Egy ordítás hallatszott. Kínok közt ébredt fel. Az ágynemű huzat és a ruhája tiszta verejték volt. Erőtlennek érezte magát és védtelennek. Nem mutatta ki barátai előtt, de most tényleg félt. Retteget, hogy elveszti azt, aki benne élt.

Valahogy mégis erőt vett magán, felkapcsolta az asztalon álló lápmát, mely gyér fényt adott a sötét szobában. Felült az ágy szélére, ám pocsékul érezte magát. Az izmai fájtak, és hasogatott a feje. Majd óvatosan kezévél a tarkóján lévő tetováláshoz nyúlt. A5 Ragasztó. A többieket összetartotta, ámde a ragasztó már rég megszáradt.

Szeme fátyolba burkolózott. Feltűrte a jobb kezén lévő ruhadarabot. Nem tudta megállítani, nem tudta megfékezni, egyre csak terjedt benne... és tudta, hogy nemsokára vége lesz... Eljött az ideje, hogy elköszönjön.

Nagy nehezen felnyomta magát az ágyról és megpróbált megállni a lábán. De nem tudott. Összeesett. Teste remegett a hideg földön. Fekete vért köhögött fel. A feje zúgott, legszívesebben beleverte volna a falba. Szeme elsötétedett, ahogy elméje is. Tudta, ha most feladja, akkor nincs tovább... Elveszti önmagát... Örökre... Lehunyta szemét, s összeszedte gondolatait. Küzdeni fog, kitartani, úgy mint az útvesztőben!
Kinyitotta a szemét, mely újra gesztenye barna színben pompázott. Összeszorította fogait, megfeszítette izmait és felnyomta magát a földről. Kezei remegtek, de nem hagyta, hogy összeroskadjon. A bútor szélébe kapaszkodott és úgy vonszolta el magát a rozoga íróasztalig.

Ahogy erőtlenül lehuppant a székre, újra behunyta a szemeit. A feje őrjítően sajgott, mintha csak azért könyörögne, hogy eresszenek bele egy golyót. A rémképek újra megjelentek előtte, melyek ismét megrémítették. VESZETT... útvesztő... siratók... halott barátok... a felperzselt föld... buggyantak... Az útvesztő összetörte a lelkét, a fal eltörte a lábát, a tűz elsöpörte az elméjét, a végzet darabokra törte a szívét... és tudta, hogy a kúra megöli.

Összeszedte minden erejét és csak a jó dolgokra próbált koncentrálni. Megjelentek előtte a legkedvesebb emlékei, melyeket soha nem akart elfelejteni. Mintha csak egy boldog kisfilmet vetítettek volna le előtte. A mókázások a tisztáson... Gally titkos itala... a tiszttársak... a barátai... és azok az emlékek, amik még most is mosolyt tudtak csalni meggyötört arcára. Melegség töltötte el belülről, hogy van még értelme harcolnia. Nem vesztette el teljesen önmagát.

Kinyitotta a szemeit, lenézett az előtte fekvő üres lapokra. Egy tollat vett a kezébé, és elkezdte leírni mindazt, ami csak eszébe jutott. Jót s rosszat egyaránt...

Kedves Thomas,

Ez az első levelem, amire emlékszem. Nem tudom, hogy az útvesztő előtt is írtam-e már, és ha nem is ez az első levelem, úgy érzem, ez lesz az utolsó. Tudnod kell, hogy nem félek. A haláltól biztosan nem, inkább a felejtéstől. Attól, hogy a vírus kitöröl majd mindent, ez elég ijesztő. Minden éjjel felsorolom a srácok nevét, Alby, Winston, Chuck. Újra meg újra elismétlem, mint valami imát, és elöntenek az emlékek. Az apróságok, például ahogy a nap beragyogta a tisztást egy pillanattal azelőtt, hogy a fal mögé bukott. Emlékszem Serpenyő ragujának az ízére. Sosem hittem, hogy egyszer még hiányozni fog.
Rád is emlékszem... Emlékszem arra, amikor felküldtek hozzánk. Rémült kis zöldfül voltál és még a nevedet sem tudtad. De amint berohantál az útvesztőbe, tudtam bárhová követnélek. És követtelek. Ahogy mindenki. Ha újra kezdhetném, újra megtenném az egészet és semmin sem változtatnék. Nagyon remélem, hogyha egyszer évek múlva visszatekintesz, ugyan ezt mondhatod majd te is. A jövő a te kezedben van, Tommy.
Tudom, hogy helyesen cselekszel majd, ahogy mindig. Helyettem is vigyázz mindenkire, és vigyázz magadra. Megérdemled a boldogságot.

Köszönöm, hogy a barátom voltál.

Isten veled,

Newt.

Remegő kezéből lerakta a tollat. Szépen összehajtogatta a papírokat és beleraktak egy kis üvegcsébe. Elrakta a kabátja zsebébe, hogy mindig nála legyen. S ha majd eljön az ideje, oda tudja adni baratjának. Majd újra lehunyta a szemét, és ezt suttogta bele az éjszakába:

Kérlek, Tommy. Kérlek...
Végezz velem!
Ha tényleg a barátom voltál, végezz velem!