Épp a legnagyobb hószakadásban estem be a próbaterembe.Az énektanár rosszallóan csóválta a fejét,Alex is rám kapta a pillantását.
-Kamilla gyere szépen ide,mielőtt még Andor....
-VANEK ANDOR KIHAGYTÁL EGY EGÉSZ SORT!-az énektanár sipákolós hangja betöltötte a próbatermet. Andor a füle botjáig elpirult, szemeit rám meresztette.
-Most mi van?-értetlenül körbefordultam.Ez a gyerek retardált?
-Kamilla szerintem khmmm elfelejtettel felöltözni...- Alexnak minden erejét össze kellett szednie,hogy ne röhögje szét az agyát. Sután magamra néztem.Térd fölé érő kordszoknya,fekete haspóló.Hát igen sosem voltam fázós,a legnagyobb hidegben is képes vagyok shortban szaladgálni.
-Kamilla te...Jézusmária.-A srác úgy nézett ki mint aki mingyárt szívrohamot kap.
-Ne hívjak mentőt szivi?-kérdeztem vigyorogva.
-Inkább csak öltözz fel, basszameg.
-Férfihormonok?
-Anyád.
-Köszi,jól van.
-TI KETTEN BEFOGNÁTOK VÉGRE? -Az énektanár rikácsolása kizökkentett minket a vitánkból.
-Elnézést!-tettem magam elé a kezeimet.A próba végéig kussban voltam.Lehet,hogy a srác egy vadbarom,de olyan hangja van,hogy leénekli még a ház tetejét is.
-Lehet egy kérdésem?-Épp az instámat lapoztam mikor Vanek levágódott mellém a kanapéra.
-Már volt is.De hallgatlak!-próbáltam nem rávicsorogni.Elvileg én egy kedves lány vagyok.
-Alex a tesód vőlegénye...hogyhogy nem ismersz minket?-láttam,hogy most tényleg semmi rosszindulat nincs a srácban,így őszintén válaszoltam.
-Nem nagyon izgat ez az egész.Imádom Alexet,de külföldön élek,nem foglalkozok az itteni dolgokkal.Nem is nézek tv-t.Most is csak az ünnepekre jöttem haza.
-Hol laksz?-szemeiban kíváncsiság villant.
-Többnyire Ázsiában.
-Többnyire????
-Játékfejlesztő vagyok.Most Tokyóban élek,de ez pár havonta válltozik.Laktam már LA-ban,Párizsban,Fokvárosban...Ahova éppen kiküldenek.-húztam fel a vállam.
-És neked ez így okés?-kikerekedett szemmel néztem rá.Ezt még soha senki nem kérdezte meg tőlem.
-Mármint?
-Hát nem is tudom.Persze nyilván buli sok várost megismerni,de mi van a kapcsolatokkal? Hogy lehetnek barátaid ha folyton csak költözöl? Hogy esnél szerelembe?-olyan komolyan és mindentudóan nézett rám,hogy majdnem elkapott a sírás.Totális mértékben igaza volt, és ez rohadtul fájt.
-Sajnálom, nem akartalak elszomorítani...-szorította meg a csuklómat.
-Igazad van...te hülye.-bokszoltam a vállába,csak hogy oldjam a depressziós hangulatot.
-Sajnálom.-ismételte meg és összekulcsolta az ujainkat.
-Hé szépfiú,ne most fűzd a csajszit,inkább  énekelj egyet gyorsan!-Alex hangja zökkentett ki minket a meghitt pillanatból.
-Egri te meg ne csábítgasd már szegény srácot nekem,megmondalak anyádnak!
-Nem tehek róla,hogy ellenállhatatlan vagyok....
-Álmodban,kislány.
-Max a tieidben,Vanek.
-Óóó édes kis tubicáim nekem...-Manuel röhögve lépett be az ajtón,hajából egy kiló havat rázott szét a stúdióban.
-Na már csak ez hiányzott...-forgattam a szemeimet mosolyogva.