Emi szemszöge

Apuékkal meg Harryvel belépünk a házba és furcsa hangokat hallunk. Olyan 18+ hangokat... igen, itt az idő, hogy most mi falazzunk a nővéreméknek, hiszen jövünk nekik egyel.
-Ahh!- hallom Mia hangját, utána rázendít Niall is.
-Mik ezek a hangok?- ráncolja a szemöldökét apu.
Rákacsintok Harryre, hogy vegye a lapot.
-Biztos szürke ötven árnyalatát néznek. Szólok nekik, hogy vegyék lejjebb a tévét!- játszom az ártatlant és felmegyek az emeletre. Az a helyzet, hogy nem nagyon akarom őket megzavarni, de muszáj lesz. Bekopogok és hallom, hogy abbamaradnak a nyögések.
Még kb 5 percet állok kinnt mire Mia takaróba csavarva jön elém.
-Sziijaaaa....
-Szia...öm apuék is itt vannak,de H-val falaztunk!-kacsintok.
-Ah hála az égnek!-sóhajt.
-Jah szóval halkabban...na de megyünk aludni!-Küldök neki levegő puszit.
-Szerintem nem aludni fogtok!-kacsint ő is.
Visszamegyek a nappaliba és a nevelőanyám szigorú szempárjával találtam szembe magam.
-Emilia beszélnünk kell!
-Ummm... rendben.- válaszolok megilletődve.
Felmentünk az emeletre, azon belül is a szobámba és Kate szólásra nyitja a száját.
-Figyelj.Tudom h a lányom és Niall együtt vannak olyan értelemben is.Ezzel nincs baj mert én ezt így tartom rendjén.Csak Paulnak van ez a kattanása.
-Igen, és hogy jövök én a képbe?- basszus ez lehet bunkó beszólás volt...
-Ohh...hát cs-csak a segítségedet szerettem volna kérni Emi.De tudom,hogy nehéz engem elfogadnod és elfogadom,ha nem segítesz.-motyogta.
-Uhh... bocsi Kate, nem szerettem volna bunkó lenni, csak nem értettem, hogy hová szeretnél kilyukadni. Ne butáskodj, rég elfogadlak és szeretlek. Nagyon szívesen segítek, amiben tudok!- mosolyogtam és megfogtam a kezét. Ez olyan tipik anya lánya pillanat volt. Kár hogy nem az igazi anyukám...
-Köszönöm szívem.-ölelt magához.-Beszélni kell a lányomékkal meg Paullal,hogy végre fogadja el ezt az egészet.
-Ugyan, semmiség. Azért vannak a családtagok, hogy segítsenek.- kacsintottam.
-Háát figyelj... Be kell vallani, hogy apám nem lesz könnyű eset, hiszen Miát is ugyanúgy szereti, mint a saját lányát, szóó...- húztam el a számat.
-Tudom.De Mia az én lányom és az,hogy a barátjával lefekszik az az ő dolga.
-Akkor miért szeretnéd mindenképp elmondani apunak?
-Hát pont ezért,hogy értse meg,hogy mostantól együtt nevelünk titeket és van nekem is beleszólásom.
-Uhhum. Hát szerintem igazából mondd el neki is, hogy mi nyomja a szíved. Elvégre a férjed és biztosan meg fog hallgatni.- mosolyodok el.
-Igen.Csak tudod milyen forró fejű.-kuncogott fel.-De megoldom.Menjünk és beszéljünk vele most.
-Rendben, csak átöltözök, mert melegem van. Megvársz, vagy előre mész?
-Előre megyek és lennt találkozunk.Aztán mesélhetnél,hogy mi van veled meg Harryvel újra.Meg ha kell adok tanácsokat is.-mosolyog majd elindul.
-Rendben!- kacsintok rá, majd mindketten felnevetünk.
Gyorsan felkaptam egy ceruza nadrágot meg egy blúzt,felvettem a cipőmet és késznek nyílvánítottam magam.A vállam felett érő hajamat a fülem mögé tűrtem.Leindultam a lépcsőn.Harry teljesen meglepődve nézett rám.
-Baj van?
-Nem.-rázta a fejét.-csak olyan más vagy.
-Van ilyen.-suttogom és belépünk a konyhába ahol apa és "anya" üldögélnek.
-Nagyon csinos vagy Angel.
-Merci.-válaszoltam mosolyogva,Harry szintén csak nézett.-Mr.Styles,ha ennyire néz el fogok pirulni.-öntöttem magamnak egy csésze teát,majd leültem.-Szóvaaal...- néztem Katera.
-Lányok nyögjétek már ki, hogy mi van! Kezdtek megijeszteni. Ugye egyikőtök sem terhes?- nézett ránk Paul ijedten.
-Nem apa.Ne is gondolj ekkora butaságokra.
-Igen szívem,nyugodj meg.-rakja Kate apu kezére a kezét.-Csak arról van szó,hogy mivel a feleséged vagyok ami a legjobb dolog a világon mert szörnyen szeretlek kedvesem...csak a lányokat így már együtt neveljük és tudom,hogy nincs ellenedre Mia és Niall kapcsolata...csak tudod Mia a lányom és,ha esetleg ők úgy is...szóval érted akkor szeretném a tudtodra adni,hogy ez természetes és elfogadom Mia és Niall kapcsolatát.-motyogta Kate izgatottságtól túl tengve.
-Hát ömm... először is még mindig ott tartok, ha Mia haja szála is görbül, én tönkre teszem az életét. De tudom, hogy Niall jó gyerek és megbízok benne. Viszont úgy gondolom, hogy Mia még fiatal ahhoz, hogy ez a gyerek megrontsa őt!-
-Paul...szerintem Mia nagy lány 19 éves lesz.Lassan 20 érted...-motyogtam.
-Pontosan.-helyeselt Kate.
-Emilia Higgins! Te ebbe ne üsd bele az orrod, mert megint visszamész abba az elit iskolába! Ez a Styles gyerek felbukkan és teljesen felborul a viselkedésed! Nem hiszem el!- emeli fel a hangját apa.
-Nem igaz apa.Harry nem tehet semmiről,megváltoztunk mindketten.Ő is,én is.Nem vagyunk együtt és most nem értelek,hogy miért kell így viselkedned velem.-motyogom teljesen higgadtan.-A vislekedésemmel nincsen gond,olyan vagyok amilyennek lennem kell és ezt te is pontosan jól tudod de ha szeretnéd négy vagy öt nyelven is leállhatunk vitatkozni.-hunytam be a szemem majd mikor kinyitottam és Harryre pillantottam.
-Jobb ha megyek mert...ez tényleg nem igazán tartozik rám.Emilia.-biccentett.-Viszlát.-ment ki.
-Paul,elvetetted a súlykot.Nem tudom minek vettél már el...
-Jó Emilia, nem tudtam. Te csak védted a nővéred.- enyhült meg az arca és Kate felé fordult.
-Kate, kedvesem! Azért vettelek el, mert szeretlek, az életemnél is jobban. Csak tudod, nehéz megszokni, hogy a lányaimnak párjuk van és a párjuk a fiaim!- neveti el magát és megfogja Kate kezét az asztalon.
-Szeretlek titeket, hiszen ti vagytok a családom. Csak értetek élek és dolgozom, hogy nektek minden meglegyen! Őszintén sajnálom! Túlreagáltam...- gördül le egy könnycsepp az arcán.

Mia szemszöge

Niall épp fürdik, én pedig a telefonomon játszok.
-Megöllek te hülye disznó!- üvöltöm a telefonomnak, miközben lövöldözöm a madarakat az angry birdsen.
-Kislányom, minden rendben, ugye nem veszek....- ront be apa a szobába, de abbahagyta a mondatát, mert észrevette, hogy egyedül vagyok a szobámban. Elkezdek nevetni, mire ő is belekezd.
-Apa, csak angry birdsezek!- nevetek tovább. -ne aggódj, Niall és köztem minden a legnagyobb rendben!- mosolyogva odamegyek apuhoz és megölelem.
-Talán túlságosan is...- sóhajt fel és visszaölel
-Hogy érted ezt?
-Gondolhatod,hogy értem.
-Ohh...-tudja?
-Ne aggódj éppen Emivel és édesanyáddal beszéltünk meg mindent.
-Tényleg?
-Igen.-mosolygott.-Most arra gondoltam,hogy elmehetnénk plázázni...ahogy ti szoktátok mondani manapság.-mosolyog kedvesen.
-Benne vagyok.-vigyorgok.
Apa kimegy én meg szólok Niallnek aki jó ötletnek tartja,hogy legyen egy családi program,és milyen igaza van.
Felveszek egy fekete pólót amin rózsák vannak és mellé egy fekete cső farmert,cipőm pedig az elmaradhatatlan vans oldskool.
A hajam leengedem és leindulok.
Emi éppen a cipőjét veszi.
-Szia.-mosolygok rá.
-Szia.-mosolyog ő is.Anyu is megjön így együtt indulunk az autóhoz ahol már apa vár minket.
Az út nem túl hosszú és emiatt nagyon hamar ideértünk.
Elkezdtünk nézelődni.Találtam is egy pár most nagyon divatos pólót.
-Emi nézd ez neked is annyira jól állna.-mutatom neki a mintás pólót amin Minnie egér van.
-Nem az én stílusom.-motyogja.
-Régen szeretted az ilyeneket.
-Az régen volt.-sóhajt.Összeráncolom a szemöldököm de vállat rántva veszem meg magamnak azokat a ruhákat amiket kinéztem.
-Na mit vettetek?-kérdi apa aki éppen kávézik anyuval együtt.
-Hát egy pár nagyon édeske pólót.-mosolygok sőt inkább vigyorgok.-De most rájöttem,hogy deszkázni szeretnek.Szóóó...
-Vegyünk hát deszkát.Azt hol lehet?-kuncog apa.
-Mutatom.-indulok meg és a kis társaság követ kivéve Emit aki lemarad.
-Gyere már Emilia.-kiáltott utána apa.
-De nekem nincs kedvem gyerekes dolgokat vásárolni.Bemegyek inkább a lemez boltba.-fordul is meg és megy be az ajtón.
-Mi ütött belé?-kérdi anyukám.
-Nem tudom...-forgatom a szememet.Megvettük az álom deszkámat aztán fagyiztunk is.Örültem,hogy végre kicsit több időt tölthettem a családdal mert legalább jobban megismerkedünk.
-Na és akkor Niallel minden rendben van köztetek?-érdeklődnek miközben még mindig a fagyizóban ülünk.
-Minden.
-Gondolkodtatok azon is,hogy esetleg később igazán összeházasodjatok?Vagy valami?
-Nem tudom,hogy Niall gondolt-e erre de...én talán egyszer de úgy alapból nem igazán.Még amúgy is egy éve vagyunk együtt és semmit se szeretnénk elkapkodni.-mosolyogtam.
-Helyes.-mosolygott apa is.
Apuékkal beraktuk a csomagokat az autóba, majd visszaindultunk a lemezbolt elé és megvártuk a hugomat, aki nem sokkal később egy Harry korabeli fiúval jött ki. Mosolyogva beszélgettek, majd a fiú két puszival köszönt el Emitől. Apa a kezébe összetörte a fagyitölcsért az idegességébe. A hugom mosolyogva ballag felénk, de egyből lehervad a mosoly az arcáról, mert látja apja ideges fejét.
-Apa, meg tudom magyarázni!- mentegetőzik Emi.
-A kocsiba. Azonnal!- emeli fel a hangját, mire megindulunk a parkoló irányába. Az autóban érezni lehetett a feszültséget. Paul idegességében a kormányon dobolt, anya hangtalanul ült mellette és csak bámult ki az ablakon. Emilia unottan nyomkodta a telefonját.
-Emilia...ki volt az a srác?
-Csak egy ismerősöm.Semmi közünk egymáshoz.Gitározik.-motyogta a húgom.
-És mit kerestetek együtt az üzletben?
-Ajánlott pár lemezt és adott pár tanácsot a gitározáshoz.Ennyi.Nem értem,hogy mi okból kifolyólag teszed ezt állandoan,boldog akarok lenni!!!-kiabál Emi hangosan és sírni kezd.
-Mi a baj?-kérdem meg azonnal magamhoz húzva.
-Az,hogy ebben a családban már azzal senki nem törődik,hogy velem mi a fasz van!Tessék kimondtam egy csúnya szót ennyit ért a nagy flancos iskolád!!Mert igen igazán nő lettem ott de van egy határ!Te el akartál mindentől zárni és elvetted a gyermekkoromat.Örülj magadnak.-sírt tovább.-Velem bem foglalkozol...Miával már jobban mint velem.De már mindegy mert az első lesz holnap,hogy megyek Párizsba.-száll ki mert közben megérkeztünk.
Mindenki sokkosan volt az az autóban.
Eminek szeretetre van szüksége amit Harrytől megkapott és ahogy Harry eltűnt az életéből teljes űr keletkezett a lányban...abban a lányban aki mindennap mosolygósan kelt fel és folyton csak nevetett.
Utána mentem de nem nyitott nekem ajtót...azthiszem most veszítettem el a legjobb embert az életembe.

Sziasztok! Bocsánat, hogy több, mint fél éve nem raktunk ki részt, csak elkezdődött a gimis élet, nagyon sok tanulni való zúdult ránk,illetve a beilleszkedés sem volt könnyű és nehéz volt velük megbírkózni. Reméljük nem haragszotok, mostantól teljes gőzzel újra kezdünk írni és mindennap lesz min. Egy rész. Kárpótlásúl itt egy hosszú rész! Ha tetszik, kérjük hagyjatok nyomot magatok után!☺️❤️
Puszi: SinatraStyles01 and jómagam😄