.

- Ezt megígérhetem - ekkor megfogta a kezem és egyenesen a szíve fölé helyezte. Megrészegülve érzékeltem a teste melegét, szembesültem a vággyal és az érzéssel amit kiváltott belőlem. - Azért, mert a mi történetünk nyolc évvel ezelőtt kezdődött, igaz? - halkan elnevette magát, miközben vissza emlékeztem a napra, amikor a forgóajtóban ragadtam Nicholassal. - Holnap forgatni fogunk - suttogta. - De utána eljönne velem a csillagomhoz? - annyira meglepődtem, hogy hirtelen nem tudtam mit mondani, csak nagy szemekkel fürkésztem az arcát. Mosolyogva néztem, hogy türelmesen a válaszomat várja, közben mélyen a szemembe néz. - Mármint a hírességek sétányára gondoltam - folytatta, miközben határozottan bólintottam.

- Akkor ez egy randi lesz? - suttogtam óvatos mosolyra húzva az ajkam. Nicholas sóhajtott, majd a fejem felett előre pillantott. - Tényleg elvinne a csillagjához? Egy nagyon romantikusan hangzik - ráztam a fejem elérzékenyülve. Elképzeltem magunkat késő este ott a hírességek sétányán. Talán egy csók is elcsattanhat kettőnk között. Már most kíváncsi lettem az este miatt.

- Valahol el kell kezdeni!

- Ezek szerint akkor nem ágyba szeretne vinni - kijelentésemre Nicholas elnevette magát, majd széttárta a kezét.

- Megmondom őszintén, hogy az is a céljaim közé tartozik, de - ekkor feltette a kezét, miközben felsóhajtottam. - Akkor már minden más lesz - nézett végig rajtam, majd a torkát köszörülve előre pillantott. - Liam csodálatos fiú - suttogta, miközben bólintva egyetértettem vele.

- Igen - mosolyogtam, majd megfordultam, hogy rálátást kapjak Liamre.

- Akkor fogant meg, amikor találkoztunk a kórházban? - kérdezte kíváncsian, mire bólintottam.

- Életem legszebb napja volt - vontam fel a szemöldökömet, mire Nicholas tarkójára helyezte a kezét és elnevette magát.

- Azon a napon a feleségem hímivarsejt vizsgálatra küldött mert szentül meg volt győződve arról, hogy miattam nem tud teherbe esni - annyira meglepődtem, hogy mozdulatlanul fürkésztem az arcát, majd sziszegve megráztam a fejem.

- Ez megalázó, Mr. Collins - nem tudtam visszafojtani a kuncogást, ezért a szám elé helyeztem a kezem, hogy ne lássa rajtam azt, hogy jól szórakozok. - De gondolom minden rendben volt, nem? - kérdeztem, mire kihúzta magát, kezével megdörzsölte a halántékát és fehér mosollyal az arcán elnevette magát.

- Minden büszkeségem oda lett, de igen - pislogott nagyokat, miközben tudatosult bennem, hogy valószínűleg nem volt kellemes egy vizsgáló pohárba ürítenie. - Mindegy, Jenna! Nem tudom, hogy miért meséltem el, jesszus - a hajába túrt, miközben szerelmesen figyeltem minden mozdulatát.

Este Nicholas az ajtóban állt és mosolyogva köszönt el Liamtől, aki megköszönte, hogy videójátékozott vele. Sokszor megfordul a fejemben, hogy ők ketten mennyire hasonlítanak. Elképesztő köztük a hasonlóság, bár tudom, hogy semmi közük egymáshoz, mégis gyönyörűek együtt. - Jól éreztem magam, Nicholas bácsi - Liam szégyenlősen helyezte hátra a kezét, miközben Nicholas a farzsebébe csúsztatta a kocsikulcsot.

- Én is jól éreztem magam - suttogta, majd kicsit közelebb hajolt Liamhez. Fél szemmel felém pillantott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik. - Liam! Milyen csokit szeret a mami? - elpirultam, hiszen direkt úgy kérdezte, hogy én is jól halljam. Miközben Liam válaszolt, addig Nicholas csak engem figyelt. Elképesztő, hogy amit eddig gondoltam róla, az téves. Még mindig alig hiszem el, hogy megmutatta az igazi énjét. - Akkor megbeszéltük, nagyfiú! - borzolta meg Liam arcát, miközben apa sétált felénk egy doboz sörrel a kezében. Liam anyához futott, ezért ott maradtunk hárman az ajtóban. Kíváncsian fürkésztem Nicholast, aki a hajába túrt, megigazította pár tincsét, majd felvont szemöldökkel apa felé fordult.

- Nagyon örültem, Nicholas! - apa mély hangon szólalt meg, a doboz sört a magasba emelte, így mondott köszönetet Nicholasnak, aki csak bólintott, majd egyenesen felém nézett.

- Találkozunk még, Jenna - suttogta, mire mosolyra húztam az ajkam, de apa még nem akarta elengedni Nicholast. Az öregem felvont szemöldökkel közelebb lépett hozzá, ezért én is automatikusan közelítettem Nicholashoz.

- Ne haragudj a faragatlan stílusom miatt! - kezdte apa, mire a vállára helyeztem a kezem.

- Apa régen rendőr volt! A legjobb a városban - suttogtam büszkén, miközben Nicholas a torkát köszörülte. - Ezért ilyen a stílusa! De szuper rendőr volt! - ekkor Nicholas egyenesen a kezét nyújtotta apának, majd így szólt:

- Egy pillanatra sem kételkedtem ebben - suttogta és mélyen apa szemébe nézett, aki elfogadta Nicholas kezét.

________________________

Hali! Azt szeretném kérdezni, hogy nem tetszik nektek a történet?

Arra lettem figyelmes, hogy nagyon kevés visszajelzés érkezik a részekre. Általában mindig ugyanaz a két ember ír nekem visszajelzést 😟 nekem ez azért esik rosszul, mert munka mellett nehéz még ezzel a történettel is foglalkozni és bármennyire igyekszek, nagyon kevés visszajelzést kapok rá. Köszönöm annak az egy - két embernek, hogy kommentelnek, nagyon jól esik. Én még szeretnék kitartani a történet mellett, de ha azt látom, hogy nincsen rá annyira érdeklődés akkor sajnos félbe fogom hagyni, mert ahogy említettem, munka mellett nekem ez nem egyszerű, mert fáradt vagyok, stb. Csak egy kis visszajelzést kérek tőletek a történettel kapcsolatban, mert így, hogy mindig csak az az egy - két ember jelez vissza, tényleg nem tudom eldönteni, hogy megéri e foglalkoznom a történettel. Nem tudok mindennap írni, ezért egy nap több részt is szoktam hozni, de hiába mert szintén nem kapok visszajelzéseket csak attól az egy -két embertől. Ez miatt sajnos egyre jobban elmegy a kedvem az írástól, mert egyszerűen nem kapok a részekre véleményeket. Sajnálom, hogy ezt így nyiltan kimondom, de egy író akkor élvezi az írást, ha látja az olvasóin a lelkesedést, de sajnos én itt ezt nem látom :( És ha nem kapok pozitív visszajelzéseket, így én sem fogok igyekezni a történettel. Sajnálom, de szerintem én próbálok aktív lenni. Terveim szerint fogok foglalkozni a történettel aztán meglátom, hogy a közel jövőben mennyire éri meg így fovább foglalkoznom az írással és további könyveket hozni majd. További szép napot!