-Ki ez a mulya?-jött oda hozzánk Abi pár perc múlva, majd lassan a többiek is csatlakoztak. Tök jó, hogy amikor persze kellettek volna, nem voltak sehol!
-Ez a mulya megmentette ezt a kiscsajt valami psicho baromtól!-húzta ki magát mellettem Ábel, mire Dina csodálkozva pillantott rá. Majd rám.
-Mi az, hogy kiscsaj? Ezt már egyszer megbeszéltük!-motyogtam, de ezt mindenki eleresztette a füle mellett.
-Mi történt már megint?
-Mi az, hogy már megint?! Én ártatlan áldozat vagyok!-háborodtam fel.
-Ezt addig hiszik el az emberek, amíg nem párnacsatáztak veled!- vigyorgott Szonja.
-Ki ez a pali?-kanyarodott vissza az eredeti témához Lili.
-Ábel vagyok!-intett sután.
-Bővebben?
-Vasvári Ábel, 18 éves, Budapest, 2 tetvér egy hörcsög... ennyi elég?-röhögött Ábel kínosan a csajok pedig összehúzott szemmel néztek rá.
-És mi a szándékod Kammal?- kérdezte Dina, és szinte belemászott szegény srác képébe. Tisztára, mint egy kihallgatás!
-Öhmm... semmi?-Ábel összezavarodva bámulta a spanyol inkvizíciót én pedig sóhajtva fújtam ki egy fürtöt az arcom elől.
-Ne hazudj nekünk!
-Oké oké, igazából el akarom rabolni, hogy örök életére a csicskám legyen!-mondta komolyan, és kész ennyi volt, nem bírtam tovább, elnevettem magam.
-Vicces fiúka vagy te!- kapta elő Abi a telefonját majd a füléhez emelte.
-Kit hívsz?-csodálkoztam, de csak egy "kuss legyen, nem látod, hogy telefonálok?!"-ot kaptam válaszul.
-Igen, szia figyi a csajodat lopja valami szemüveges, kocka csávó... Nem, nem mászott rá, csak feltűnően kedves... Aha adom...-pár pillanat múlva már Ábelnál volt a telefon. Ezt nem hiszem el!
-Észnél vagy?-tátogtam, de megint csak lehurrogtak.
-Szia!-szólt bele Ábel a telefonba cérnavékony hangon- Vasvári Ábel... Nem nincs barátnőm de szerintem... Nem nem is tetszik senki, de figyi már... Igen Kamilla tök szép, de basszus, hagynád, hogy befejezzem?! Nem kell semmitől félned, te hülyegyerek, nem a lányokhoz vonzódom!-mondta kicsit ingerültem, mire mindenki csodálkozva nézett rá. Nekem meg az orromon folyt ki a pia, annyira nevettem.
-Aha, oké, persze tesó!- lerakra a telefont az asztal közepére és megnyomta a kihangosítógombot.
-ABIGÉL TE NYOMORULT, MOST KOMOLYAN? Rávettél arra, hogy féltékeny legyek egy melegre!- Mindenki  visítva röhögött, a biztonságis bácsi, pedig már megint fura arccal méregette az asztalunkat.
-Szerintem húzzunk innen!-mondtam folytott hangon, majd elkezdtem rángatni a csajokat kifelé.
-Mehetek én is?- kapta fel a kabátját Ábel és kérdőn nézett ránk. Én mosolyogva bólintottam, mire a srác félve pillantott a többiekre.
-Felőlem!-mondta Dina és Szonja, de Abi még mindig furán méregette.
-Na jó, gyere te kis fura fiú!-nevetett rá végül és így 6-an hagytuk el a szórakozóhelyet és indultunk el a lakásom felé.
Hogy miért nem lehet egyszer egy normális esténk!