Niall szemszöge

Egy hónap... egy hónapja egyre jobban és jobban szeretek bele Miába. Ő a drogom,akit ha elvesznek tőlem, elvonási tüneteim vannak. Akármennyire is szeretném, nem merem elhívni randizni. Eddig a csajok tapadtak rám és el sem kellett hívnom őket randizni, maguktól jöttek. De Mia... ő teljesen más. El tudjátok képzelni,hogy mennyiszer akartam csókolni azokat a kívánatos, rózsaszín ajkakat,hogy mennyiszer akartam megfogni a picike kezét és rákulcsolni az ujjaimat a gyenge ujjaira,hogy mennyiszer akartam ölelni törékeny testét,hogy mennyiszer akartam szorítani a karcsú derekát, hogy mennyire akartam,hogy az enyém legyen. Csak az enyém...

Harryék mellettünk enyelegnek, Mia meg teljesen bele van merülve a gondolataiba. Nem tudom nem őt nézni. Mikor felszalad az emeletre kötelességemnek éreztem, hogy utána menjek. Mikor megláttam a könnyes szemét... Istenem, én is sírni akartam vele. Mikor visszament a szobájába, tudtam,hogy valamit csinálnom kell.
-Emi beszélnünk kell...Négyszemközt!- mondtam,majd Harry egy csók után kiment a kertbe.
-Figyelj... segítened kell nekem!- vágtam bele a közepébe.
-Mégis miben?-
-Muszáj Miát elhívnom egy randira, de nem tudom,hogy hogyan kezdjem. Hogyan mondjam meg neki? Talán így?: figyelj már szerelmes vagyok beléd gyere már el egy randira légyszi!- nevettem.
-Először is menj fel a szobájába és vígasztald meg, akármi is a baja. Ölelgesd meg, stb! Utána mondd el neki,hogy szeretnéd,ha eljönne veled egy randira. Biztos,hogy igent fog mondani.- mosolygott Emi. Mia full feketébe lejött egy bögrével. Gondolom teát fog csinálni. 10 perc múlva egy bögre gőzölgő earl grey teával és egy üveg nutellával visszament a szobájába.
-Na hajrá nagyfiú!- noszogatott Emi, én meg magabiztosan elindultam az emeletre.
Bekopogtam, majd egy "nem érdekel ki vagy,úgysem beszélek veled" után benyitottam.
A látványon meghasadt a szívem. Egy csomó elhasznált,szétdobált papírzsebkendő, a tévében Ahol a szivárvány véget ér és az ágyon egy kisírt, feldagadt szemű Mia. Gondolkodás nélkül indultam meg az ágyához és feküdtem be mellé,majd öleltem magamhoz. Azonnal visszaölelt és a nyakamba bújt. Nem érdekelt,hogy összekönnyezi a pólómat, majd megszárad.

-Nyugodj meg, itt vagyok!- suttogom.
-Hogy nyugodjak meg?- zokogott fel keservesen.
-Kérlek ne sírj! A halálom,ha valaki sír, főleg,ha szeretem!-
-T-t-te szeretsz?- szipogott.
-Igen, szeretlek!- emeltem ki a szeretlek szót mosolyogva. Olyan jó érzés kimondani! Szeretlek...
Egy pillanat alatt nyugodott meg,majd egy huncut mosolyra húzta azt a tökéletes száját.
-Szóval te szeretsz engem!- sétáltatta a mutató és a középső ujját a hasamon.
-Úgy ahogy mondod!- mosolyogtam,majd mégjobban magamhoz húztam.
-Ha már itt tartunk...- vigyorgott.
-Én is szeretlek Niall!- könnyezett be megint, mire az ütő is megállt bennem. Szóval ő is szeret engem. Úgy vigyorogtam,mint a vadalma.
-És mondd csak Mia! Volna kedved eljönni velem randizni?- kérdeztem bátortalanul, mire ő mosolyogni kezdett.
-Mégszéphogy!- mondta majd mégjobban hozzámbújt.
-Most vagy Soha Horan!- gondoltam magamba, majd lassan közelíteni kezdtem az arcához és lassan megcsókoltam. Azonnal visszacsókolt. Úristen! Az első nap óta várom ezt a pillanatot!

Annyira örülök,hogy végre kimondtuk egymásnak az érzéseinket!