-Tudom...

Sofi szemszöge a baleset

Anya azt mondta, hogyha hazaérünk akkor apa már otthon lesz és ő fog rám vigyázni, mert visszakell mennie dolgozni. Kicsit szomorú lettem amit anyunak nem mutattam mivel neki fontos. Közel voltunk a házhoz amikor megjelent egy fekete autó melyet nem vezetet senki. Anyu próbálta elhúzni a kereket a kocsin, de ez veszélyes volt és kimentünk a betonról. Elkezdett körbe forogni a kocsi és nagyon megijedtem. Anya azt mondta még utoljára, hogy ne féljek mert minden rendben lesz. Majd nem beszélt többet és elaludt. Aztánjött egy néni aki segített anyucinak és nekem.

Neymar szemszöge miután Sofi elmondta ezt.

- Ennyire emlékszem. - mondta utoljára.
- Hercegő. Nem láttad a néni fejét vagy nem tudsz róla valamit mondani?
- De. Egy kicsit kövér volt és kék szemű szőke hajú néni volt egy bácsival aki szintén segíteni akart.
- Köszönöm. Most pihenj és én itt leszek melletted. Ráfekszel a hasamra?- néztem rá mire nem mondott semmkt csak bólintott. Rádőlt a hasamra és elaludt. Körülbelül olyan hajnali öt körül jött be valaki.
- Jó estét. Elnézést nem akartam felkelteni, de a barátnője műtétje sikeres volt. Akár holnap fel is kelhet.
- Köszönöm szépen doktor úr.- ráztam kezet vele. (Ugyan én feküdtem és rajtam a világ egyik legaranyosabb gyermeke volt.)
Az orvos elment én pedig megpróbáltam visszaaludni ami nem sikerült. Ébren vártam, hogy a kishercegnő felkeljen és felhívhassam Averyt, hogy hazavigye őt. Olyan tíz óra körül ez meg is történt. Volt egy kis vitánk melyet én nyertem, arról, hogy ő itt szeretne maradni az anyukája mellett. Azt mondtam neki, hogy Avery néninél lesz telefon és majd őt felhívom ha felkelt. Olyan negyed kettő körül elmentek én pedig a barátnőm mellé ültem a székre és elkezdtem beszélni.
- Szia kicsim. Hol is kezdjem? Először is nagyon örülök, hogy vigyáztál Sofira és nem hagytad, hogy nagy baja legyen. Jó anyuka vagy. Másodszor ha most ébren lennél úgy megölelnélek és csókolnálak valamint leütnélek mert vigyázol a kicsire és magadra annyira nem. Harmadszor már ne aggódj Sofi tök jól van és nagyon várja, hogy felkelj. Ahogy mindenki más is. Kicsim Sese azt mondta, hogy pár év múlva  bevallja Sofinak, hogy ki ő. Nem tudom jó ötlet-e de ha te nem kelsz fel akkor nem dönthetek majd a kishercegnő sorsáról mert Sese lesz a gyámja. Szóval kelj fel kincsem. -mondtam mire megfogta a kezem. Szóltam a nővérnek, hogy mi van mire egyből bejött. Kiküldött, hogy megvizsgálhassák. Fel- alá járkáltam és vártam, hogy mit mond az orvos.
- A műtét sikeres lett és Chloe rendbejöhet, nem lett agykárosodása ami kihathat a memóriájára. Találkozunk 8 és fél hónap múlva. Bemehet hozzá. -jött ki az orvos egy óra elteltével.
- Köszönöm szépen. De hogy érti, hogy találkozunk?- néztem rá kérdőn, de azt mondta, hogy Chloe elmondja. Bementem a szobába ami már nem volt olyan nyomot hangulatú.
-Szerelmem. Hogy vagy?- nagyon boldog  voltam.
- Nagyon fáj még a fejem, de amúgy minden rendben. Sofi hogy van?
- Ne aggódj jól van. Avery vigyázz rá. Felhívom, hogy jöjjenek. Mert ha nem nagyon szomorú lenne. De előtte. Hogy értette a doki, hogy találkozunk nyolc és fél hónap múlva?-néztem a lányra aki egyből elvörösödött.
- Ney....

Sziasztok. Vajon mit akar Chloe mondani Neymarnak? Vajon eltudja mondani? Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Várom őket. ❤