Emi visszajött a mosdóból, és jött a pincér felvenni a rendelést.
-Uraim, önöknek milyen italt hozhatok?-
-Unicum!- mondták egyszerre. Paul meg Liam nem ittak, mert Paul vigyáz a társaságra, Liam meg nem ihat.
-Hölgyeim?-
-Én rosé pezsgőt kérek szépen!- mondtam, majd felírta a pincér.
-Én is!- Mondta Emi és anyu egyszerre
-Lányok, óvatosan az alkohollal!- figyelmeztetett Paul.
-Drágám, nyugodj meg!- nevetett anyu.
-Epret ajánlhatok hozzá?- kérdezte a pincér, mire bólintottam.
Jó kajákat rendeltünk.
Ha Harryre néztem folyton azt láttam,hogy egyre nevetősebb és a többi srác is ugyanúgy,hülyék az biztos.Be vannak baszva!
-Hallod Paul...-kezdi nevetve Harry,innen is látom,hogy a keze Emi combján pihen.-Dugnám a lányod!-folytatja röhögve Emiliára nézve aki picit kuncog majd mikor tudatosul benne,hogy mit mondott Hazz, elkomolyodik.
-Én is,Miát!- nevet Niall is.
-Egy:Styles vedd le a kezed a lányomról!Kettő:Meg sem akarlak látni a közelében,ahogy Niall téged sem a másik lányom közelében!
-Jaj apu ne idegeskedj!-kuncog tovább Harry és keze egyre másholabb jár mire Emi felsikolt.
-Na jó most lett elegem!-indul meg Harry felé.
Emit azonnal felhúzom.
-Paul nyugi!-állok közéjük.
-Nincs nyugi, nem engedem,hogy bármelyik lányom szűzhártyájához érjetek!!!!!!-kiabál.
-Szívem!-húzná anyu de nem engedi el Harry ingjének a gallérját.
-Apu állj le,Harry nem tudja mit csinál, részeg!-áll mellém Emi.
-Dehogynem...tudja mit akar ez részegen is!
-Nem igaz!Hagyd őt békén!
-Te kicsi vagy még Emi ne üsd bele az orrod!
-Nem vagyok az!!Mia...menjünk innen!-motyogja.
-Gyere!-fogom meg a kezét majd szépen elsétálunk. Haza mentünk és bezárkóztunk a szobámba.
-Itt aludhatok?- kérdezte Emi.
-Persze!- mosolyogtam rá.

~Másnap

Reggel indulunk le kajálni a húgommal, de mikor megyünk le, halljuk,hogy Paul Niallel meg Harryvel beszélget. Megállítom Emit a lépcsőn.
-Fiúk, mi volt ez a viselkedés tegnap? Nagyon csúnya volt!-
-Sajnálom Paul....de nem akarok semmit Emitől,ő csak egy kislány!-motyogja Harry.Emire nézek aki áll csendbe de látom a szemét,hogy mindjárt sír.
-Én nekem mindegy, Miánál úgy is egy életre elbasztam a becsületem!-Hallom Niall szomorú hangját. Megesik rajta a szívem. Meghallom a lépteiket, Emit próbálom rángatni de könnyes szemekkel néz rám, majd kirángatja a kezeit.Felszaladok az ajtóhoz onnan nézem tovább.
-Emilia....-néz nagyot Paul mikor meglátja a lányát.Harry is csak néz de ekkor Emi csak egy pofont adva neki megy be a szobájába....az ajtó az majdnem letört úgy becspata de tök mindegy max. Paul megcsináltatja.
-Na azt már nem!-állítja meg Harryt aki felfelé akarna szaladni.
-Niall te menj beszélj Miával, és békülj ki vele, akármit is csináltál!Utána nézd meg Emit...és te Harry menj szépen haza!- adja ki a parancsot a nevelőapám. Gyorsan beszaladok a szobámba és befekszem az ágyamba, tettetve,hogy alszom. Hallom,hogy Niall kopog, de nem törődve azzal,hogy nem kapott engedélyt,hogy bejöjjön, benyit.
Leguggol, majd beszélni kezd.
-Mia, nagyon nagyon sajnálom!- fogta meg a kezem, de én még mindig nem mozdultam.
-Tegnap óta akkora lelkiismeret furdalásom van. Én nem tudom,hogy mit csináltam. Teljesen elborult az agyam,mikor megláttalak,olyan szép voltál. De mindegy, úgy is elbasztam a becsületemet nálad. Tudnod kell,hogy én mindig itt leszek neked, ha megbocsájtasz, ha nem!- fejezi be, és érzem,hogy egy könnycseppje rácsöppen a kézfejemre. Még egy utolsót szorít a kezemen,utána elengedi. Feláll és elindul, hogy kimenjen, de én utána szólok.
-Niall várj!- mondatomra hirtelen megáll és szomorú mosollyal rám néz.
-Gyere ide!- mondom mosolyogva,miközben felülök. Megpaskolom az ágyamat, jelezve, hogy üljön ide mellém. Idejött és leült.
-Figyelj Niall!- sóhajtom, ő meg megdermed, és felkészül a legrosszabra. -Nyugi!- nevetek és megfogom a kezét nyugtatásképpen.
-Tényleg nem volt szép, amit tegnap csináltál, de nem tudok rád haragudni. Nem szeretnék veled rosszba lenni, mert úgy sem tudok veled nem találkozni,hiszen a menedzseretek az én nevelőapám.- nevetek.
-Szóval megbocsájtasz?- kérdezi türelmetlenül,amin csak mosolyogni tudok. Kicsit hezitálok még,hogy húzzam az agyát utána beszélni kezdek.
-Persze,hogy megbocsájtok, te csacsi!- kuncogok, ő meg kifújja az összes bennttartott levegőt.
-Mia... megölelhetlek?- Nem válaszolok, csak az ölébe katapultálom magam. Niall hirtelen nem tud megtartani, mert nem készül fel az ölelésemre, így eldőlünk az ágyamon. Tehát így néz ki a helyzet: Niall az ágyamon fekszik,az egyik kezét a derekamon pihenteti, a másikkal pedig a hajamat simogatja, én meg rajta fekszem a nyakát ölelve. A karjai között biztonságban érzem magam. A csendet Niall zavarja meg.
-Öhm tudom,hogy most ünneprontó leszek, de át kéne menni, megnézni Emit, hogy hogy van.-
-Persze, menjünk!- mosolygok, majd feltápászkodok róla, de véletlen beletenyerelek a hasába.
-Jaj ne haragudj, véletlen volt!- nevetek,mire megrázza a fejét, jelezve,hogy semmi baj.
Niallel kopogás nélkül nyitunk be Emi szobájába. Hát nem volt valami szép látvány odabent. Széttépett 1D poszterek a szobában mindenhol, ő meg a szoba közepén magzatpózba ül a szőnyegen. Érkezésünkre ránk kapja kisírt szemeit.
-Kibékültetek?- mosolyog Emi, mint ha mi sem történt volna.
-Igen, de velünk most ne foglalkozz! Jól vagy?- ülök le mellé a földre.
-Persze!-Mosolyodik el majd újra komoly arcot vág....hát ez igen meggyöző!
-Figyelj.....szard le!Ő is csak egy fiú a sok közül.-magyarázom.
Csak megrázza a fejét.-Egy fiú akit szeretek!-Niall csak néz és látom nem tud ehez mit hozzászólni.
-Majd beszélek vele!-mosolyog Emire.
-Nem!Nem kell....soha többé ne is lássam!-áll fel majd a fürdőbe megy nagy zajjal.Niall segít felállni majd egy ölelést ad és lekísér.
-Emi?-kérdi Paul.
-Rombol!-legyint Niall.
-Mi?
-Letépte az 1D posztereit vagyis....arról Harryt és kicsit szét van szedve a szoba de no para!-legyintek.
Niallel elmegyünk kajálni és közben megbeszélünk mindent. Nyilván nem jöttünk össze, de legjobb barátok vagyunk. Persze ezt mindkettőnk legbelűl tudja,hogy egyikőnk sem barátként tekint egymásra...
A kajálás után elmegyünk a parkba egy kicsit sétálni. Niall a derekamra csúsztatja a kezét,majd leülünk egy kicsit és beszélgetni kezdünk.
Nagy meglepetés,hogy Harry közeledik felénk a padhoz.
-Te hívtad?-kérdem Niallt.
-Igen....de ne baszd le!
-Majd meglátom.-nézek csúnyán a szöszire.
-Sziasztok!-ül le.
-Többet nem akar látni téged csak jelzem!
-Gondoltam.....de mit tegyek?Egy:kibaszottul idősebb vagyok!Kettő:Az apjával beszéltem!Három:Emi egy kedves lány megérti majd....
-Tehát....te végig húztad az agyát?
-Nem! Tetszik de mit tegyek?Hagyj ezzel....-suttogja gondterhelten.
-Haver.....reggel nekem más dolgokat mondtál!-motyogja Niall mire nagyokat nézek és Harry is.-Mondd el a nővérének is,hogy nem bántad meg,hogy kimontad a megdugnám szót!Reggel még érte sírtál....úgy pampogjál Styles!Gyere hercegnő!-húz fel majd fagyizni visz.
-Vigyázz, repülő!- röhögök,majd a szájához nyomom a fagyimat.
-Gyere ide kicsi Mia! Hadd puszikázzam meg a cuki kis pofikádat!- csücsörít a szöszi fagyis szájjal. Mikor abbahagytuk a hülyülést, Niall megtörli a száját. Már este van,mikor haza indulunk. A kapu előtt megölelem Niallt.
-Köszönöm,hogy megbocsájtottál!- csúsztatja a tenyerét a derekamra,mire én automatikusan a nyakába teszem a kezeimet.
-Én köszönöm ezt a napot! Nagyon jól éreztem magam. Mosolyogtam,majd adtam volna az arcára egy puszit, de hirtelen belefordult, így a szájára sikerült adnom. Hirtelen elhúzom a fejem,majd lesütöm a szemeimet,mire nevetni kezd.
-Bocsánat, én voltam a hibás.-
-Semmi baj!- mosolygok, majd ténylegesen adok egy puszit az arcára és beindulok a kapun.
-Holnap találkozunk Elizabeth!- Röhögött Niall.
-Vettem az adást James!- röhögtem én is,majd intettem a szöszinek.
Annyira örülök,hogy minden rendbejött közöttünk Niallel.

Köszönöm a segítséget Sisem, Szeretlek! SinatraStyles01 ❤️🔐