Izgatottan ültem Liam szobájában, miközben ő betakarta magát. Nem tudtam betelni a látványával és az illatával, ezért próbáltam mindent elraktározni illetve átérezni. Nem tudtam, eldönteni, hogy örömömben sírjak vagy egyszerűen csak mosolyogjak. Mindennél többet ért az, hogy a szobájában ülhettem, hogy láthattamőt rendezkedés közben, hogy érezhettem az illatát. Ebben a pillanatban valóban édesapának éreztem magam. Úgy éreztem, hogy az egész világ az enyém, hogy én vagyok a legboldogabb ember. Alaposan megfigyeltem Liam arcát. Olyan volt, mintha magamat láttam volna. Egyszerre ijesztett meg és tett engem erőssé. A védelmező ösztön egyik pillanatról a másikra ébredt fel bennem. Szinte a tudatalattimban éreztem, hogy ez a barna hajú fiú már hozzám tartozik, hogy mindig vigyáznom kell rá. Soha nem venném el Jenna helyét az életében, de akarom magamnak ezt a fiút. Miközben az ágy szélén ültem és csillogó szemekkel figyeltem, hogy szájához húzza a kék takaróját, hogy egyik lábát kicsúsztatja az anyag alól, rájöttem arra, hogy valóban léteznek véletlenek, amit a sors tervezett meg. - Jól érezted magad? - kezdeményeztem beszélgetést, közben államat a kezemre támasztottam. Éjfél előtt nem csoda, hogy mindketten fáradtak és kimerültek voltunk. - Remélem, hogy igen - piszkáltam a karkötőt, mire Liam váratlanul a csuklómhoz nyúlt, ujjaival pedig megfogta a karkötőt.

- Nagyon jól éreztem magam, de ez miből van? - kérdezte kíváncsian. A keze hozzáért a bőrömhöz, ettől még közelebb éreztem őt magamhoz.

- Bőrből és madzagból - pillantottam a fekete karkötőre. - Az édesapámé volt - tettem hozzá, közben a fejemet oldalra biccentettem.

- Ez nagyon férfias - kuncogott, mire felvont szemöldökkel egyetértően bólogatni kezdtem

- Pontosan! Nagyon férfias - vettem el a kezem, majd az arcát fürkésztem. - Fogsz tudni aludni?- hajoltam kicsit közelebb hozzá, hogy a szemébe tudjak nézni. Erre Liam nem válaszolt, csak elhúzta a száját, szemét pedig összeszorította, mintha valami rosszat szeretne elűzni. - Amikor nekem rémálmaim voltak, akkor az édesanyám vagy az apám mindig mellettem volt - suttogtam üveges tekintettel. Liamnek akartam segíteni, de azzal nem számoltam, hogy ezzel fájdalmat okozok saját magamnak. Próbáltam elfelejteni az időszakot, amikor boldog voltam. Próbáltam felejteni, hiszen tudtam, hogy már nem kaphatom vissza. Ezért inkább eltaszítottam magamtól az emlékeket és próbáltam úgy tenni, mintha nem történtek volna meg. Édesapámat nem kaphatom vissza, ezért fáj, hogy olykor eszembe jut az, amikor minden tökéletes volt. Mert az volt. - Általában beszélgettünk vagy mesét olvastak nekem - húztam össze a szemem sóhajtva, mire Liam apró mosolyra húzta az ajkát.

- Biztos jó lehetett - ásítás közben hunyta le a szemét, ezért szomorúan pillantottam előre. A falra egy Forma1-es poszter volt rögzítve. A képen Sebastian Vettel mosolygott büszkén.

- Szereted a Forma1-et? - böktem poszter felé, mire Liam elvigyorodott. - Élőben hangos, igaz?

- Élőben még nem láttam - válaszolta, mire felháborodva megráztam a fejem.

- Az mégis, hogy lehetséges? Egyszer mindenkinek látnia kell élőben egy futamot - húztam össze a szemem. - Szóval ő a kedvenc pilótád? - pillantottam a német pilóta felé. Liam a szemembe nézve bólintva válaszolt.

- Neked ki?

Elmosolyodtam.

- Kifejezetten nem rajongok a Forma1-ért, de igazából.... - piszkáltam a borostámat. - Én is Sebastian mellett döntök - vigyorogtam, mire Liam kuncogva bólintott és az oldalára feküdt. - Egyszer kiviszlek egy futamra - suttogtam, mire Liam felült és a szája elé tette a kezét.

- Mámint egy versenyre?

- Kaphatsz VIP jegyet is - biccentettem oldalra a fejem, majd ásítottam egyet. Minden percet és pillanatot élveztem amit vele tölthettem, viszont nálam is van olyan, amikor minden erőm elhagy és muszáj ledőlnöm, különben rosszul leszeK. Mosolyogva elköszöntem Liamtől, az ajtóban állva mér pár percig néztem, hogy elalszik, utána behajtottam az ajtót és átsétáltam Jenna szobájába, aki az ágy közepén hasalva várt rám. Egy könyvet olvasott, ezért mosolyogva mögé másztam, óvatosan megtámaszkodtam felette, majd a kerek fenekén felhúztam a rózsaszín selyem anyagot és nedves puszit nyomtam a bőrére. Az érintésemre Jenna fel kuncogott,és nem állított le. - Miért van rajtad ilyen rövid anyag? - felhúztam a rövidnadrágot, majd kezemmel a fenekébe markoltam. Leplezni sem tudtam, hogy odáig vagyok Jenna feszes fenekéért, ezért megrészegülve néztem a kezemet a napsütötte bőrén. Ennél szebb látványt elképzelni sem tudtam volna.

- Azért, hogy könnyen levedd rólam - válaszolta szemtelenül, mire felvont szemöldökkel elmosolyodtam. - Szeretem, amikor birtokolsz! Nagyon férfias - csúsztatta a könyvet félre, majd lassan a hátára feküdt, a trikót pedig feltűrte a lapos, bronz barna hasán. Úgy éreztem, hogy bármelyik percben kifolyhat a nyálam, ezért az ágyon támaszkodva próbáltam összeszedni magam. - Elaludt? - suttogta a szemembe nézve.

- Igen - támaszkodtam meg Jenna felett, majd a szemébe nézve elvettem azt, ami az enyém. Kezemet egyenesen a fehérneműjébe vezettem, ott megérintettem és végig simítottam a nőiességén. Érintésemre hátra hajtotta fejét, arca azonnal kipirult. Váratlanul ért, amikor mozdulataim közben megragadta a csuklómat és enyhén megszorította. A szépségétől szavak nem találtam, ezért csak figyeltem őt. - Gyönyörű vagy - suttogtam, majd egy profi mozdulattal lehúztam róla a rövidnadrágot a fehérneművel együtt. Jennát sokszor láttam már meztelen és minden idoma, minden vonása számomra tökéletes. - Piszkos dolgok járnak a fejemben - suttogtam, miközben tudatosult bennem az, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy újra erőre kapjak. - Viszont szeretném, hogy ha holnap már elmondanánk neki - hajoltam a meztelen hasához, hogy puszit tudjak nyomni a bőrére. Jenna már oldalra csúsztatta a lábát,izgatottan várt rám, arra, hogy megérintsem őt. - Mindenképpen meg kell tudnia - a lába között lehunyt szemmel végig nyaltam őt, ő válaszult mélyen a hajamba markolt. - Ennyire vágytál rám? - húztam vigyorra az ajkam, miközben levettem a pólómat és fenekemig lehúztam a nadrágomat.

Nekünk több sem kellett, Jenna a fenekembe markolt, amikor mélyen beléhatoltam. Azt hittem, hogy ennél erősebb vagyok, de azonnal elgyengültem és muszáj volt megállnom egy kicsit. Óvszer nélkül minden más volt. Csak vele. Mindig csak vele. Jenna szét csúszott, csupán a mély sóhajai töltötték be a szobát. A félhomályban elvesztem benne és az érzésben amit kölcsönösen adtunk egymásnak.

- Azt akarom, hogy keményebben csináld - pillantott fel rám, mire meglepetten megtámaszkodtam a feje mellett. Nem számítottam ekkora határozottságra, bár mindig egyenlőek voltunk, amikor a szexről volt szó. Nem féltünk elmondani, vagy kimutatni azt, hogy mire vágyunk pontosan. A szavaival csak jobban felhúzta az agyam, biztatott arra, hogy jobb legyek. A kérését teljesítve megfogtam a kezét, egyenesen a feje fölé feszítettem, hogy mozogni sem tudjon. Ez a nő ma éjszaka megkapja tőlem azt, amit szeretne. Közel hajoltam az ajkához, nyelves csókot loptam tőle, miközben másik kezével végig karmolta a hátamat. Soha nem szerettem, de neki mindent megengedtem. Miközben keményen mozogtam benne, ő próbálta visszafojtani a nyögéseit, de nem sikerült neki. Tudtam, hogy hol van a határ, ezért sem akartam durvább lenni, pedig tudtam volna az lenni. Tempósan mozogtam ki és be, közben kezemmel végigsimítottam a combján, hasán, mellém és a nyakához hajoltam,hogy csókot nyomjak az izzadt bőrére. - Szeretlek - fáradtan karolta át a tarkómat, majd combját a derekam mellé helyezte. Szerettem bírtokolni őt, mámorral töltött el, hogy irányíthattam, hogy a vágyaink mindig megtalálják egymást. Eszméletlenül jó érzés volt benne lenni és felszabadított, amikor beleélveztem és elengedtem magam.

- Szedsz fogamzásgátlót? - suttogtam két csók között, mert tarkómnál fogva húzott magához és nem engedett el. Éreztem, hogy két lábával átkarolja a meztelen fenekem, majd egyenesen a testére húz és szorosan magához ölel. Jenna a szemembe nézett, majd összeráncolt szemöldökkel megrázta a fejét.

- Elhíznék tőle - fürkészte az arcomat, majd hátra túrta egy kósza hajtincsemet. - Nyugi, bajnok - suttogta fáradtan. - Nem fogok teherbe esni!

- Miért hívtál bajnoknak? - vigyorogtam.

- Mert kurvára célba értél - fújta ki magát, miközben megmarkolta a takarót és engedte, hogy kicsússzak belőle.