Twelve

Sóhajtva dőltem hátra, és bevallom le kellett törölnöm pár könnycseppet az arcomról.A múltamnak erről a részéről mindig is nehéz volt beszélni.
-Wow.-Andor percek óta mereven bámult rám.-Ez... basszameg picur annyira sajnálom!-hirtelen magához húzott én pedig elvesztem az ölelésében.Perceken keresztül ültünk így, és egyszerűen nem érdekelt,hogy ki láthat meg.
-Akarod, hogy kinyírjam?-Andor eltolt egy picit magától, hogy a szemembe tudjon nézi.Olyan komoly tekintettel méregetett,hogy nem tudtam rajta nem nevetni.
-Kit? Danit?Azt se tudom él e még.Azóta nem is láttam.
-Dehogy Danit.Szerintem Alex olyan öklöst adott neki,hogy egy életre megjegyezte magának,hogy az Egriekkel ne szórakozzon.Én Laráról beszéltem.
-Ezek már lefutott körök, szívem.Nem ér annyit,hogy foglalkozz vele.Nem számít.
-Én veled foglalkozom, és nekem igenis számít! Ha mégegyszer meglátom azt a kis beképzelt pushup-os picsát esküszöm,hogy...
-Húha, Vanek Andor, hölgyeim és uraim, a higgadtság mintaképe!-Manuel és Abigél egy-egy széket húztak a kis asztalunk köré.-Ugye nem rólam beszéltetek?-nézett ránk Manuel kérdőn.
-Pushup-os picsának érzed magad?-majdnem félrenyeltem a kávémat.
-Óó hívtak már csúnyábban is!
-Ez kész!-fogtam a fejem.
-Szívem mit mondtam neked a múltkor? Előbb gondolkozz csak aztán beszélj!-Abigél megveregette Manuel vállát,majd csórt tőlem egy szál cigit.
-Jól van már asszony,nem kell oltogatni!
-Ha még egyszer asszonynak hívsz,esküszöm a mentő fog elvinni 3 darabban!
-Legalább nem kell taxit hívni.-nevetve figyeltem a civakodásukat és abban a pillanatban rájöttem,hogy ők az igazi barátaim.Nem számít,hogy kb. csak egy hete ismertem őket.
-Srácok amúgy, hogy halad a verseny?-nem igazán foglalkoztatott eddig a dolog, de gondoltam kedves leszek.
-Még bent vagyunk mind a ketten, ha erre vagy kíváncsi.-mosolygott Andor miközben egy kilo cukrot öntött a kávéjába.
-Andor, te egy undorító ember vagy!-forgattam meg a szemeimet és belekortyoltam a sima fekete kávémba.
-Tudod mit mondanak picur... aki feketén issza a kávéját az psichopata!
-Aki cukorral az meg kislány.
-Vicces vagy Egri.
-Ha rádnézek megjön a humorérzékem Vanek.
-Na deee...-kanyarodtam vissza a versenyre-mivel készültök a következőre?
-Nem avathatunk be minden jötmentet a titkainka!-húzogatta a szemöldökét Manuel.
-Kéne egy saját szám.-mind a 3-an Andor felé kaptuk a fejünket.
-Akkor írjál!
-Nem mindenki olyan Shakespeare mint te! Remélem anyád büszke!-Andor vigyorogva hajolt el a zacskós cukor elől, amit Manueltől kapott.Mi ilyen dobálkozós emberek vagyunk.
-De komolyan, mi tart vissza?-kíváncsiskodott Abigél.
-Nem is tudom.Nincs türelmem dalokat írni.De majd meglátjuk...-gondolkozott el,aztán pár pillanatig csend volt.
-Idefigyuzzatok!-Manuel előkapta a mobilját és gyorsan lőtt rólunk egy szelfit.
-Zsír!Mehet instára?-kérdezte főleg tőlem.
-Felőlem.Csak ne...
-Ne jelöljelek meg rajta,tudom tudooom!
-Nem akarok balhét.-mondtam szomorúan.Még csak az hiányozna,hogy több ezer Laraféle küldjön a halálba,csak mert jóban vagyok az egyetlen Andorkájukkal!
-Lehet,hogy instán nem fognak megtalálni,de itt tuti szóval bukj le!
-Tessék?-néztem zavarodottan Manuelre,de Andor nemes egyszerűséggel lenyomott az asztal alá.Csodálatos. Pár pillanat múlva 3 pár láb állta körül az asztalunkat.
-Andooor,Manuel csinálhatunk egy képet?

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top