Végül 1 órát még fent voltunk majd elaludtunk.

Ney szemszöge

Nem lehet, a tegnapi nap csak álom volt. Lehetetlen, hogy anya meghaljon. Az anyukák örökké élnek. Nem akarom. Mi lesz velünk anya nélkül. Raffaella még csak meglesz, de én nagyon nem tudom mi lesz velem. Nagyon szomorú lesz Davi és Sofi is. Nem magam sajnálom hanem a kicsiket. Mi lesz velük a nagymama nélkül? Míg ezen agyaltam Chloe megpróbálta elterelni a figyelmem, hatásosan. Másnap reggel gondoltam meglepem egy kicsit ha már ennyi mindent tett értem.
Korán felkeltem azért, hogy kapjon egy kicsi időt aludni én pedig csináljak neki reggelit és megszervezzem a napot. Davi az anyjánál van, Sofi pedig az apjánál. (Serigo) Szóval senki nincs eajtunk kívűl itthon. A babák Chloe hasában még nem látszodnak annyira ezért ez a program jó lesz neki. Elviszem egy operára mivel tudom, hogy szereti és mellé megkerestem az anyját, de nem is baj ha nem ismeri, mivel halott, és mivel ennyit segített nekem ezért arra gondoltam, hogy ma kérem meg a kezét.
- Jó reggelt kincsem.-mondtam belépve a szobába egy tálcával egyensúlyozva.
- Jó reggelt Ney.
- Gyorsan egyél utána nem fogsz tudni enni ebédig. -mondtam és hozzátettem.-Ja és kényelmesbe, de elegánsba öltözz. Hosszú napunk lesz és sokat fogunk ülni. -mondtam és kimentem öltözni. Olyan egy óra múlva már úton voltunk az opera helyszínére. Egy jó hosszút választottam. Az opera után már nem kellett a szép ruha, mert elvittem egy étterembe, ami nem volt olyan puccos, de ahhoz elég jó volt, hogy megkérjem a kezét. Négy éve terveztem, de soha nem volt megfelelő a pillanat. Most úgy érzem megfelelő. Vagy mégsem????????

Sziasztok🥺🥺🥺
Bocsánat, hogy nagy kihagyás volt, de megvolt rá az okom. Most lesz a hétvégén a báttyám esküvője és még van mit elintézni ezért kapkodunk fűhöz fához és még nincs vége.
Közben ismerkedős csoportot hoztak létre a kövi osztálytársaim amit ugyanúgy nem hagyhatok csak úgy ott. Így nem nagyon tudtam írni. Sajnálom. A héten nem leez sok rész. Utána talán több lesz. Igyekezni fogok.