Los Angeles, Hollywood

Billy Ross tágas irodájában az egyik bordó széken ülve harmadszorra hallgattam végig a feltörekvő producer káromkodását. A véleményem erről a szarságról az arcomra volt írva, leplezni sem akartam, hogy a tököm ki volt a folytonos hisztijével. Kezemmel a halántékomat masszíroztam, miközben harmadszorra is kiabálva elhadarta kiakadásának fő okát. Én csak annyit értettem belőle, hogy a stylistom szülni fog, ezért szabadságra ment, ami azt jelentette, hogy stylist nélkül maradtam. Ki a faszt érdekel, hogy divattanácsadó nélkül maradtam, miközben a magánéletem nagyobb téma az újságírók körében, mint Beyonce új stílusa vagy Miley Cyrus századik szakítása? A tököm ki volt a folytonos pletykákkal és a neten terjengő szarságokkal, amik tökéletesen kivesézik a magánéletem minden négyzetcentiméterét. Izzadva próbáltam helytállni a filmsztárok világában, közben igyekeztem kevésbé hűtlen férj lenni, bár az utóbbi nehezebben megy. Az egyik recepciós lány felé pillantottam, aki ajkát beharapva az arcomat fürkészte, miközben Billy asztalára helyezett pár dokumentumot. Az emlékek miatt kacsintottam egyet és végig néztem az átlátszó harisnyába rejtett vékony vádliján, amit az éjszaka olyan mohón nyaltam végig. Huncut mosollyal az arcán sétált el előttem, én a forgószékben követtem a mozdulatait, mert olyan jót dugtunk az éjszaka. - Valaki szólna a drágalátos és egyetlen film sztárunknak, hogy ide forduljon és ne megint a farkával gondolkodjon?! - Billy kiabálásától zengett az iroda, ezért egyenesen felé pillantottam, bár képzeletben ott voltam, ahol múlt éjszaka, a csinos recepciós lába között. Nem titok, hogy rám tökéletesen illik a hűtlen férj kifejezés, bár Hanah eddig még nem vette észre, hogy napok óta rúzsfoltos ingekben megyek haza. A magánéletem soha nem volt publikus, igyekszek mindig háttérbe szorítani és csak akkor beszélni róla, ha a témát érinti. Ahogy Billy engem nézett, rájöttem arra, hogy még mindig rám várnak, ezért a napszemüvegemet a hajamra csúsztattam. - Haver! Tudjuk, hogy kibaszottul elvagy szállva magadtól, de az irodában nem kell napszemüveget hordani! - felállt és levette a fejemről, majd a szekrényébe dobta a saját márkás napszemüvegemet. Oldalra biccentettem a fejem, nyelvemmel megnyaltam a fogam, majd elnevettem magam.

- Add csak vissza! - hangomra mindenki megfeszült, a szemüveget úgy adta vissza, mintha a főnöke kérte volna rá, pedig én nem voltam a felettese. - Mi a zűr?! Szülni megy a stylist? Ki a faszt érdekel?! Majd kerestek egy másikat a helyére! - megtámaszkodtam a szék karfáján, majd felálltam és vigyorogva Billy felé fordultam, akinél pár másodpercen belül elszakadhat a cérna és elveszítheti a maradék higgadtságát is. Farkasszemet néztem a producerrel aki a filmjeim megvalósításának feltételeit szokta meghatározni, illetve ő is szokta figyelni esetleg irányítani a film megvalósításában részt vevő munkatársakat. Elég lúzer munkája van, de szép összeget kap érte.

- Ha nem lennél magadtól annyira elszállva, akkor már rég pontot tettünk volna a probléma végére! - dobta a tollat az asztalra, miközben a többiek egyszerre pillantottak felém. - Újra kezdem, hogy az agyadig is eljusson! - hajolt előre, hogy a szemembe tudjon nézni. A karórámat megigazítva vártam rá, de ekkor az egyik munkatársa végignézett rajtam.

- Valaki kérdezze már meg tőle, hogy miért ilyen tökéletes! - bökött felém.

- Minden reggel a tükör előtt állva ugyanezt a kérdést teszem fel magamnak! - sikerült Billyt végérvényesen is kiakasztanom, mert az asztalra baszta a mappáját, amiből a lapok egymás után szétcsúsztak. Messziről láttam, hogy beadott önéletrajzok és motivációs levelek voltak, ezért az asztalához lépve a kezébe vettem őket. - Nem jó! Ő sem jó! - dobtam le egyesével az asztalra az önéletrajzokat, majd megakadt a szemem egy darabon. - Ez igen! Micsoda...

- Nem szexpartnert hanem stylistot keresünk neked! - szedte össze az önéletrajzokat, majd visszahelyezte őket a mappába. Az utolsó önéletrajzot tartottam a kezemben, miközben alaposan megnéztem a nő képét a lap jobb felső sarkában. - Egyébként lefeküdtél a régi stylistoddal? - ráncolta a szemöldökét, bólintottam.

- Attól függ, hogy melyikkel! Volt több is! - dobtam le az asztalra az önéletrajzot. - Legyen ő!

- Ez azt jelenti, hogy az összes stylisttal keféltél, akik eddig nálunk dolgoztak? - a kérdésére csak elvigyorodtam, majd ismételten az önéletrajz felé mutattam. - Na Jó! Én nem tudok lépést tartani ezzel az emberrel! Megyek kávészünetre! - Cooper felpattant a székről, majd elviharzott mellettem és bebaszta az iroda ajtaját. Billy sóhajtva vette kezébe az általam választott nő önéletrajzát, de miután megpillantotta a képét elnevette magát.

- Ne azért őt választ mert meg akarod húzni őt! - utalt arra, hogy egy igazán gyönyörű nő volt a fényképen. - Egyáltalán tudja a feleséged, hogy mekkora egy hűtlen disznó vagy?!

- Ácsi, ácsi! A magánéletem tabu téma! - helyeztem fel a kezem jelezve, hogy ezt a témát nem beszélhetjük ki. Ez így is volt. Egy híres sztárként nagyon fontosnak tartottam, hogy a környezetem csak minimális információkat kapjon a magánéletemről és az otthoni dolgaimról amik nem összevethetőek egy filmsztár életével. Az újságírók így is vért izzadnak, hogy új szaftos pletykákat írjanak rólam és a "zátonyra futott házasságomról", ezért nem hiányzott nekem az, hogy Billy is tudomást szerezzen a magánéletemről. Billy jól ismert engem, igazából ő az egyetlen ebben az istenverte csapatban, aki olyan dolgokat tud rólam, amit mások nem. Az évek alatt többször is bizonyította, hogy hétpecsétes titokként őriz mindent, amit én elmeséltem neki, de az irodában akkor sem lehet téma a magánéletem. - Szakmai szempontból választottam őt! Nézd meg milyen melle...akarom mondani mellbevágóan tehetséges és tapasztalt! - böktem a kicsi kép felé. Billy összehúzott szemekkel forgatta ujjai közt a tollat, miközben megigazítottam az öltönyömet.

- Te választottad! Legyen ez a nő! Holnap felhívom, hogy kezdhet nálunk, legalábbis, ha aktuális még a munkakeresése - egy bólintással jeleztem, hogy egyetértek vele és az ajtó felé araszoltam, de ekkor Billy utánam szólt. A plafon felé pillantottam, majd sóhajtva fordultam vissza felé. - Egyébként minden rendben van közted és Hanah között? - suttogva kérdezte, ezért tudtam, hogy komolyan érdekli őt a téma. Nem szoktam nyíltan beszélni az otthoni dolgaimról, de nálam is van olyan, hogy betelik a pohár és egyszerűen muszáj elmondanom valakinek, különben félő, hogy agyvérzést fogok kapni. Leültem Billyvel szemben, és keresztbe fontam a kezem. Hannah és köztem régóta nincsenek rendben a dolgok, de ezt próbáljuk nem feszülten kezelni. A hírességek élete azért nehéz, mert sas szemmel figyelnek minket az újságírók és mindig várnak a megfelelő pillanatra, hogy mikor csaphatnak le ránk. A múlt hétvégén étterembe vittem Hanaht, de mikor az autóhoz sétáltunk, az újságírók ott vártak minket és olyan kérdésekkel bombáztak, amik már felháborítóan a privát életünk megtorlását jelentette.

- Köztünk minden szar! A feleségem egy házisárkány és itt én vagyok az áldozat! - mutattam magamra határozottan. Billy felvont szemöldökkel várta, hogy folytassam, ezért az öltönyöm egyik gombját piszkáltam az ujjaimmal. - Hanna nem tud teherbe esni!

- Jujujujuj! Ez aztán a kényes téma! - sziszegve tapsolt, közben elnevette magát. Oldalra biccentettem a fejem, miközben azon gondolkoztam, hogy megfojtsam vagy lökjem ki az ablakon. Nekem azért nem volt vicces a téma, mert Hanah hetek óta egy olyan dolgot akar rám erőltetni, amit egyáltalán nem szeretnék megcsinálni.

- Szóval akkor khm...elmentek szakemberhez? - vonta fel a szemöldökét.

- Van más választásom?! - tártam szét a kezem. - Ki kell vernem egy pohárba haver! És tudod, hogy ebben mi a gáz? - túrtam hátra a hajam, miközben a hátamon végigfutott a borzongás a holnapi vizsgálat miatt. - Jobban félek tőle, mint a fogorvostól! Hanah a fejébe vette, hogy miattam nem képes teherbe esni!

- Te pedig azt mondod, hogy nem a te hibád? - folytatta a gondolatmenetemet, majd ismételten elnevette magát. - Ne haragudj! Csak elképzeltem ahogy a kórházban a férfi mosdóban egy pohárba...szakadok! - a combjára csapott, közben a könnyeit törölgette. - Sok szerencsét kívánok neked, Nicholas! - pillantott a szemembe. A producer szemébe nézve felsóhajtottam, majd komfortosan szétnéztem. A fal mellett található kanapé üres volt, az óra pedig megütötte az este kilenc órát, ami azt jelentette, hogy mindenkinek ideje hazamenni. Billy nagyokat pislogva nézett rám. - Kérlek szépen ne mondd, hogy megint itt éjszakázol! - pillantott könyörgően a kanapé felé. Összefontam magam előtt a kezem és segítségkérően pillantottam felé. - Ahogy akarod! Ennyire nem akarsz hazamenni a feleségedhez? - csúsztatta felém a kulcsokat az asztalon. A kulcsokat a kezembe vettem, majd ledobtam magam a kanapéra és lerúgtam a fekete cipőmet. A fejem alá helyeztem a kezem és a félhomályban a plafon felé pillantottam.

- Ha Hanah hívna téged, akkor mondd azt, hogy elütött egy autó azért nem mentem haza! - Billy az ajtóban állva az ajkát elhúzva végignézett rajtam, majd a táskáját a kezében tartva lekapcsolta a villanyt.

- Sok sikert neked holnapra! - kezével maga előtt mutatta a mozdulatot, amit még egy nyolcvan éves öregember is megért.

- Kapd be! - dobtam neki egy magazint. Ekkor a kezébe vette, majd nevetve fellapozta.

- Hé! Ez nem te vagy?! - mutatott a címlapfotóra, majd a mellkasához helyezte. - Kivágom a képed és felragasztom a hűtőre! - puszit küldött, majd becsukta az iroda ajtaját. Sóhajtva lazítottam az ingemen majd az oldalamra fordultam és kikapcsoltam a telefonomat ami kilenc nem fogadott hívást jelzett.

Irigylem a szingli férfiak életét...