Twenty-two
Amikor kinyitottam a szemem csodálatos látvány tárult elé. A kis ház verandája egy gyönyörű dombos vidékre nézett, amit az éjszaka folyamán teljesen belepett a hó. És még mindig havazott. Olyan volt, mintha kis apró vattacukorhegyek vettek volna minket körül.Hirtelen egy erős kart éreztem magam körül.
-Jóreggelt!-Andor reggeli rekedtes hangjától kirázott a hideg. Végignéztem magunkon és ekkor tudatosítottam, hogy bizony mind a ketten mesztelenek vagyunk. A tegnap este emlékei megrohanták az agyamat és egy apró mosoly kúszott a szám sarkába.Annyira tökéletes volt minden.
-Nem is tudtam,hogy van tetkód!-húzta végig Andor az újait a mellem alatt, mire kicsit elpirultam.
-Több is van!-suttogtam majd sorba megmutattam neki az összeset. Tegnap este biztos mással volt elfoglalva.
Igazából semmi extra nincs bennük, 3 pici felirat, mindegyik olyan helyen amit a legtöbb esetben eltakar a ruha.
A mellem alatt egy "fekete szív" felirat, a csípőmön "kicsi lány, nagy álmokkal" , az oldalamon pedig egy "tiszta szívvel" felirat. Mindegyik magyarul.
-Nagyon illenek hozzád!-simított végig az oldalamom, majd végre valahára megcsókolt.Már éppen kezdtünk volna belemerülni abba, hogy nagyon szeretjük egymást, mikor eszembe jutott valami.
-Te figyi már, szépfiú, nem lakik itt véletlenül valaki?-kérdeztem majd nevetve fúrtam a fejem a vállába.
-Dehogynem. Irma néni.-mondta szórakozottan, majd folytatni akarta az előző tevékenységét, mi szerint addig csókol amíg a nevemet is elfelejem.
-És Irma néni nem bánja, hogy két pucér ember szerelmeskedik a verandáján?-próbáltam finoman a tudtára adni, hogy nem itt kéne csókcsatázni, de valahogy nem jutott el az agyáig.
-Ó babám, Irma néninek tökre nem
lesz baja ezzel!-mondta csábosan, majd kezei elég illentlen helyekre kezdtek kalandozni.
-Andoooor!-toltam el visongva őt visongva, majd felpattantam és a paplant magamra csavarva kezdtem el keresni a ruháimat.
-Igazából, nekem ez így okés.-néztem vissza a gyönyörű szőkére aki bizony ottmaradt a pokrócon. És bizony nagyon nem takarta semmi.
-Na gyere csak ide!-kapta el hirtelen a paplanom szélét, rántott rajta egyet s így szépen visszapottyantam a pokrócra. Egyenesen a szőke hercegemre.
-Ajánlom, hogy Irma néni sokáig aludjon!-hajoltam oda hozzá, mire nevetve megcsókolt. Sokszor. Nagyon sokszor.
~
Manuel délelőtt 11-re jött értünk, addigra valahogy sikerült összekapni magunkat.
-Sziasztok, látom jó volt az este!-vigyorgott ránk mikor bekászálódtunk az autóba.
-Nem tudom miről beszélsz.-ásítottam tetetett unalommal.
-Persze Andornak olyan feje van, mint aki most nyert a lottón. Pont így néznek ki akik előző este szexeltek. Jó sokat!-erre mind a ketten hozzávágtuk ami a kezünk ügyébe akadt. Én egy csomag zsebkendőt Andor pedig a sapkáját.
-Jólvaan naaa! Legalább jó volt?-nézett rám kérdőn.
-Az utat figyeld, vagy kitekerem a nyakad!-motyogtam de azért nem tudtam elnyomni egy apró mosolyt. Nem mertem Andorra nézni, de meg mertem volna rá esküdni,hogy ő is mosolyog.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top