Los Angeles, Holywood

Kilenc évvel később

- Felmondok! Kurvára felmondok! - a stylistom vörös arccal felém viharzott, én a tükörrel szemben ültem, közben elhajoltam mert mozdulataival majdnem arcon csapott engem. A smink cuccait és ecseteit szapora mozdulattal söpörte a bőr táskájába, majd végig nézve rajtam feltette a mutatóujját. - Egyébként meg szarul nyalsz! - nagyokat pislogva próbáltam felfogni, hogy bizony a sokadik forgatás éjszakáján fél tizenkettőkor beoltott egy nő, akit néha az öltözőben gerincre vágtam, de én nem olyan pasi vagyok, akit megalázhatnak.

- Anyád pedig szarul szop - mosolyogtam jókedvűen, miközben Diana vörös arccal felém pillantott, de ekkor valaki hangosan fütyült.

- Ezért imádunk mi téged! Micsoda beszólás! - szűrődött be egy hang az öltözőbe, mire elnevettem magam.

Elkészült sminkemet alaposan megnéztem a tükörben, közben Diana a szekrényből pakolta ki a cuccait. Álmosan és kimerülten ültem a fekete székben, de büszke voltam a sikeremre. Ez a film hatalmas kassza siker lesz. A forgatókönyv kurva jól sikerült. Már láttam magam előtt, hogy az emberek odáig lesznek az új thrillerért, amiben én alakítom a főszereplő személyiségét. A fiúkkal hónapok óta dolgozunk a forgatáson és mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a lehető legjobb forgatásokat zárjuk le magunk mögött. Sokan belefáradnak a monoton éjszakai forgatásokba és az öltözőben töltött öt perces kávészünetekbe. Valakit hajtott az adrenalin, a statiszták példul energiaitallal frissítették fel magukat, hogy ébren legyenek. Több mint egy hónapot hagytunk a hátunk mögött, de még közel sincs a vége. Így nehezebb dolgunk lesz, hiszen egy újabb stylist mondott fel, ezért Billynek sűrgősen keresnie kell egy új stylist, aki a sminkeléshez is ért, különben kibaszottul nagy szarban leszünk. - Velem nem fogtok szórakozni! Harminc éves vagyok, de nyolcvan évesnek érzem magam! - vállára dobta a táskáját, majd középsőujját felmutatva kiviharzott az öltözőből. Billy az ajtófélfának támaszkodva csak utána pillantott.

- A viszontlátásra szépségem! - kezét összefonta maga előtt, fekete keretes szemüvege mögött jókedvűen csillogott a tekintete, miközben végig néztem a Mickey Egeres pólóján, amit minden forgatás napján, éjszakáján viselni szokott. A legújabb filmet éjszaka szoktuk forgatni, hiszen a nappalokat leginkább alvással és pihenéssel szoktuk tölteni. A filmforgatás bonyolult és hosszadalmas szakaszokon illetve lépéseken megy végig. A legfontosabb, hogy stáb nélkül nem jön létre egy film. A stáb a film készítéséhez kiválasztott csoportot. A stáb vezetője a rendező, aki a csoport munkáját irányítja. Ez Billy dolga, az egész forgatás alatt neki van a legtöbb beleszólása a dolgokba, de az ő keze sem érhet el mindenhova. Billy előírja és megbeszéli a beállításokat az operatőrrel, útmutatást ad a díszlet és jelmeztervezőnek. A felvételek alatt irányítja a színészi és operatőri munkát. A rendezőasszisztens a statlsztákat készíti elő a felvételhez, ügyel a technikai dolgozók munkájára. A rendező mellett a stáb legfontosabb embere az operatőr. Munkája nemcsak a felvevőgép mechanikus kezeléséből áll, de művészi alkotója is a filmnek. Részt vesz a technikai megírásában, a beállítások megtervezésében is. A berendező feladata, hogy a műtermi, belső felvételeket megfelelően kialakítsa, vagyis berendezze. Gyakran található dublőr is a stáb tagjai között, aki a veszélyes vagy különleges stábképességet igénylő jelenetekben helyettesíti a főszereplőt, akihez éppen a külső adottságaiban hasonlítania kell. Nagyon fontos, hogy a dublőr mindenképpen hasonlítson rám, mert ha nem hasonlít, akkor az egész forgatás mehet a süllyesztőbe. Én még nem találkoztam a dublőrömmel, de amíg tudok járni a forgatásokra, addig nem is lesz alkalom arra, hogy találkozzunk vele. A vágó munkája a filmfelvételek befejezése után kezdődik, és a rendezői elképzelések alapján vágja és összeállítja a filmet. Az irodalmi írója nem tagja a stábnak, de a kollektív munkában is részt vesz bizonyos mértékig. Ha szükséges, átírja a dialógusokat, kisebb változtatásokat végez a forgatókönyvön. Ő készíti el a film muzsikáját, aláfestő zenéjét. A stáb tagjainak száma változó. Vannak filmek, amelyekhez nagyon sok munkára van szükség a nagy történelmi filmek készítéséhez, de szerzői filmek esetében előfordul, hogy csak néhány tagja a stábnak. A mi csapatunkban az idő múlásával kialakult egy családias légkör ami több szempontból szerencsés, hiszen a munka így zökkenőmentesebb és gyorsabban tudunk haladni. Természetesen ahogy mindenki, úgy én is és Billy is elfárad az éjszakai forgatások alatt, a fekete kávé eredménye pedig csak átmeneti. Mind szenvedünk alvás hiányban. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre sem vettem azt, hogy lehajtottam a homlokomat az asztalra.

- Nicholas! Ébredj már fel! - a stáb egyik tagja lökte meg a vállam, miközben nagyokat pislogva próbáltam észhet térni. - Mind fáradtak és kimerültek vagyunk! - tárta szét a kezét. - De megkérhetlek arra, hogy told ki a segged?! - mutatott a kijárat felé. Hosszú ásítás közben összefontam a kezem a tarkómon, majd székkel együtt Billy felé pillantottam, aki kávé ivás közben olvasta a forgatókönyvet.

- Felmondott a stylist! Nem bírta tovább az éjszakai melót! - a tükörben fürkésztem a sminkemet ami tökéletesen illusztrálta a "balesetet". A halántékomon csíkban folyt végig vér, az arcom több helyen is koszos volt. - És, hogy őszinte legyek...mindennel kivan a tököm! - tártam szét a kezem. Ezzel Billyt sikerült felidegesítenem, mert a kanapéra dobta a forgatókönyvet, utána mérges tekintettel nézett végig rajtam.

- Több mint fél éve forgatjuk ezt a szart! Éjszakákat töltünk itt és izzadságig dolgozunk! Nem adhatod most fel, Nicholas! Azt hiszed, hogy könnyű lenne dublőrt találni neked?! - mutatott az arcomra, mire nagyképűen nyújtózkodtam egyet. Igaza volt Billynek, de rossz érzés úgy dolgozni, hogy közben az ember egy kényelmes ágyra és egy takaróra vágyik. Szingli férfiként egy jó dugás lenne a vágyam, viszont most bármit megtennék egy kényelmes ágyért.

- Nincsen para! Pár perc és összeszedem magam! - a nevemmel ellátott bögre felé nyúltam, majd lehúztam a maradék kávét, hogy észhez térjek, de sajnos van olyan helyzet, amin a kávé már nem segíthet. A tükörben alaposan végig néztem magamon, megigazítottam a fekete szakadt pólómat és a koszos nadrágomat, ami a jelenet kedvéért nézett így ki. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy a film és a jelenetek is élethűek legyenek. Rólam illik tudni, hogy nagyképű és arrogáns vagyok, de nem tudok betelni a fiúk munkájával. A jelenetek tökéletesek, a forgatókönyv kibaszottul jó, a hanghatások és a csapatmunka is tökéletesen jól működik, tehát megvagyok elégedve a többiek munkájával. Megértettem, hogy mindenki fáradt és kimerült volt, de ezt még muszáj volt végig nyomnunk, aztán jöhet  egy kis pihenő, hogy frissen és üdén tudjuk folytatni a forgatást.

- Bassza meg! A következő forgatásig szereznem kell egy új stylistot! - Billy végig vezette kezét kopasz fején, közben oldalához szorította a forgatókönyvet, miközben a lépcsőn az alagút felé igyekeztem. Természetesen mindenhol emberek álltak a magasra emelt állványokon és beállított kamerákkal figyelték a helyszínt, ahol ma éjszaka forgattunk. Az alagút hatalmas és sötét volt. - Fel kell tennem hírdetést! - torpant meg, majd csípőre helyezte a kezét. Billynek igaza volt. Stylist nélkül nem valósítható meg a filmbe képzelt karakterem és külsőm, ezért minnél hamarabb keresnünk kell nekem egy új stylistot. - Faszom! Mennyi munka szakad rám! Na kezdjük emberek! Ez élesben megy szóval mindenki szedje össze magát, különben kibaszottul nem fognak találkozni a pihe puha ágyikójukkal!! - Billy elkiabálta magát, miközben zsebre tett kezekkel a sötét hatalmas alagútban lesétáltam a lépcsőn, hogy kezdetét vegye az a jelenet, amikor menekülök valami elől.

Másnap késő délután tértem magamhoz. A nap vakító sugarai beszöktek a fehér redőny rései közt, ezért hunyorogva fordultam a hátamra, hogy észhez térjek. Sajgott minden porcikám, fájt a lábam, ezért erőt kellett vennem magamon, hogy felüljek. A halántékomat maszíroztam, közben az órára pillantottam, ami valóban délután négy órát mutatott. - Faszom kivan! - fújtam ki magam, majd oldalamra fordultam. Ásítás közben a borostámat vakartam és hunyorogva pillantottam az ágy másik felére ami üres volt. Felvont szemöldökkel megsimítottam a helyet. Senki nem feküdt mellettem. Hanahval való szakítás után megfogadtam, hogy egy életre búcsút intek a hisztis nőknek és végre elkezdem úgy élni az életem, ahogy szeretném. Hanah akkor tett pontot a házasságunk végére, amikor kiderült róla, hogy meddő. Ez azt jelentette, hogy feleslegesen vizsgáltattam meg magam, ettől pedig teljesen betelt nálam a pohár. A vizsgálatom után két nappal minden ruhámat megfogtam és elköltöztem otthonról. Nem bántam meg, de a jó hír az, hogy szabad ember vagyok. Meztelen tápászkodtam fel, mert a tarkómra helyeztem a kezem, de ekkor váratlanul nyílt a fürdőszoba ajtaja és egy fekete hajú nő sétált ki rajta. Csak egy fekete póló takarta a testét, én pedig annyira meglepődtem, hogy a farkam elé helyeztem a párnámat. Ekkor jutott eszembe, hogy a sikeres forgatást egy clubban ünnepeltük meg, azt hiszem, hogy ott találkoztam ezzel a bombázóval.

- Felesleges eltakarnod magad! Tegnap éjszaka úgyis leszoptalak - szókimondó viselkedése azonnal kiverte nálam a biztosítékot, ezért oldalra biccentettem a fejem, közben nyelvemmel a fogamat piszkáltam.

- Ja! De mostmár elmehetnél! - annyira meglepődött, hogy megfordult a tengelye körül, hogy a szemembe tudjon nézni. Durva volt? Bunkó vagyok? Megesik. Én csak ott álltam, miközben a párnával takartam magam. Koffeinre volt szükségem, és nem ennek a bigének a perverz vigyorgására. Jó éjszaka volt, a szex kielégítő volt, de ennyi. Lépjünk tovább.

- Hogy mit mondtál?! - emelte fel a hangját, mire hátra léptem egy lépést. Talán kicsit nyersen fogalmazhattam, de ezek általában reggelire is maradni szoktak, amit én nem szeretek. - Hogy lehetsz ilyen bunkó?! Azt hiszed, hogy bármit megtehetsz csak azért, mert te vagy Nicholas Kollins?! - kiabálta, mire lehajoltam a ruháiért és egyenesen hozzá dobtam.

- Pontosan! Bármit megtehetek! Kitalálsz az ajtón! - biccentettem és megnyaltam a fogamat, de nekem ez nem volt elég, ezért a hátamra feküdtem, a párnámat a fejem alá nyomtam, és miközben ő kipirult arccal végig nézett rajtam, addig én így szóltam: - Amúgy sem gerjedek a feketékre!

És szitkozódva becsapta az ajtót. Imádom ezt az életet!