-Most is olyan kis harcias vagy, mint voltál!-suttogta csábosan, mire éreztem, hogy elkap a hányinger.- Lara megemlítette, hogy visszaköltöztél, mire eszembe jutott, hogy van egy kis befejezetlen ügyünk!-mondta töprengve, de én kihallottam a hangjából a fenyegetést. Idegesen néztem körbe, de persze ilyenkor a csajok mind lelépnek! Kezeit alattomosan a combjaimra csúsztatta.Persze mostmár egyáltalán nem ijedtem meg tőle, már nem az a beképzelt, szánalmas kislány voltam mint régen.
-2 másodperced van levenni a mocskos mancsodat a lábamról, vagy istenemre mondom, még görbébbre töröm az orrod mint Alex!- higgadtan beszéltem, de ökölbe kellett szorítanom a kezem, hogy ne remegjen. Vagy, hogy ne basszam szájba azt az elmebeteget.
-Szépen kislány, én csak dumcsizni akarok! Én egy rohadt rendes srác vagyok!-tette fel védekezően a kezeit, de szeme gonoszul csillogott.
-Te egy nyomorék lúzer vagy, akit mindjárt seggbe fogok rúgni!
-Uhhh nagy szavak ezek egy ilyen icipici lánykától! Legutóbb, a haverod nélkül nem nagyon tudtál mit kezdeni ellenem!- nevetett ördögien.
-Legutóbb sajnos nem voltam olyan állapotban, hogy meg tudjam védeni magam, amit te beteg állat módjára ki is használtál!-köptem undorodva. Erre persze semmi választ nem kaptam, a srác inkább nagy tenyereit a nyakamra csúsztatta. Szerintem valami "nyugodtabb" helyet akart keresni, de ezt sose fogom már megtudni, mert hátracsavartam a kezeit, a lapockái közé térdeltem és vigyorogva néztem, ahogy kiterült a padlón. Úgy nézett ki mint egy molylepke, akit szétnyomott az ablaktörlő. Na, ezért érte meg kurvára az a sok karate edzés! épp kezdtem volna egy győztes esőtáncot lejteni, amikor az a féreg elordította magát.
-Segítség, ez a bolond lány rám támadt!- a vigyor azonnal lehervadt az arcomról, amikor egy biztonsági őr mogorván megindult felénk. Összehúzott szemekkel meredtem a földön fekvő srácra, aki csak vigyorogva azt tátogta: Na most legyen nagy szád!