Égész éjszaka a városban bojongtam. Egyszerűen nem tudtam hová mehetnék. Annyira csalódott és összetört voltam! Valamikor éjjel kettő felé leültem egy padra. A csomagjaim mellettem, a fejem kisírt volt és ronda, tuti úgy néztem ki mint valami elmebeteg. Akárhányszor abbahagytam a bőgést eszembe jutott a kép és kezdődött minden előről. Persze Andor egész éjszaka folyamatosan hívogatott meg irkált, de valamikor hajnali 3 körül megelégeltem és kikapcsoltam a telefonomat. Nem akartam vele beszélni.
Aztán hirtelen 5 óra lett, a nap már feljövőben volt én pedig 10 percig azon gondolkoztam, hogy hogy lehetek akkora degenerált, hogy egy padon éjszakáztam. Persze elszívtam vagy két doboz cigit, szóval még be is voltam rekedve. Ha most meglátna egy horrorfilm rendező tuti én lennék az új Samara. Még mindig azon járt az agyam, hogy most mihez kezdjek, mikor megláttam, hogy egy kávézó éppen akkor nyitott ki. Szinte félálomban botorkáltam el az ajtóig, a csomagomat csikorogva húztam magam után.
-Szép jó reggelt mit adhatok?-kérdezte a pultos lány unottam, rám se nézett, éppen a telefonját nyomkodta.
-Khmmmm-Kezdtem volna, de csak egy vinnyogásra futotta. Na ezt pont úgy hangzott mint egy rendelés. Persze erre azonnal felkapta a fejét.
-Jézusom, veled meg mi történt?- szaladt ki a pult mögül én pedig éreztem, hogy megint elöntik a könnyek a szememet.
És el is tört a mécses. Bőgve leültem az egyik asztalhoz és olyan artikulálatlanül nyöszörögtem, hogy szerintem csak egy fóka értett volna meg. Plussz még angolul is beszéltem, ami nem könnyítette meg a dolgomat. Mindent elmeséltem annak az idegen lánynak. Aki totálisan kiakadt. Éppen a szori közepénél tartottam, amikor felpattant az asztaltól, kirakta a "ZÁRVA" táblát, majd kisvártatva két kávéval és egy doboz cigivel tért vissza.
-Hú, ez nagyon durva.-mondta és megsimogatta a vállamat. Egyébként Melanie-nek hívták. Aranyos lány volt.
-Azt hittem szeret...-suttogtam de már nem sírtam. Még ahhoz sem volt erőm.Sajnos Melanie sem tudott semmi okosat mondani.
-Gyere, itt van fent a lakásom, aludj egy keveset!-felvezetett egy keskeny lépcsőn, majd kinyitott egy öreg faajtót ami egy kicsi egyszobás lakásba vezetett.
-Nem kell velem ilyen kedvesnek lennek!-ásítottam. Hiszen nem is ismerjük egymást.
-Igazán nem gond!-mondta mosolyogva, majd magamra hagyott a sötét gondolataimmal. Tisztában voltam vele, hogy úgysem fogok tudni aludni, ezért inkább sóhajtva bekapcsoltam a telefonom.

*57 nem fogadott hívás: Kisfiú❤️*
*16 nem fogadott hívás: Abi🥰*
*26 nem fogadott hívás: Lili💕*
*12 nen fogadott hívás:Alexxapu😇*
Üzenetek:
Kisfiú❤️: Kam.
Takony.
Kamilla, hívj vissza.
Mi történt?!
Ezt nem hiszem el. Kamilla, hívj
már vissza!
Kamilla, kérlek.
Basszameg.
Jólvan, tudom, hogy a
végtelenségig makacs
vagy, de nem az van amit
gondolsz!

És ez így ment egy csomó üzeneten keresztül. Már éppen ki akartam törölni az egészet a francba, mikor megakadt a szemem az utolsón.Csak pár perce küldte.

Kisfiú❤️:Egri Kamilla, te csökönyös szamár, látom nem állsz velem szóba. De kérlek szépen, nyisd ki a bőröndödet!

Ezt nem tudtam hová tenni, teljesen összezavarodtam. Miért szeretné, hogy kinyissam a bőröndöm? Sóhajtva mentem vissza a kávézóba,ugyanis nem voltam hajlandó felcimbálni azt a szart a lépcsőn.
-Minben rendben?-Melanie éppen vendégeket szolgált ki, de aggódva leste minden mozdulatomat. Nem válaszoltam neki, csak legugoltam a bőröndömhöz. A kezem annyira remegett, hogy csak harmadszorra sikerült beütnöm a zár kombinációját. Lassan széthúztam a cipzárt, majd mikor belenéztem azonnal
eleredtek a könnyeim. Csakhogy ezek most örömkönnyek voltak.
-Kamilla? Jól vagy?
-Mostmár igen.-suttogtam és magamhoz szorítottam Andor fehér Billie-s pólóját.