Csak neked sarah_queen13

Louis szemszöge:

Agyam másodpercek töredéke alatt fogta fel a helyzetet,és az arcomon lévő mosoly eltűnt.Magamra rángattam egy pólót,és egy gatyát,majd villámsebességgel húztam fel a cipőmet.
-Ki van ott Zoe?-kérdeztem,és hangomat próbáltam nyugodtra fogni.
-Nem tudom-sírt.
-Zárkózz be a szobádba,és torlaszold el az ajtót!Indulok!Semmilyen,ismétlem semmilyen helyzetben ne gyere ki onnan!Hangosíts ki,és kezd el a pakolást!-mondtam,majd a telefenomat kihangosítottam,és felkaptam a kocsikulcsot.
Lerohantam a garázsba,és bepettantam a kocsiba.
Kilőttem az utcára miközben folyamatosan Zoe-hoz beszéltem.
-Erre jön Louis!-suttogta ijedten.
Egy pillanatig csend volt,így lehetett hallanni Zoe szapora lélegzetvételét.
-Maradj csendben,ne adj ki semmilyen hangot!Úton vagyok!-nyugtattam.
Újabb piros lámpán hajtottam át,de nem érdekelt.Jelenleg csak Zoe volt a fontos.
Sorban előztem az előttem haladó autókat,és másodpercenként káromkodtam el magam.
Zoe húsz percnyire lakik tőlem.Nem fogok időben odaérni.
-Hé Zoe,gyere elő,nem bántalak!-hallottam egy férfi hangot a vonal túlsó végéről,majd ezt a barátnőm hisztérikus zokogása követte.
-Tudom,hogy itt vagy!Nem bújkálhatsz előlem!-a hang egyre közelebbről jött,ebből feltételeztem,hogy már közel járhat.
-Zoe ki van ott?-kérdeztem idegesen.
-Aidien-suttogta sírva.
A következő pillanatban hatalmas csattanást hallottam,majd Zoe sikítását.
-Most megvagy!-nevetett fel a férfi.
Ezután a vonal megszakadt,én meg mégjobban  beletapostam  a gázba.

Zoe szemszöge:

Könnyes szemmel,magatehetetlenül néztem,ahogy Aidien közeledik felém.Nehézkesen járt.Részeg volt.
Feladtam a küzdelmet.Louis nem fog időben ideérni.Ennyi volt.Próbáltam magam minnél kisebbre összehúzni,és a sarokba kuporodtam.
-Kicsi,naiv Zoe...Hát komolyan gondoltad,hogy utánam összeállsz,egy ilyen kis senkiházi sztárocskával?Veletek van tele az összes híradó.-nézett rám lesajnálóan.
-Te beteg vagy!Különben is,te szakítottál velem!-álltam fel,és próbáltam az ajtó felé oldalazni,de esélytelen volt.
-És milyen jól tettem...-nevetett fel ördögien,majd közeledni kezdett felém.
Nem volt már hova hátrálnom.
-Ha nem ellenkezel,hamar túlesünk rajta!-mondta,majd a nyakamat kezdte el csókolgatni.
Zokogva próbáltam eltolni magamtól,de nem volt esélyem.Ő sokkal erősebb volt nálam.
Az ágy felé kezdett húzni,de ki tudtam rántani kezemet az övéből,és az ajtó kezdtem rohanni.Aidien viszont időben kapcsolt,így utánam nyúlt,és a nyakamnál fogva a falnak szorított.
Kétségbeesetten vergődtem,és próbáltam kezét lefejteni a nyakamról.
-Te ne játszadozz velem!Ha azt mondom,nem ellenkezel,akkor az úgy van!-ordítja az arcomba,majd a nyakamat erősebben kezdi szorítani.
-Érted?-sziszegte az arcomba.
Ha akartam se tudtam volna válaszolni,így ő erősen a falba verte a fejemet.Többször is.
Pokolian fájt.Nem kaptam levegőt,és az ütésektől kezdtem elveszíteni az eszméletemet.
A fejem megint találkozott a kemény fallal,ám ezután valaki hátrarántotta Aidien-t,és behúzott neki egyet.Aidien vérző orral kötött ki a földön,én meg félájultan zuhantam a földre.
Még halványan láttam,hogy a megmentőm mellém siet,és beszélni kezd hozzám.Telefonon beszélt valakivel,majd kezei közé fogta az arconat,és mondott nekem valamit,amit nem értettem.Mielőtt végleg elnyelt volna a sötétség,belenéztem a mellettem térdelő fiú jégkék szemébe.Louis.

Damm damm damm!!!
Na,remélem tetszett a rész,hamarosan hozom a következőt!
Anna xx💕