Chloe szemszöge

Nem hiszem el. Nagyon nem vagyok normális. Kicsi lányom majdnem meghalt és a babáimmal együtt én is. Miért történt?
Megláttam a kocsit mire szinte egyből elhúztam a kormányt. A rendszám alapján tudtam, hogy kinek az autója. Mbappe volt a kocsi tulajdonosa. A babákról viszont csak Avery és Sarah tudott. Nehezen titkoltam el Ney elől mert mindig felkelt mikor hánytam reggel vagy valami. Minden rezdülésemre felkelt. Nagyon aranyos volt.
Örülök, hogy nem lett nagy bajuk. Most, hogy tudom, hogy mindenki rendben van vigyázni fogok arra, hogy ne is legyen nagy bajuk az életük során.

Pár héttel később

Most vagyok 3 hónapos terhes, kiengedtek a kórházból, ami nagy megkönnyebbülés. Most, hogy kijutottam onnan egyre több energiám van mindenre, s ezt Ney is észrevette.
- Kincsem pihenj egy kicsit. Ha megerőltetted magad lehet, hogy a kicsiknek baja lesz.
-Alina, Aaron, Noah, Rose. -mondtam.
- Mi? Minek mondtad ezeket a neveket?
- Legyen ez a babák neve.
- Szép nevek. Legyenek, ha így lesznek a nemek.🥰 De akkor is pihenj, hogy ne legyen bajuk. Alina, Aaron, Noah és Rose is arra vár, hogy pihenj szerintem.
- Oké akkor leülök.
- Anya játszhatok ezzel? - jelent meg Sofi a babájával melyet Sesétől kapott még tavaly.
- Igen kincsem. Vigyázz a lépcsőn. - kiáltottam utána.
- Nagyon jó anya vagy kincsem. A kishercegnő mesélte mekkora vitánk volt?
- Nem, miért?
- Mikor kórházban voltál megkértem Averyt, hogy jöjjön el érte, mert nem akartam, hogy ott legyen míg nem tudok semmit rólad. De a hercegnőd nem akart hazajönni mert veled akart lenni. Ebből lett egy kisebb vitánk amit én nyertem s végül hazajött azzal a feltétellel, hogy ha bármit tudok azonnal hívom Averyt és jöhetnek be. -nevetett a végén.
- Hát ez ilyen.
- A kishercegnő már nagyon akarta az anyukáját. Napokig nem aludt Avery szerint...-kezdte el de nem hagytam befejezni. 
- Sofia gyere le.-kiáltottam fel neki....

Sofia gyere le.-kiáltottam fel neki....
-Igen anyu?-nézett ránk aranyosan.
- Kincsem apa mesélte, hogy nem akartál hazajönni.
- Így volt.
- De miért nem akartál Avery nénivel lenni?
- Szerettem volna, de te idegen helyen aludtál napokig és nem tudtam, hogy mit csinálhatnék Avery nénivel ha te nem vagy.
-Hercegnő, apa nem azért mondta, hogy gyere haza mert nem akart veled lenni, csak azért mondta, mert jót akart neked. Egyébként kórházban voltam és nem akartuk, hogy ott legyél mivel unalmas ott ülni és várni a csodákat. -mondtam majd egyszer csak valami eltört fent az emeleten.
-Anya. - futott fel Ney a lépcsőn.
- Na ezt ne csináld apa után.
- CHLOE HÍVD A MENTŐKET. ANYA NINCS ESZMÉLETÉNÉL.- nem válaszoltam csak felemeltem Sofit az egyik kezemmel a másikba pedig a telefon volt. Azt mondták nagyon sietnek. Olyan tíz perc múlva Nadine már hordágyon feküdt a kórház felé. Ney vele ment, de mielőtt elindultak az egyik mentős felém fordult.
- Neymarnak nem szívesen mondanám el, de nem sok esély van arra, hogy felébredjen. Én úgy gondolom, hogy ezt Ön eltudná neki mondani.
- Rendben megoldom. Köszönjük. -mondtam szomorúan.
- Sofika most pakolj össze néhány cuccot és megyünk Sese bácsihoz. (btw: csak nekem fura ezt olvasni/írni?🤣🤣)
- Mennyi cuccot vigyek?
-Néhány napra pakolj.
- Oksi.-futott fel a szobájába. Gyorsan felhívtam Sesét, hogy viszem Sofit és hogy miért viszem. Egyből mondta, hogy csak nyugodtan és várja a kislányát. Gyorsan elintéztük a dolgainkat és elvittem a kicsi hercegnőt Sergiohoz. Elmondtam neki gyorsan, hogy mit tartsanak be majd siettem Neyhez. Olyan fél óra múlva már a korházban voltam.  Egyből megmondták, hogy hol van Ney és az anyukája.
- Ney....
- Neked elmondták?
- Mit kicsim?
- Hogy megfog halni még ma?
- Sajnálom kincsem igen. Azt kérték, hogy mondjam el, de úgy látszik már mondták.
-Most szeretném ha megölelnél. - nem mondtam semmit csak odabújtam hozzá. Fél óra múlva kibújtam karjai közül.
- Mennünk kéne. Anyud is ezt szeretné. -mondtam mire csak felállt és eljött velem haza. Otthon ugye nem volt Sofi ezért ahogy hazaértünk Ney egyből elsírta magát.
- Nagyon sajnálom, hogy nem töltöttem vele elég időt.
- Ney ez nem a te hibád. Nem tudhattad, hogy ez lesz. Gyere pihenjünk le. -mondtam, de nem az volt a tervem, hogy pihenünk. 😏 Végül 1 órát még fent voltunk majd elaludtunk.

Végül 1 órát még fent voltunk majd elaludtunk.

Sziasztok. Tudom, hogy régóta mondom, hogy folytatom meg, hogy jön a rész és még egy csomó mindent. Tudom, hogy ennek a résznek már kint van a fele legalább de nem látom át már, hogy mit raktam ki és mikor ezért ez most így kikerül így teljes egészében. Hozni fogom a folytatást csak sajnos nem nagyon van ötletem ráadásul a suli is itt van. Remélem azért nem lesz kevesebb az olvasóm. Puszillak titeket. És köszönöm mindenkinek a támogatást.❤️❤️❤️❤️ ❤️🥰🥰 🥰🥰🥰🥰🥰🥰🥰