Sziasztok!
Szóval egy ideje már halasztgatom, hogy megírom ezt, aztán ma pont olyan hirtelenséggel, ahogy egyébként a döntéseimet hozni szoktam, úgy döntöttem, közlök veletek egy-két dolgot.
Már naaaaagyon régen nem volt rész, ennek pedig több oka van:
- nem volt ihletem
- minden mást csináltam ehelyett
- lusta disznó vagyok
- és az a helyzet, hogy nem igazán tudnám a történetet a mostani folytatni.
Na igen, ezt az utolsót nem túl szép dolog kimondani, de ez van bocsi. Az egyik legfőbb oka ennek, hogy felnőtt(ebb) lettem. És általánosan elismert tény, hogy ha nem is alapjaiban, de ez a körülmény erősen meg tudja változtatni az embert. Most már látom rajta, mennyivel jobb lehetne.
Az egyik problémám a Niával az, hogy terv nélkül kezdtem neki. Elkezdtem egy erős alappal, megfogott az alap gondolat, de nem volt tovább. Ha volt ihletem, írtam, ami jött, de nem tudtam, hova akarok vele eljutni. Ezért ahelyett hogy lenne egy íve, mint ahogy egy madár felszáll, olyan, mintha egy béka ugrálna: lassabban, döcögősebben halad előre.
A másik az, hogy megpróbáltam olyan történetet írni, ami kevésbé vagyok én. Azt akartam, hogy a főszereplő ne legyen teljesen azonos velem, nem akartam, hogy az írás teljesen belőlem jöjjön, mert úgy éreztem, ezzel kiadom magamat és sérülékeny leszek. Ezért nem lett mindig életszerű, egy picit túlzásba vittem néha a dolgokat, mert olyan szituációkba tettem Niát, aminek a személyes megtapasztalása nagyon távol állt tőlem és ettől nem tudtam realisztikusra írni a jelenetet.
Szóval most két út áll előttem:
- hagyom az egészet ahogy van, talán le is törlöm, hogy ne égjen a képem amiatt amit írtam
- kidolgozok valami koncepciót, ahogy vezetni akarom és átszerkesztem valamennyire
Az első egyáltalán nem szeretném, mert látom a Niában a potenciált, tudom, hogy tudnék belőle valami nagyszerűt kihozni és mint vitiligós, fontosnak érzem a küzdelmét és szeretném rajta keresztül megmutatni, mit gondolok a témáról.
A második megoldás viszont nagyon sok munkát igényel részemről, nem tudom, mennyi kedvem/időm/energiám lesz rá. Nagyon jó lenne folytatni, mert bármennyire is ugrálok egyik dologról a másikra, nem szeretem a befejezetlen munkát, zavar, ha valamit nem tudok megcsinálni. Szóval lehet, hogy csak fél év múlva, de lesz új rész/átdolgozás. Legalábbis nagyon remélem.
Vigyázzatok magatokra ezekben a covidos időkben és olvassatok (írjatok) amennyit csak  tudtok!
B.