Ugye milyen jó ha az embernek vannak barátai? Szerintem is. Egész addig jó míg bele nem zúgsz az egyikükbe. Azt, hogy pontosan mikor meg hogyan történt már én magam sem tudnám megmondani. Egyszerűen csak megtörtént. S igen, azóta minden fanservicet teljesen komolyan veszek, míg ő csak úgy mint eddig. Mosolyog, nevet meg minden, és mikor mással teszi amit velem akkor minden alkalommal kicsit meghalok. Talán túl drámai vagyok, de ez az igazság. Néha olyan gondolataim vannak, hogy attól rendesen megijedek.
Jelen helyzetünkben, ismét, egy műsor után vagyunk. Feldolgoztuk egy másik banda számát és elő is adtuk, ahogy más bandák is tették. Eszméletlen jó volt az egész. Volt egy jó pár előadás ami nem kis meglepetést okozott olyan piszok jó volt. De nem is ez a lényeg igazából, hanem az hogy már megint úgy érzem magam mint holmi kanos kiskamasz. Igaz hasonló holmi van rajtunk, de rajta... ahh, az a nadrág úgy feszül s ott ahol kell, hogy csak úgy vonzza a tekintetet. Itt jöhetne a kérdés, hogy kiről is van szó. Megmondom, hogy Wooyoung-ról. Igen, róla, arról a Wooyoung-ról aki rám úgy tekint csak mint a bátyjára, mint egy jó testvérre miközben én majd bele pusztulok úgy odavagyok érte. Szebben szólva szerelmes vagyok belé. Szerencsére, vagy sem, de nem vette még észre. Néha nem is tudom melyik jobb. De végülis mindegy, mert ha tudná se tudna mit kezdeni vele, szerintem.
Fellépésünk, illetve a műsor után összejöttünk a többi bandával egy kis ünneplés félére. Valahogy nem bántam. Egyrészt mert tudtam beszélgetni néhány baráttal, másrészt meg nem kellett félnem, hogy lebukok mikor bámulom őt.
- Foglalkozz most már velem is. - éppen egy táncolásból tértem vissza, hogy igyak valamit mikor is Wooyoung csapódott mellém.
- Megtettem már nem? - miután ittam csak egy pillanatra tettem kezem vállára. Aztán épp csak elvettem onnan jött egy ismerős és táncolni hívott.
- Most nem megy. - fogta meg hirtelen kezem Wooyoung - Seonghwa most velem jön táncolni. - húzott is magával. Meglepett rendesen hevességével. Na persze azért egy percre sem ellenkeztem, érthető okokból.
Nem tudom mire számított amúgy, de én ugyanúgy táncoltam vele is mint mással. Sőt, talán kicsit másként is egy ponton túl. Egész jól bírtuk a dolgot azt hiszem, mert jó pár számot végigtáncoltunk mire végre kezdtük fáradtnak érezni magunkat. Talán akkorra ütött be sz a csekélyke alkohol amit szervezetünkbe vittünk be. Na ne higgye senki, hogy vedeltünk, mert nem, csak az idő előrehaladtával az a két pohár is soknak bizonyult már.
- Azt hiszem ennyi elég is volt mára. - miért is ne alapon együtt mentünk mosdóba.
- Egyetértek. - mondta csak miközben dolgát végezte ő is.
Miután megvoltunk kezet mostunk s hagytuk is el a mosdót. Vagyis... Inkább csak hagytuk volna hs Wooyoung nem fog kezemre és húz vissza engem.
- Mondani szeretnél valamit? - kérdeztem, de nem válaszolt. Legalábbis szavakkal nem, de tettekkel annál inkább. Egyszerűen lekapott, megcsókolt engem. Nem bántam, nagyon nem ezért is csókoltam vissza, olyan hévvel ahogy ő csókolt engem. Egész addig csináltuk míg valaki be nem nyitott a mosdóba. Na akkor ugrottunk szét, aztán meg hagytuk el sietve a mosdót.
Azt hiszem egyet értettünk abban, hogy jobb ha nem említjük ezt senkinek. Legalábbis szerettem volna ezt mondani neki, de nem kellett mert mikor szóltunk a többieknek, hogy mennénk, úgy ment távolabb tőlem mintha leprás lennék vagy valami olyasmi. Ekkor gondoltam azt is, hogy bizonyára csak hirtelen felindulásból tette, vagy csak kíváncsi volt. Mindenesetre nekem rosszul esett viselkedése, még úgy is, hogy megértettem őt. A többiek egyet értettek velünk, szerencsére, így aztán miután mindenkit összeszedtünk mentünk elköszönni, aztán hagytuk is el a helyet. Az út hazafelé hangoskodva telt, így talán nem tűnt fel némaságom, talán, a többieknek. Mikor aztán végre hazaértünk megváltozott minden. Ott, a négy fal közt, ahol nem voltak kíváncsi tekintetek, folytattuk a bulit. A bulit amiből én már az elején kivontam magam. Elmentem fürdeni abban a reményben, hogy majd utána lefekszem és alhatok meg álmodozhatok tovább. Na hát eme vágyam éppen Wooyoung törte meg azzal, hogy pofátlanul bejött hozzám a fürdőszobába.
- Fürdenék Wooyoung. Kimennél? - észre sem vettem valahogy addig míg be nem lépett mögém a zuhanyfülkébe.
- Tudom, ezért jöttem én is. - nem kicsit lepett meg mikor megéreztem kezét fenekemen.
- Biztos vagy te benne, hogy csak azért jöttél be? - túlságosan közel volt, úgy főleg, hogy hozzám simult és éreztem izgalmát.
- Biztos. - keze, kezei eljártak és hazudnék ha azt mondanám nem tetszett.
Nem kellettek szavak már ahhoz, hogy tudjam mire megy ki a játék. Készségesen mentem bele ebbe az izgató játékba ami csak nekem okoz fájdalmat szívem tájékán. Hiszen szeretem a fenébe is. Ezért hagyom magam, ezért engedek neki és még élvezem is.
Nos, a dolog után, mert hogy tettük amit tettünk és igencsak hevesen, végül együtt tusoltunk e s aztán együtt törölköztünk meg. A fürdőt is együtt hagytuk el. Mentem is szobámba, ahová meglepetésemre Wooyoung is követett.
- Szeretnél még valamit mondani? - tekintve, hogy mit tettünk nemrég cseppet se szégyellve magamat, előtte vettem fel egy alsót. Persze úgy hogy a törölköző még rajtam volt. Pólót is húztam volna ha az a kis piszok elsőre hagyja. De nem hagyta. Kivette kezemből a pólót és ő adta rám, aztán csak úgy kölcsön vett magának is egyet, ahogy egy alsót id. Ez annyira nem lepett meg, hisz néha kölcsön vesz dolgokat. Mindegy is most ez.
- Aludni azt hiszem. - bújt is ágyamba.
- Eddig ok, de miért nem a saját ágyadban teszed? - ültem le mellé az ágyra, készen arra hogy lelökjem ha kell.
- Hm... - hirtelen fogott és lerántott magához s fölém mászott - Azt hittem a történtek után egyértelmű lesz.
- Hogy mondod? - egyből égni kezdett arcom.
- Úgy ahogy sejthetően gondolod.
- Nem hiszem, hogy egyre gondolnánk. - nyeltem egyet mert úgy helyezkedett, hogy hozzám tudja nyomni magát.
- Fogadni mernék, hogy most azt gondolod, hogy csak kanos voltam és azért másztam rád. - olyan pimasz tud lenni.
- Mert nem így volt?
- Nem. Vagyis csak részben. - nem igazán értettem őt - Ahj Seonghwa, hogy gondolkozhatnék ha így nézel rám? - na ekkor fordítottam el fejem, ám ő fogta és vissza fordította és meg is csókolt - Az van, hogy rohadtul bejössz nekem már az elejétől fogva. Kis szaros voltam és cseppet sem férfias mégis beléd estem és tudtam hogy úgy semmi esélyem nem lenne. Aztán is így volt egész máig. Egyszerűen nem bírtam tovább várni és nézni ahogy más hozzád ér. - arcom simította míg nekem egyszerre égett s folyt le egy könnycsepp rajta.
- Most csak viccelsz ugye? - túl hihetetlen volt az egész.
- Nem. - erre megcsaptam kicsit vállát - Na, ezt miért kaptam?
- Azért mert szeretlek te hülye. - nem is érdekelte mit mondtam, csak elmosolyodott és újra megcsókolt engem.

Csak úgy megjegyezném, hogy a többiek mind tudták, már az elejétől fogva, hogy mit érzünk és várták mikor jön meg az eszünk és vallunk egymásnak.

Nos hát, mindennek már kerek két éve és mi azóta egy párt alkotunk. Boldogok vagyunk és bár nem tudjuk mit hoz a jövő, de mi együtt akarunk lenni továbbra is.