-De csini ma valaki!- ölelt meg Manuel, mikor kiléptem a kapun.
-Andor azt mondta elintézi. Ez lenne a nagy megoldás? Manuel taxi?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-A sofőrje előállt, madame!- nyitta ki mosolyogva az anyósülés ajtaját.
-Na és hova megyünk?- kérdeztem, mikor kikanyarodtunk a feljárómból.
-Titok.
-Naaa és mit fogunk csinálni?
-Titok.
-Akkor legalább azt mond meg...
-Bazdmeg Kamilla, nem mondok semmit mert Andor kinyír!- nevetett és átindexelt a bal sávba.
-Nem Pesten leszünk? - kerekedett el a szemem.
-Aki kíváncsi, hamar megöregszik!
1 óra autózás után egy tanyaszerűséghez kanyarodtunk be.
-Ez egy lovarda!- néztem szét ámulva.
-Hát figyi Andor szereti a lovakat meg téged. Mi következik ebből? Randi a lovardában. Mondjuk nem vitte túlzásba az ötletelést...- morfondírozott Manuel mire vállon csaptam.
-Jólvan jólvan, menj és gyertek össze végre, mert ha nem esküszöm kinyírlak! Ez a srác nagyon megérdemli,hogy boldog legyen!- nézett rám komolyan.
-Boldoggá akarom őt tenni!- mondtam majd kiszálltam az autóból és sóhajtva megvártam amíg Manuel elhajt. Menni fog ez Kamilla!
Gyorsan dobtam egy üzit Andornak.

Takony: Hol vagy?
Kisfiú: Gyere hátra, picur!

Elmasíroztam pár istálló mellett, mikor megláttam egy szép antik házat a birtok végén. Az ösvény ami oda vezetett sok kis gyertyával volt kirakva. Mikor elindultam a ház felé egy husky szaladt oda hozzám.
-Szia, te kis cukibogyó!- hajoltan le hozzá,mire elkedte csóválni a farkát.
-Jézusom Kamilla, nehogy megsimogasd!- szaladt ki a ház mögül Andor.
-Miért?- vakartam továbbra is a kutyus fülét.
-Ajda nagyon harapó...Ó, oké úgylátszik téged kedvel!-nézett le rám, szemei úgy csillogtak a gyertyák fényében mint a folyékony karamell.
-Szia!- álltam fel hirtelen, mikor eszembe jutott, hogy amúgy rohadtul zavarba vagyok.
-Szia!-Andor idegesen megvakarta a tarkóját.
-Szóval...-kezdtem, de alig mertem ránézni. Eszembe jutott amit Abigél mondott. Ezt most nem cseszhetem el. 19 év alatt nem találtam még egy ilyen srácot.
-Szóval...Gyere velem!-ragadta meg a karom és végigszaladtunk az ösvényem egészen a házig.
A ház mögé vezetett, ahol egy kis fedett terasz volt.Középen egy pokrócra meg volt terítve, a teraszon végig melegítők és lámpák sorakoztak. A szám elé kaptam a kezem.
-Andor, ez csodálatos!-megszorítottam a kezét. Ilyet még soha senki nem tett értem.
-Annyira örülök, hogy eljöttél!-suttogta, miközben szorosan magához húzott.
Leültünk a pokrócra és elkezdtünk enni. Volt ott minden: pici szendvicsek, süti, szamóca és bor. Annyira romantikus volt az egész!
-Úr isten, havazik!-böktem meg hirtelen Andor vállát.Ő csak mosolyogva magához ölelt és egy ideig csenben figyeltük a tájat.
-Gyere!-Pattantam fel hirtelen, és leszaladtam a lépcsőn, ki a szakadó hóba.
-Hová mész, te dilinyós?-röhögött Andor és a teraszról figyelte, hogy vidáman forgok a hópihék között.
-Gyere ideee!- kértem és felényújtottam a kezem.
-Oké, okéé!-nevetett és leszaladt hozzám.
-Tudod, mindig tökéletesre akartam az elsőt!- mondtam neki komolyan és mélyen belenéztem a barna szemeibe.
-Az első micsodát?
-Az első csókomat.-és mielőtt még bármit is mondhatott volna számat a szájára tapasztottam.