Nicholas Collins napok óta nem jelentkezett. Ez miatt szomorú és kifejezetten csalódott voltam. Magamnak ártottam azzal, hogy közel engedtem a szívemhez, hogy engedtem a csábításnak. Végül azon kaptam magam, hogy lelépett. Az okát nem tudtam, hogy miért nem jelentkezik. Viszont kifejezetten haragudtam magamra. Buta voltam, hogy hittem Nicholas Collinsnak. Az elején tudtam, hogy Nicholas nem mindennapi pasi, hogy ő nem éri be egy nővel. Emellett engedtem, hogy érzéseket váltson ki belőlem, hogy közel kerüljön a szívemhez. Most úgy érzem, hogy apró darabokra törte a szívem. A kezdetek kezdetén megmutatta, hogy milyen nőcsábász is tud lenni. Aztán valami változott. Kialakult köztünk egy szenvedélyes kapcsolat, ami túl kevés volt a szerelemhez, de túlságosan sok volt barátsághoz. És most itt vagyok egyedül, miközben azon gondolkozok, hogy mit csinál, kivel van, vajon ő is gondol rám? Nem ilyen vagyok. Egy erős független nő vagyok, de Nicholas Collins ledöntötte az erődítményt és közel férkőzött hozzám. A védekezés helyett hittem benne, hittem kettőnkben. A szívem apró darabja még mindig vágyakozik rá, de az eszem már mérföldekre jár Nicholastól és a szívétől. Ez az ellentmondás teljesen összezavart, de idővel jobban leszek. Egy dolgot megtanultam a pár nap alatt, amit egyedül töltöttem: Soha nem szabad hinni Nicholas Collinsnak, mert a végén úgy is az lesz, hogy faképnél hagy. Talán mindig is ezt csinálta a nőkkel. Szórakozott velük, aztán miután megunta őket, egyszerűen csak lelépett. Én pedig túlságosan naiv voltam ahhoz, hogy leállítsam őt. Ez van. Belezúgtam egy olyan emberbe, akibe nem lett volna szabad. Nicholas Collins és a gyönyörű gesztenyebarna szeme menjen a picsába!

- Gyere manó! Te is izgatott vagy? - előre hajoltam, majd megigazítottam Liam fehér pólóját. - Végre láthatod a papát és a mamát! Hosszú volt ez a nyaralás, igaz? - hatalmat puszit nyomtam a fejére, majd ujjaimmal megigazítottam a haját. Eredetileg sütögetni fogunk szalonnát és virslit. Mikor utoljára beszéltem anyuékkal, azt mesélték, hogy beugrottak egy boltba paradicsomot, jégkrémet és zöldségeket venni. Ebéd előtt csak a konyhát készítettem elő, a tányérokat kipakoltam, a grillsütőt pedig a teraszra helyeztem.

- Már nagyon hiányzik a mama és a papa - a kanapéra ült, miközben csengettek. - Itt vannak! Végre! Végre! - a képregényt oldalra dobta, majd az ajtóhoz futott. Amint Liam kinyitotta az ajtót, apa és anya mosolyogva magukhoz ölelték őt. Látszott rajtuk, hogy nyaralásból jöttek haza, hiszen bőrük szép aranybarnára sült. Fél szemmel felém pillantottak, majd puszit küldtek nekem. - Papa! - Liam apa nyakába ugrott, aki lassan ölelte magához. Apa arcán nevető ráncok jelentek meg, csillogó szeme alatt pedig összefutottak a ráncok. Kezével néha beletúrt az ősz hajába, pálmafa mintás ingjét pedig megigazította.

- Gyönyörű az én unokám! Mutasd magad, nagyfiú! - kicsit eltolta magától Liamet, hogy a szemébe tudjon nézni. - Milyen jóképű gyerek lettél, hallod e? - nyomott egy puszit az arcára, majd széttárta a kezét és megindult felém. - Szia kicsim!

- Apa! - magamhoz öleltem és jobbra balra ácsorogva kerestem az egyensúlyt. - Milyen volt a nyaralás? - öleltem magamhoz anyát is, aki puszikkal halmozta el az arcomat.

- Tökéletes volt, kicsim! - fehér táskáját a konyhapultra helyezte, majd hátra túrta barna haja pár tincsét. - Hogy vagytok? Minden oké? - kifújta magát, jelezve, hogy melege van. Bekapcsoltam a légkondit, majd leültem egy székre és mosolyogva bólogattam.

- Minden szuper anya! Már nagyon vártunk titeket haza! - simítottam meg anyukám vállát, aki ajkát beharapva a fülemhez hajolt.

- Kérlek szépen, mondd azt, hogy már nem vagy szingli - tehetetlenül is elnevettem, pedig nem volt hangulatom a szórakozáshoz. Önkéntelenül is Nicholasra gondoltam, aki feltehetőleg élvezte az életet. - Vagy igen? - sziszegte halkan.- Pedig olyan gyönyörű vagy, kicsim!

- Csak egy hónapra mentünk el, asszony! Hagyd őt békén! - legyintett apa, majd leült Liam mellé a kanapéra. Apa haja már őszült, a borostája is fehér volt. Ettől függetlenül nagyon jól tartotta magát. Fittnek és egészségesnek tűnt. - Hogy van az én kis unokám? - simogatta apa Liam haját. Ekkor Liam felém pillantott.

- Anya! Ebéd előtt ehetek jégkrémet? - hátra túrtam a hullámos hajamat, majd széttártam a kezem, jelezve, hogy nem szeretnék ellenkezni, de igent sem akarok mondani.

- Hát ha ad a mama, akkor felőlem, igen! - csúsztam ki a felelősség alól, miközben anya vigyorogva nézett végig rajtam.

- Gyere szépségem! Adok egy finom csokis fagyit! - anya a méhűtőhőz hívta Liamet, aki izgatottan sétált anya mellé. Miközben Liam egy székre ült, addig anya megmutatta neki, hogy milyen jégkrémet vannak a fehér dobozban. Ketten maradtam apával, aki fürkésző tekintettel figyelte az arcomat. Én csak mosolyogtam, mert jól ismertem őt.

- Nagyon szépen neveled - rázta meg a fejét, miközben összefonta maga előtt a kezét. - Ez az élő példa arra, hogy egyedül is lehet nevelni egy gyereket - lesütöttem a szemem, majd a hosszú virágmintás szoknyámat piszkáltam.

- Azért minden más lenne, ha lenne apukája! Valahol biztos van - néztem apa szemébe, aki egy kis idő után bólintott. - De nálunk ez nem téma - mosolyogtam, majd a fejemet rázva témát váltottam. - Inkább mesélj! Milyen volt a nyaralás?

- Milyen lett volna? Isteni! - kuncogott. - Ráfért az öregedre a lazítás! - fürkészte anyát, aki Liammel evett jégkrémet. - Az anyád még mindig elképesztő!

Apának mindig is arany szíve volt. Ő volt az élő példa arra, hogy létezik az igaz szerelem. Hosszú évek óta szereti anyát, és mindent megtesz a boldogsága érdekében. Régen mindig olyan szerelemre vágytam, amilyen az övék. Erős, kiegyensúlyozott és minden akadályt legyőz. A sors nekem nem ilyen jövőt írt, de mindig hálát adok azért, hogy ők ketten annyi év után is önzetlenül szeretik egymást. Miközben apa mellett ültem, rezgett a telefonom, ezért felnyitottam. Miután elolvastam a beérkező üzenetemet, elfordultam, hogy apa ne lássa rajtam a vigyorgást. Nicholas Collins két üzenetet írt nekem. - Ó te jó ég... - úgy rejtettem el a készüléket, mintha kisgyerek lennék. Fél szemmel figyeltem apát, aki összeráncolt szemöldökkel fürkészett engem. Az arcom vörös színre pirult, ezért felálltam és hátat fordítottam nekik, miközben boldogan elolvastam Nicholas üzenetét.

12:21 Nicholas

Kedves Jenna! Sajnálom, hogy napok óta nem jelentkeztem, de sok dolog jött, amit muszáj volt elintéznem! Sokat gondoltam magára! Van kedve találkozni velem?

12: 24 Jenna

Már azt hittem, hogy elfelejtett engem! Szereti a grill kolbászt és szalonnát?

12: 25 Nicholas

Azt minden amerikai szereti! Találkozunk magánál? :D

12: 26 Jenna

Készüljön fel arra, hogy nem ketten leszünk, Nicholas! Ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a továbbiakban hanyagolja a perverz beszólásait! :D

12: 27 Nicholas

A szokások rabja vagyok, sajnálom Jenna!

12: 28 Jenna

Na majd meglátjuk, hogy mennyire lesz nagy szája, amikor találkozni fog az apámmal!

12: 31 Nicholas

Ez most kifejezetten nyugtalanít! :D Akkor magánál találkozunk!

12: 32 Jenna

Várni fogom, Nicholas!

- Ide jön! - suttogtam elpirulva. - Ó te jó ég! - túrtam hátra a hajam, majd izgatottan futottam a szobám felé. Érett felnőtt nő voltam, de a tudat, hogy újra találkozhatok Nicholassal, annyira izgatottá tett, hogy nem tudtam egy helyben maradni. - Szükségem lesz egy szép ruhára - húztam félre a szekrényt és elkezdtem keresgélni a ruháim között.

Egy virágmintás haspólóban és egy fehér bokáig érő vékony szoknyában sétáltam ki a kertbe. Apa már megcsinálta a tüzet, anya közben a kerek asztalra helyezte a grillkolbászokat és a szalonnát.

- Nagyon gyönyörű vagy! Várunk valakit? - pillantott felém apa, miközben csengettek. A gyomromban alvó pillangók azonnal életre keltek, ezért gyomorgörccsel néztem végig a ruhámon, majd a hajamat a fülem mögé tűrve az ajtó felé sétáltam. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, mély levegőt vettem, majd lehunytam a szemem és kitártam a bejárati ajtót. Nicholas Collins gesztenyebarna tekintettel fürkészte az arcomat, miközben kezében egy csokor rózsát tartott. Annyira meglepődtem, hogy a szám elé helyeztem a kezem és mosolyogva fürkésztem az arcát. Ott álltunk egymással szemben. Nem mondtunk egymásnak semmit, helyette csak szavak nélkül egymás szemébe néztünk. Végül Nicholas törte meg a feszült csendet, aki átnyújtotta nekem a csokor rózsát.

- Szép napot - lassan nézett végig rajtam, tekintete kicsit tovább időzött a lapos hasamnál. Zavartan fürkésztem a csokrot, miközben próbáltam eldönteni, hogy ez jelent valamit, vagy csak udvariasságból hozta nekem.

- Gyönyörű - pillantottam fel rá. Ekkor közelebb hajolt hozzám, majd megtámaszkodott az ajtófélfánál, kezével pedig az egyik hajszálamat simogatta.

- Nem olyan gyönyörű mint maga!

Minden kétségem egy szempillantás alatt elszállt, a szomorúságot pedig átvette a boldogság. Nicholas egyetlen mosolyától képes vagyok elfelejteni minden rosszat és csalódást, amit neki köszönhetek. Még nem tudom, hogy mi lesz ebből, csak azt tudom, hogy Nicholas Collins rabjává váltam. - Örülök, hogy eljött - biccentettem oldalra a fejem.

- Én köszönöm a meghívást! Személyesen szerettem volna elmondani, hogy miért nem jelentkeztem - miközben az ajkamat fürkészte, halkan tovább folytatta. - Mert majdnem történt köztünk egy olyan dolog, ami... - nyelvével megnyalta az ajka szélét, miközben megrészegülve fürkésztem a jelenetet. Vágytam az ajkára, a csókjára, a borostájára, az érintésére és az illatára amit azóta éreztem, amióta megjelent az ajtóm előtt.

- Ami több - egyszerűsítettem le. - Több mint szakmai kapcsolat - suttogtam tovább, miközben lesütöttem a szemem. - Én úgy gondolom, hogy van köztünk valami...valami amit még mi sem értünk! Olyan mintha... - de nem tudtam befejezni, mert valaki megköszörülte a torkát a hátam mögött. Elpirulva lesütöttem a szemem, miközben a vállam felett hátra pillantottam, majd elmosolyodtam. - Nicholas! Ő itt az apukám! - ekkor félre álltam, miközben Nicholas arcát fürkésztem, aki alaposan megnézte apa arcát. Nicholas Collins ebben a pillanatban kizökkent a tökéletes kiegyensúlyozott viselkedéséből. A reakcióját figyeltem, azt, hogy a szemöldökét ráncolva pillant felém, majd vissza az apukámra, aki szintén mozdulatlanul figyelte Nicholast, aki a fejét rázta. Mintha megfagyott volna a levegő, mintha Nicholas válaszokat várt volna tőlem. Biztos voltam abban, hogy apa a tévéből ismerte Nicholast, ez miatt alakult ki ez a feszült hangulat.

- Találkoztunk már? - nyújtotta apa a kezét. - Várjunk csak! - nevetett. - Maga Nicholas Collins! - nyújtotta még mindig a kezét, de Nicholas nem fogadta el. Helyette köztem és az édesapám között kapkodta a tekintetét, végül így szólt:

- Nagyon örülök - nézett mélyen a szemembe, majd alaposan végig mért engem.

Ha léteznek furcsa találkozások, akkor ez közéjük tartozott...