-Zoe Elizabeth Carter!Hogy jutott eszedbe,hogy leugrasz 15 emeletnyi magasból?!-rontott be az ajtón Lottie,nyomában a többiekkel.
-Honnan tudod a teljes nevem?-nevettem fel.
-Vannak forrásaim-kacsintott,majd kirántott Louis karjaiból,és egy szoros,Tomlinson féle ölelésbe vont.
Elmosolyodtam,majd sorban megöleltem a fiúkat is.
-Amúgy szép a kilátás nem gondoljátok?-hajoltam ki vigyorogva az ablakon.
-Igen-igen az,hogyne!-mondta Zayn,míg a derekamnál fogva felemelt,és a szoba túlsó végébe vitt.
Elnevettem magam,majd visszaültem Louis mellé,aki átkarolta a vállamat,és közelebb húzott magához.
-Ti most együtt vagytok?-kérdezte Harry.
-Nem-ráztam meg a fejemet.
-Álmos vagyok!-ásítottam.
-Gyere!-húzott fel a földről Louis.
Átmentünk a mi szobánkba,ahol én gyorsan magamra kaptam a pizsamámat,és bevetődtem az ágyba.
Louis is követte a példámat,én pedig magunkra húztam a takarót,és Louis-hoz bújtam.
-Miért akartál leugrani?-kérdezte Louis,míg az egyik kék tincsemmel szórakozott.
-Ez tűnt a legjobb megoldásnak...-suttogtam.
Louis sóhajtott egyet,majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Aludj-mosolygott rám.
Én is elmosolyodtam,majd lehunytam a szemem,és néhány percen belül elaludtam.

Louis szemszöge:

Csak néztem ezt az alvó szépséget,és az járt a fejemben,hogy hogy tudta elviselni azt a rengeteg fájdalmat,amit én okoztam neki.
Megtettem.Bevallottam neki,hogy szeretem.Ő is bevallotta.Most lehetnék a világ legboldogabb párja,de nem lehet.
Tudom,hogy nem bízik meg bennem 100%-osan,de addig fogok próbálkozni,amíg ezt el nem érem.
Annyira szeretném,hogy örökké az enyém legyen.Megóvnám mindentől,és mindenkitől.
Amikor Zayn berontott hozzám azzal,hogy menjek gyorsan,mert baj van Zoe-val,akkor csapot-papot otthagyva rohanni kezdtem.

Visszaemlékezés:

Istenem,miért vagyok ennyire hülye?Miért kellet ezt mondanom neki?
Zayn kiabálása szakított ki a gondolatim közül,majd néhány másodperc múlva berontott a szobába.
-Louis...Zoe....Zoe le akar ugrani-lihegte a térdére támaszkodva.
Gondolom futott.
Szemeim kikerekedtek,és Zayn mellett elsuhanva,egy Forma1-es pilótát megszégyenítő sebeséggel rohantam végig a folyosón.
Mindegyik szobába benyitottam,mígnem az utolsóban megtaláltam,amit kerestem.
Zoe az ablakban állt,háttal az ajtónak,és ugrani készült.
-Ne!-kiabáltam,és rohanni kezdtem felé.
Amint odaértem,megragadtam a derekát,és visszarántottam az ablakból.
Hátraestem,Zoe meg rám.
Belenéztem jégkék szemeibe,majd ajkaimat az övéreire nyomtam.