-Alex?
-ALEX?!
-Mi a szar.-na jó.Ez a helyzett egyre furább.A nővérem vőlegénye és a két új barátom úgy bámultak egymásta mint akik szellemet láttak.
-Ácsi ácsi...
-A gondokat most falhoz kell vágni...-dúdolta Manuel,mire szemforgatva leintettem.
-Honnan ismeritek Alexet?
-Te honnan ismered?
-A nővérem vőlegénye.
-Lilien a nővéred?
-TI ISMERITEK A NŐVÉREMET?!
-Na elég legyen.-Alex egy szigorú pillantással belénk folytotta a szót.
-Vanek Andor,Gödöllei Emánuel,ő itt Egri Kamilla,Lilien testvére.Kamilla ők itt a mentoráltjaim.
-Abban az X-es micsodában?
-X-ES MICSODA???-a két srác olyan elképedve nézett rám,mintha azt jelentettem volna be,hogy Aids-es vagyok.
-Most mi van?
-Alex,tanítsd jó modorra ezt a tudatlan kislányt!-mondta Manuel miközben a fájdalmasan a szívéhez szorította a kezét.
-Tudod ki a kislány teee...-Andor és Alex egyszerre kaptak a kezem után,nemhogy neki ugrok szegény fiúkának.
-Fekete öves karatés!-figyelmeztette őket Alex.
-Kicsi a bors,de erős...-Motyogta Manuel.Andorra sandítottam.Már megint bámult.És abba a pillantásba beleregtem.Mitha azt üzente volna:Szivesen megnézném a tehetségedet...khmm mármint karatéban.Szűz anyám ha egy pillantással vetkőztetni lehetne, nem tudom melyikünk lenne előbb meztelen.
-Mi van itt?-egy lány állt meg előttünk hirtelen,barna haját hópelyhek pettyezték.Manuel arca úgy felragyogott mintha most nyert volna a lottón.A lány mellé pattant,nagy kezeivel átfogta a derkekát.
-Szia édes!-nevetett rá és cuppanós puszit nyomott az orrára.Szinte láttam,hogy a lány szemeiben apró szívecskék jelentek meg.Bah,szerelmesek.
A lány gyönyörűszép volt.Divatos fekete kabátot és acélbetétes bakancsot viselt.Tipikus elvont művész.
-Szia Abigél!-Andor vidáman szalutált neki,de mikor megint rám nézett eltűnt a szeméből minden pajkosság.Egyszer úgy nézett rám mintha itt helyben megerőszakolna,egyszer meg mintha kutyaszar lennék a cipőjén.
-Ez meg ki?-a csaj leplezetlen megvetéssel bámult rám.jézusom azt se tudom,hogy keveredtem ide de egyből kiutáltak!
-Ő itt Kamilla,Alex menyasszonyának a testvére...-magyarázta Andor szemforgatva.Amilyen észveszejtően jó pasi,annyira bunkó paraszt.
-Na jól van fiúk lányok én mentem!-tettem fel védekezően a kezeimet.Nem hiányzott,hogy pár beképzelt énekespalánta a sárga földig szidjon.
Alex mosolyogva bólintott,majd Manuellel együtt megöleltek.A csaj motyogott valami szia félét,Andor viszont egy szót sem szólt.Csak bámult.Barna szemeit az enyémbe fúrta és nem szólt egy szót sem.
Pillantása akkor is égette a hátamat mikor otthagyva őket átvágtam a tömegen.