Jeon Jeongguk a nap sütötte udvart nézte, ahol édesanyja a virágokat öntözte. Arrébb gurult, majd kinyitotta az ajtót, majd szépen kiment azon. Ahogy kiért egy hűvös nyári szellőt érzett meg arcán. Ahogy az udvart nézte eszébe jutottak az emlékei, ahogy a kishúgával futkározva játszottak. Jungkook arcán végig gördült egy kövér könnycsepp, majd azt gyorsan le is törölte, nehogy édesanyja észrevegye.

Újra és újra lepörgött szeme a baleset. Éjszakánként rémálmok gyötörték. Az Ő hibája volt minden, vagyis Jungkook így gondolta. Azóta a nap óta ha egy motort is meglát sírva fakad. Eszébe jutnak az emlékek, ami miatt lebénult, és elvesztette legjobb barátját, vagyis ezt mások így tudták. Eunwoo-val ez volt a legnagyobb titkuk. Miután a baleset megtörtént, Jungkook bevallotta szüleinek ezt. Akik viszonylag elfogadták a tényt, mi szerint fiúk meleg. Igaz nem örültek neki, de legalább biztonságba tudták fiúkat akkor. Azóta a nap óta az élete fenekestül felfordult, Jungkook lebénult. Az orvosok úgy vélték, hogy majd lábra fog állni, de akárhány fizioterapeutája is volt, mindig feladta. Ő feladta volna, de édesanyja és nagybátyja ezt nem hagyták. Seokjin jó kapcsolatot ápolt orvoskollégáival, még ha nem is egy szakterületen dolgoztak. Jin ugyanis pszichológus, de mivel terápiai kezeléshez tartozik ez is, így egy szinten vannak ezek az osztályok. A mai nappal is új orvosa lesz Jungkooknak. A fiút ez sem érdelete már, tudta, ahogy eddig is, most is fel fogja adni. Nem volt benne túl sok kitartás, legfőképp a történtek miatt. Nem csak Eunwoo miatt, hisz már elengedte, amennyire csak lehetett. A tudat viszont még mindig ott motoszkál benne, hisz egy ember élete veszett el akkor. Többé nem volt, többé már nem volt olyan, hogy "Mi".

- Kook, minden rendben? - fogta meg vállát édesanyja gyengéden. - Tudod, hogy bármit elmondhatsz.

- Semmi baj, csak eszembe jutott pár emlék. - mondta ki érzelem mentesen maga elé meredve, viszont belül nagyon is szét volt esve.

- Ühm. - bólintott anyja beletörődve. Tudta, hogy nincs minden rendben fiával, de inkább hagyta, nehogy megint dühös legyen. - Bejössz? Vagy kint maradsz még egy kicsit?

- Maradok. - zárta le ennyivel beszélgetésük, majd a nő bement.

A fiú kivette zsebéből cigarettáját, majd rágyújtott. Tudta, hogy a családba nem szeretik, de úgy érezte ezzel kicsit jobb lesz.

- Jugkookie~ - futott ki gyors tempóban kishúga, ahogy meglátta bátyja kezében a parázsló méregrudat. - Tudod, hogy nem szabad dohányozni. Nem tesz jót az egészségnek.

- Tisztában vagyok vele Junghwa. - nézett a lány szemébe.

- Akkor?

- Majd ha nagyobb leszel megérted. - majd ezzel tovább szívta cigijét. A lány csak csalódottan nézte végig azt, ahogy bátyja tönkre teszi magát.

Huhha, sziasztok 🤍
Ezer éve nem foglalkoztam már az írással, és őszintén megmondva, ennek a történetnek is a prológusa és az első fejezete 2021-ben íródott meg. Pontosan augusztus első napjaiban...
Szeretnék visszatérni az íráshoz, és remélem mindenkinek elnyeri tetszését az új történetem is.
legyen csodálatos napotok 🤍
2024.08.01. 10:58