Amit ott láttam nagyon rosszul esett.... Sergio ölében egy plázacica ült és a lányon nem volt szinte semmi, Sesén pedig csak a nadrágja volt. Nem néztem tovább csak kimentem a házból. A házból kilépve Neymarba ütköztem.
-Szia Chloe. Miújság?- nem mondtam semmit csak sírva fakadtam. - Mi történt?-nem válaszoltam csak befele mutattam. - Azta bübös... nagyon sajnálom Chloe. Gyere át hozzám nyugodj meg. - mondta és elvitt a kocsijához, betett és elhajtott. Mikor odaértünk leültettet a kanapéra hozott teát és egy csomó zsepit. Mikor jobban lettem elmondtam mit kerestem ott.
- Terhes vagyok Sergiotól és ezt akartam elmondtani neki. 2 hetes és pár napos vagyok. Elakartam vetetni, de végül nem tettem meg. -mondtam mire ledöbbent, majd a hasamhoz hajolt és ezt mondta.
-Nem érdemeltek egy ilyen apát és férjet. Maradj itt én segítek nektek, nem lesztek egyedül. A kibaba jól ellesz Davi Luccaval. Rád pedig én fogok vigyázni. -mondta.
- Nem lehet Ney. Nem akarlak kihasználni. Megleszünk mi ketten a kicsivel. Nem kell ilyesmit tenned.
- De kell, kötelességem hamár azaz idióta elbénázta, valakinek vigyáznia kell rátok. Nem azt mondtam, hogy maradj itt és ne mozdulj meg hanem azt, hogy maradj ebbe a házba és nyugodtan bejárhatsz dolgozni. Viszont szeretnék veletek lenni. Mert igaz csak pár hete ismerlek, de nagyon kedves, segítőkész és csinos lány vagy. Nem érdemled meg azt, hogy egyedül neveld fel a kicsit. Davi mindig azzal nyaggat, hogy mikor lesz kistesója akivel játszhat mert én öreg vagyok. - forgatta meg a végén a a szemét. -Nem leszek erőszakos, de ezt nem engedem. -mondta a kezemre téve az egyik kezét a másikat pedig a hasamra vezette.
-Nagyon szépen köszönöm Ney. Köszönöm, hogy vagy. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára. - Segítesz?- néztem rá bociszemekkel.
- Persze. Miben? -nézett rám kérdőn.
- Átköltözni ide, vásárolni, eltűntetni mindent ami Sesére emlékeztet és Davi Luccaval jóba lenni.
- Persze. De az utolsó nem lesz nehéz. Ne lepődj meg  ha azt kérdezi majd, hogy együtt vagyunk-e mert nagyon szeretne egy anyukát. Mondhatjuk neki, hogy te leszel az?- kérdezte.
- Igen, legalább szokom, hogy azt mondja valaki nekem, hogy anya.
- Akkor Chloe Santos gyere csak velem. - nagyon fura volt, hogy Santosnak hívott. De nem akadtam fennt ezen, mert jól hangzott. Nem akartam bevallani, de Neymar mindig fontosabb volt mint Sergio. Soha nem láttam de mindig jobban vonzott. Neyjel elindultunk a régi házamhoz. Kipakoltunk és eladtuk. Mikor ez megvolt Neymar barátja Carlos segített becuccolni Neymarhoz. Voltunk a kicsinek vásárolni, de nem csak neki vettünk dolgokat hanem Davi Lucca is kapott játékot és ruhát is. Végül a babaszoba is elkészült olyanra ami mindkét nemnek jól nézne ki. Ez természetesen nem egy nap alatt történt hanem egy hét volt, de teljesen megérte, hiszen a kicsi a legjobbat érdemli. Davi Lucca ma jön haza. Én mentem a reptérre érte. Látott skipen keresztül, úgy mutatott be az apja mint a barátnőjét.(Ami megjegyzem fura) Szóval tudja, hogy nézek ki. Már a reptéren vagyok, és várom, hogy megérkezzen. Nem vártam sokat megjelent a kicsi feje a tömegben. Odamentem hozzá és megöleltem. Elindultunk haza. Útközben rengeteget beszélt, hogy milyen volt a mamájánál. Nagyon megkedveltem a kis srácot. Mikor hazaértünk megkereste az apját én pedig főzni kezdtem. Tortilla lett. Mikor kész lett felmentem Neymar szobájába ahol nem tudtam mi vár...