Rengeteget beszélgettem Daviddel. Egy darabig Charles szobájában voltunk, aztán átmentünk az én szobámba. Olyan hajnali kettő lehetett, amikor Charles benyitott a szobába, mondván, hogy most már mindenki elment, mi is aludhatnánk végre, mert holnap fel kell takarítanunk. Dave pedig elköszönt tőlem és átment Charleshoz aludni.

Nem is tudom, miért, de reggel korán ébredek. Legalábbis... ahhoz képest, amikor lefeküdtem. A fiúk még mélyen alszanak, de a gyomrom nagyon nem szeretne tovább várni, szóval megyek és csinálok valami kaját. Ami annyit jelent, hogy kiveszek egy tálat a szekrényből és rakok bele tejet meg zabpelyhet. Ja, meg fözök teát.

- Nem akarsz minket is ellátni? Ha már te vagy az egyetlen fehérnép a házban. - Charles. Jellemző.

- Most persze nem félsz a fertőző foltjaimtól...

- Te tényleg azt mondtad Niának, hogy ragályos betegséget hordoz? - Ja tényleg, Dave is itt van.

- Te egészen eddig nem az én pártomon álltál?

- Nem állok senki pártján, mind a kettőtöket bírlak, de azért mégiscsak a húgoddal beszélsz.

- Nem a húgom.

- Nem vagyok a húga. - egyszerre tagadjuk az állítást. David kérdőn néz rám, ezért folytatom. - Amióta ismerem, soha egy jó szót nem szólt hozzám, mindig csak bántott. Miért is hívnám a bátyámnak?

- Mert ugyanazt a személyt hívják az anyátoknak. Ugyanúgy szeretitek, és mindkettőtök látja a megtörtségét. Mind a kettőtöket a gyermekének tart és ugyanúgy szeret. Felemészti, ahogy két, általa nagyon szeretett ember marcangolja egymást. Ne higyjétek, hogy nem vette észre! Ismerem. Miatta béküljetek ki... vagy legalább próbáljátok meg elviselni egymást!

Csend. Azért eléggé betaláltak Dave szavai. Nem csak nekem, hanem Charlesnek is.

Kicsit ferdítettem a dolgon az előzőekben. Igaz, az idő nagy részében tényleg nem volt semmi közöm Charleshoz, de amikor senki nem figyelt ránk, veszekedtünk. Ez pedig kábé minden délután megtörtént.

Az esetből levonható még az is, hogy Charles sokat mesélt rólam név nélkül. Tegnap Dave nem lepődött meg azon, hogy  Charlesnek van egy húga, csak az volt neki új, hogy ez én vagyok. Amikor mondtam neki, hogy általában milyen paraszt velem, nem szidta velem. Bár nem is védte meg. És akkor felmerült bennem, hogy Charles nem pusztán rosszindulatból viselkedik úgy, ahogy. Aztán berobbant őfelsége, és sikeresen elfeledtette velem. Mostani gondolataimnak is ő vet véget.

- Oké.

Ne döntse már el helyettem! Meg azért egy bocsánatkérés sem ártana. Valószínűleg elég csúnyán nézhetek rá, mert folytatja:

- Miért mit vársz? Kulcsoljuk össze a kisujjunkat és mondjuk el azt a béna versikét? Nem vagy teljesen hülye, te is tudod, hogy most ez a logikus lépés. De ne várd, hogy játsszam a puszipajtásodat!

Drámai monológját megkoronázva távozik a konyhából. Aztán kénytelen visszafordulni, mert még mindig nem evett semmit.

...

A ház már csillog-villog. Dave elbúcsúzik tőlünk, mondván, hogy hulla fáradt. Elég furán érzem magam, amikor egy öleléssel köszön el tőlem.

Délután három körül lehet, és egyesekkel ellentétben én egyáltalán nem vagyok fáradt. Az összes könyvemet kiolvastam, de a könyvtárba meg nincs kedvem elmenni. Unatkozom.

Természetesen Charles, amint David kitette a lábát a házból, visszavonult a szobájába. Nem igazán akarok odamenni, de az unalom nagy úr...

Halkan kopogok, az ajtó pedig rögtön nyílik.

- Mit akarsz? - Nem túl barátságos, de magához képest kivételesen kedvesen reagált.

- Unatkozom, és nem tudom, mit csináljak.

- Mitt'omén, számítógépezz!

- Azt hogy kell?

Sóhajt. - Hát tudod, bekapcsolod, aztán videót nézel, játszol, weboldalakat olvasol, satöbbi. Egyértelmű, nem?

- Fogalmam sincs, hogy kell egyáltalán hozzáérni egy ilyen... géphez.

- Te jó ég, hol éltél te eddig? - Teljesen kiütközik a hightech analfabétaságomtól, pedig szerintem azért annyira nem gáz. Főleg az én esetemben.

- Árvaházban. Ott nem igazán van pénz az ilyesmire, rémlik? - lehalkul a hangom - Meg ha lenne is, sem pazarolnák valakire, akit úgy utálnak, mint engem.

Erre mintha megsajnálna.

- Na gyere, megmutatom! - szól végül, és megkerülve engem, elindul lefele, a nappali sarkába, ahol a számítógép van - Indíts már, mielőtt meggondolom magam!