Vagyis azt hittem, hogy ő az, de nem ő volt....
- Szia szívem. Baj van?- kérdeztem felvéve a telefont.
- Jó napot kívánok. Ön Chloe Hoffmann hozzátartozója?- kérdezte egy ismeretlen férfi hang.
- Jó napot kívánok. A párja vagyok. Baj van vele? Mi történt?- kérdeztem egyre idegesebben.
- Chloe asszony és kislánya balesetet szenvedett. Az óvodából mentek hazafelé és egy ittas sofőr nekikment. A La Francisco Közkórházba szállították őket. Kérem jöjjön a oda.
- Sietek oda. -mondtam és indultam is a kórházba. Tíz perc alatt oda is értem és egyből őket kerestem. Nyolc perc után Sofi meglett, de Chloet nem találtam.
- Elnézést Chloe Hoffmant hol találom. A párja vagyok. - kérdeztem a nővértől aki a kislányomnál volt.
- Nem mondták még önnek? Chloe asszony sok vèrt vesztett mivel védte kislányát ezért műteni kell. Elég kockázatos, de stabilizálható állapota lesz. Sajnálom. A kislány az öné? - nagyon kedvesen mondta nekem, de az információktól már folytak a könnyeim.
- Az én kislányom. -mondtam és átvettem tőle Sofit aki zokogott és anyát akarta.
- A lánya nagyon okos és megfontolt. Szerintem ő emlékszik az esetre. Valószínűleg. Azért most ne akarja megtudni lehet mivel kicsi nehezebben fog reagálni. Szép délutánt. -ment ki és magunkra hagyott minket.
- Kis hercegnőm. Hogy vagy?- néztem a kislányra aki az életem legfontosabbjai között van.
- Én jól vagyok apuci. Egy kicsit bevertem a fejem, de bevoltunk kötve és nem lett nagy bajom.
- Kicsikém tudod pontosan mi történt?- édesem szemei nagyon könnyesek voltak.
- Tudom....

Sziasztok. Először is: Sajnálom, hogy ritkán volt rész, de nem voltam jól és nem tudtam írni. Másodszor: most van ötletem és igyekszem leírni azt és kirakni.

Mit gondoltok mi történt? Chloe felépül? Valaki ártani akar vagy csak baleset volt? Várom a tippeket.