Másnap:

-Louis siess már!El fogunk késni!-kiabáltam az előszobában toporogva a barátomnak.
A barátom.Olyan furcsa ennyi idő után kimondani ezt a szót.Annyira hiányzott,hogy éjszakánként nem bújhatok hozzá senkihez,és nem mondhatom senkinek,hogy szeretem.
Gondolataim közül Louis szakít ki,mikor belepuszil a nyakamba.
-Indulhatunk?-mormolta,mire nekem a pulzusom az egekbe szögött.
Bólintottam,majd felvettem a cipőmet,és az ajtón kilépve a garázsba indultam.
Beszálltunk Louis fekete terepjárójába,majd néhány másodperccel később már az utcán voltunk.
Nem tudtam nem észrevenni,hogy Louis egyfolytában a kormányon dobol az ujjaival,és percenként az órájára néz.
Nem szóltam semmit,de amikor már nagyom kezdett idegeseteni,megszólaltam.
-Izgulsz?-mosolyodtam el.
-Egy kicsit-bólintott.
-Miért?
-Hogy minden rendben lesz-e.Meg hogy fiú lesz-e vagy lány-mosolyodott el.
-Hát,a nemét már tudnánk,ha hajlandó lett volna megmutatni magát korábban-simítottam a kezemet a pocakomra.

Nem sokkal később leparkoltunk a kórház előtt,így miután Louis segítségével kiszálltam az autóból,bementünk.
Már céltudatosan haladtam előre,így hamar a nőgyógyászati osztályra értünk.
Helyet foglaltunk a váróban,és beszélgetni kezdtünk.
-Ugye te is bejössz?-néztem rá bociszemekkel.
-Persze!-nevetett fel,és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Zoe Carter!-hallottam a nevem a rendelő ajtajából.
Louis-sal együtt felálltam,majd bementünk a rendelőbe.
-Áh,itt van az apuka is!Remek!Zoe, kezdhetjül ismered a terepet!-mosolygott rám Dr.Anderson.
Levettem a pólóm,és felfeküdtem az a vizsgálóasztalra.
Az átlátszó zselé a hasamra került,majd a doktornó a  kis szerkezettel körözni kezdett a pocakomon.
-Ott is van-mutatott mosolyogva a képernyőre.
Mosolyogva figyeltem a képet,és Louis is így tett.
-Szeretnék tudni a nemét?-kérdezte.
-Igen!
A doktornő néhány percig a képernyőt vizsgálta,majd mosolyogva felénk fordult.
-Minden bizonnyal kislány lesz!-közölte.

Miután megkaptuk a papírokat,elköszöntünk és a parkolóba indultunk.
Egyik kezemet Louis-éra kulcsoltam,a mádikat meg a pocakomra simítottam.
-Elmegyünk valahova?-huppantam be az anyósűlésre.
-Cukrászda?-kérdezte Louis.
-Cukrászda-bólintottam.