-Louis elmentem!-vettem el az asztalról a kocsikulcsot,majd egy utolsó pillantásr vetettem magamra.
Hirtelen két erős kar ölelte ár a derekamat,és egy forró lehelletet éreztem a nyakamnál.
-Akkor sem szeretném,hogy így vezess.Rosszul lehetsz!-mormolta a nyakamba.
-Nem lesz semmi baj Louis.-fordultam meg a karjaiban,és egy csókot nyomtam a szájára.
-Most jöttél ki a kórházból.Nem élném túl,hogyha valami bajod esne!-nézett rám komolyan.
Kezeimet a nyaka köré fontam,és a szemébe néztem.
-Tudok vigyázni magamra.Sietek!-nyomtam egy csókot a szájára,majd ellépve tőle kiléptem a bejárati ajtón.
A garázsba siettem,és a kocsimba beülve kitolattam onnan.
Utam a munkahelyem felé vezetett,ugyanis Mr.Collins behívott valamiért.Semmi kedvem nem volt egyébként bemenni,legszívesebben az egész napot Louis-sal töltöttem volna.
A már jól ismert utakon hamar a munkahelyemhez értem,ahol kiszálltam az autómból és befelé igyekeztem.
Odaköszöntem néhány munkatársamnak,majd a főnököm irodája felé igyekeztem.
Megálltam az ajtó előtt,és kettőt kopogtam rajta.
Miután Mr.Collins kiszólt,hogy mehetek,lenyomtam a kilincset és beléptem az irodába.
Semmi nem változott a legutóbbi látogatásom óta,így tekintetemet a főnökömre irányítottam,hogy minnél előbb szabadulhassak.
-Nos,Zoe a cég újságíróitól értesültem egy-két dologról-kezdte,mire nekem összeszorult a gyomrom.
Kérlek,csak ne Louis-ról legyen szó!
-Például,hogy Mr.Tomlinson-nal egy párt alkotnak-folytatta.
Nem lehet igaz!
-Igen,ez így igaz-bólintottam.
-Ezzel vannak problémák.Mivel Mr.Tomlinson kikiabálta az újságíróknak a kapcsolatukat-utalt a repteres esetre-de ezt nem egyeztette a turnémenedzserrel.
(a turnémenedzser most nem Paul szerk.)
-Mr.Collins nem értem mire akar kijukadni-mondtam az igazat.
A férfi sóhajtott egyet,majd megdörzsölte a borostáját.
-A fiúk menedzsere semmissé akarja tenni a kapcsolatot-fejezte be.
Szívem a torkomban dobogott,és kétségbeesetten néztem az előttem ülő főnökömre,hátha viccel,de nem.Komolyan mondta.
-Ez...ez azt jelenti,hogy...-dadogtam zavartan,de Mr.Collins folytatta helyettem.
-Szakítanotok kell Zoe-mondta ki.
Elkerekedett szemmel néztem rá,majd se szó,se beszéd felpattantam,és kirohantam az irodából.
Mr.Collins utánam kiabált.Nem érdekelt.Sorban löktem fel az embereket.Nem érdekelt.
A kocsimhoz rohanva feltéptem az ajtaját,és bepattantam a vezetőűlésre.
A sötétített üvegnek hála nem láthatott engem senki,így fejemet a kormányra hajtva felzokogtam.
Ennyit a boldogságról.