Végre eljött a nagy nap. Sóhajtva a fújtam ki a gondosan besütött hajamat a szememből. Éppen a sminkesnél ültem amikor instán üzenetem jött. Azt gondoltam, hogy csak Lili az, és megint meg kell nyugtatnom ilyen "persze jó a sminked, a ruhád tökéletes és nem, egyáltalán nem kövéríti a vádlidat" szintű baromsagokkal, ahogy az elmúlt napokban számtalanszor tettem. Persze, ő a menyasszony, ez az ő nagy napja, nekem pedig a húga lévén ez a kötelességem. Felvettem a telefont az asztalról, nem törődve a sminkesem rosszalló ciccegésével. Fél percet kibír.
 
Schobertlara_official: Beszélnünk kell!!! Hol vagy most?

Hármat kellett pislognom, hogy ez most tényleg a valóság, vagy a stressztől már halucinalok is, de nem, ott állt feketén- fehéren, hogy őfelsége találkozni kíván velem.
Homlokrancolva pötyögtem be a választ.

Egri_kamcsi: Bocs Laruci, most nem igazán alkalmas... Tudod, most van a nővérem esküvője...

Nem értettem, hogy ezt amúgy minek kell megmagyarázni, mert először is kurvara nem tartozom neki magyarázattal, mert utálom. Másodszor is, azt nem értem, hogy hogy nem tudja, hogy ma van a nagy nap, minden kibaszott újság, internetes portál meg blog lehozta, hogy Byealexnak ma kötik be a fejét.

Schobertlara_official: Tudom, és nem tartalak fel sokáig... De komolyan beszélnünk kell.

Ott, abban a pillanatban, félig kisminkelt fejjel döntenem kellett. Legyek genyó, amit mondjuk meg is érdemelne és küldjem el a francba vagy... És természetesen a vagy győzött, mert bennem van emberség, és nem akartam lesüllyedni az ő szintjére.
Elküldtem neki a címet, és egy közeli kávézóhoz irányítottam. Ez érdekes lesz.